A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Egy kis szirom
virág szirom
mit hátára vett egy felhő
úgy lebegett
ringatózott
messze fújta a kis szellő
fel Röptette
míg éltette
határtalan mindent söprő
virág szirom
egy kis szirom
mindig igazán szeret ő!
|
|
Rovatok: Vers Tavasz élesztgeti,
még mélyen szunnyadó,
arcát, dédelgeti,
oly gyorsan mulandó.
Éppen, hogy csak éled,
zöldell, zsong és dong már,
a rét, s menten féled,
kedves életért kár.
Teste porladozik,
forró nyári napon,
esőt imádkozik,
|
|
Rovatok: Vers Fejre állt világ
kifordult önmagából
ha tükörbe néz
hogyan szól majd magához
nevet vagy sírva fakad
|
|
Rovatok: Vers Megvallom őszintén nem tudtam miért e neve,
kerestem kutattam a pillangó formát benne,
Sem a színe, mi önmagában is rá illene,
de még formája sem kis lepke, pedig lehetne.
Néztem, néztem hosszasan e bájos virágszálat,
midőn oda röppent egy fürge picinyke állat,
heves csapkodással közelítette a tájat,
|
|
Rovatok: Vers Úttalan utakon jártam ,nélküled
bolyongtam mint vak a sötétben,
próbáltam otthont teremteni, egyedül
nem lehet szeretetet építeni család nélkül.
Úttalan utakon jöttem s mentem
az igaz szerelmet sokáig elkerültem,
de egy napon ugyan azon az úton jöttél
S úttalan utakon nem mentem többé.
|
|
Rovatok: Vers Ha hatalmas lennék,
én megvédenélek,
mint anyja gyermekét,
magamhoz ölelnélek!
Számtalan növénnyel,
díszíteném ruhád,
virágos kenyérrel,
etetném éhes szád.
Örökre védelek,
nincs élet nélküled,
Arra kérlek titeket,
legyetek emberek!
|
|
Rovatok: Vers Ki
mást ha
nem tehet
tiszteletet
adjon a földnek!
|
|
Rovatok: Vers Aranyló búzakalász igézi a napot,
szomorkás virágnak egy csókot adott,
vágyakozó szemei fürkészik az eget,
táncol a szellővel újra és újra egyet.
Vörös pipacsokat tűzdel szőke hajába,
szorgosan készülődik a találkozásra,
kék virágot hímez a kamilla mellé,
zöld köténykét köt a ruhája elé.
|
|
Rovatok: Vers Felkavaró viharos szél,
gyűrött elhalt falevél,
sietve fáradtan útra kél,
jövőjétől nem remél.
Pislákoló lámpa amott,
a város kies már halott,
koldus egy falatot kapott,
hörgött valamit és ivott.
Sietősen libbenő kabát,
szoros kötött sál fonja át,
|
|
Rovatok: Vers Húsvétkor mit kívánhatnék mást?
Házadra családodra áldást!
Asztalodra sonkát, kalácsot
sok szeretetet, boldogságot!
Remény mellé hitet és békét
kitartó munkának gyümölcsét!
Zamatos bor mellé csak szép szót!
Varázslatos tavaszt, minden jót!
|
|
Rovatok: Vers Két kis madár ül a fán,
fészket építenek tán?
Kipp-–kopp kopogtatnak,
magok után kutatgatnak.
Szájában egy szalma szál,
épül már a madár vár.
Ide röppen, -oda száll,
még egy kukacot talál.
Eső cseppek cseperegnek,
kis madarak dideregnek.
|
|
Rovatok: Vers Kint a mező tarkabarka
nyílik az útszéli barka
erre szökken egy barika
mellette szorosan nyuszika
Sárga csengettyű csilingel
fűben a tücsök ciripel
zöld bokor meglepetést rejt
ki korán kel hímes tojást lel!
|
|
Rovatok: Vers Már bontakozni látszik
egy kicsiny virágocska
most kis kertemben lakik
egy tavaszi szél hozta.
A színpompás ruháit
hajnali harmat mossa.
ugye látod csodáit?
Virágát neked ontja!
|
|
Rovatok: Vers Magamra öntöm a rét illatát,
messzire űzőm az ég viharát.
és éneklem a boldogság dalát,
kívánom neked, hogy éld te is át!
Nem engedem, hogy a kedvem szegje,
az éles fogát belém eressze,
a komor bánat, mi élősködik,
kényére kedvére helyezkedik.
|
|
Rovatok: Vers Ma Virágot ont,
fehér szirmot bont,
a kert, zöldellő,
szőnyeg, legelő.
Amott rózsaszín,
habcsókos tejszín,
megnyugvás árad,
a bánat fárad.
Illat, méz édes,
Nap mi oly fényes,
gyógyítja lelkem,
ölelj kedvesem!
|
|
Rovatok: Vers Lebegtem kék tengeren,
egy hatalmas nagy fellegen,
ott hol áll egy viharleső,
csendet rendet teremtő.
Kikötő szélén egy fűz,
minden gondot elűz,
ágán lóg egy hinta,
szép piros és tiszta.
Löktem magam rajta
egészen jó magasra,
felettem egy hosszú híd,
|
|
Rovatok: Vers Jöjj velem! egy útra hívlak
légy utasa csónakomnak
tiszta lelkű kék tengeren
ábrándozzunk szép csendesen.
Átölelnek az évszakok
boldog és szomorú napok
Tavaszból a forró nyárba
színes őszből télre várva.
|
|
Rovatok: Vers Valamikor volt egy tábor
és benne állt ezer sátor,
móka szállt és nagy kacagás,
még hulló kavics csobbanás.
De jelzett a viharleső,
már jött is a viharfelhő,
szaladtunk-szaladtunk tova,
végül, ott maradt a hinta.
Eltelt sok-sok hónap és év,
|
|
Rovatok: Vers Itt egy csibe
ott egy nyuszi
locsolásért jár egy puszi!
.
Szép leányok figyeljetek!
Rózsa vizet hoztam néktek!
Hogy el ne hervadjatok,
most mindenkit meglocsolok!
.
Kis legényke kopogtat
kölni vizet lobogtat
minden leány illatozzon
ezen a szép napon!
|
|
Rovatok: Vers Én már érzem májusnak illatát,
a szívemnek oly kedves orgonát,
dalát, szép dalát a természetnek,
morajló patakot, elképzellek!
Ó, hogy rohannék szállnék a széllel!
Rohannék karom röppenne széjjel!
Vidáman fogócskázna kint a hét,
lábunkat lágyan cirógatná a rét.
|
