Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin, főszerkesztő-helyettes

Jelenlegi hely

Körmendi Rita

Ritmike
Ritmike képe

Kicsiny Karácsony

Rovatok: 
Vers
Írtam levelet, százat,
mit kívánok másnak.
Kabátot, ki fázik
esernyőt, ki ázik.
Főtt ételt , ki éhes,
enyhülést , ki mérges.
Fájdalomra, gyógyírt,
szomorúnak, jó hírt.
Mikor jön már, úgy várjuk?
Kis Jézuskát áldjuk.
S lesz e fánk, díszes?
Narancs illat, édes?
Ritmike
Ritmike képe

Bánatosan

Rovatok: 
Vers
Könnyeimet itatnám válladra borulva,
ha nem lenne milliónyi tüskével borítva,
erősen szorítanálak magamhoz örökre,
de kőszívedet sajnos nem érem körbe.
 
Büszkén fognám kezedet, de lángol,
perzselni kezd a közelségem bárhol,
s hűsíteni próbálom megégett sebed,
gyógyítani lágyan, de te nem engeded!
Ritmike
Ritmike képe

Férjhez megy az ősz

Rovatok: 
Vers
Férjhez megy az ősz
hozzá megy a télhez,
gratulálnak neki
erdőlakó népek.
Ünnepi színt rendelt
ágakon és bokron,
rég lehullott termést
az ünnepi csokron.
Felölti magára
ezer szín palástját,
pók szőtte fátylát
kopasz fák tartják.
Hosszú ruháját húzza,
Ritmike
Ritmike képe

Alszik a táj

Rovatok: 
Vers

Alszik a táj,
kicsit talán fázik,
kis madárka már
az eresz alatt alszik.

Hó fedte a házat,
bokrokat és fákat,
friss hó lepi el
szépen a tájat.

Lábnyomom se látszik,
befedte a hó,
ragyogó gyémánt
olcsó takaró.

Alszik a táj,
már nem is fázik,
meleg dunyhájával,
jól betakarózik.

Ritmike
Ritmike képe

Álmodj még!

Rovatok: 
Vers

Ébredezik már a háznépe,
halkan ereszkedem térdre,
csendben nézem kis arcod,
ahogyan igaz álmod alszod
Mosolyt csalt az ajkadra
talán egy fényes paripa,
néha még fel is kacagsz,
tündérektől csókot kapsz?

Ritmike
Ritmike képe

Négy Évszak

Rovatok: 
Vers

Tavaszanyó felöltötte legszebbik ruháját,
olyan virágosat, illatosat, tarkát.
Megérintette kezével gyengéden a földet,
új életet csókolt nem tehetett többet.
Megsiratja néha tavalyi táját,
de nem szomorú mert öleli barátját,
Ki fel itatja záporozó könnyeit,
lábai elé forró homokot terít.
Bohókás, szertelen kalandokra csábít,

Oldalak