A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers Ma Virágot ont,
fehér szirmot bont,
a kert, zöldellő,
szőnyeg, legelő.
Amott rózsaszín,
habcsókos tejszín,
megnyugvás árad,
a bánat fárad.
Illat, méz édes,
Nap mi oly fényes,
gyógyítja lelkem,
ölelj kedvesem!
|
|
Rovatok: Vers Lebegtem kék tengeren,
egy hatalmas nagy fellegen,
ott hol áll egy viharleső,
csendet rendet teremtő.
Kikötő szélén egy fűz,
minden gondot elűz,
ágán lóg egy hinta,
szép piros és tiszta.
Löktem magam rajta
egészen jó magasra,
felettem egy hosszú híd,
|
|
Rovatok: Vers Jöjj velem! egy útra hívlak
légy utasa csónakomnak
tiszta lelkű kék tengeren
ábrándozzunk szép csendesen.
Átölelnek az évszakok
boldog és szomorú napok
Tavaszból a forró nyárba
színes őszből télre várva.
|
|
Rovatok: Vers Valamikor volt egy tábor
és benne állt ezer sátor,
móka szállt és nagy kacagás,
még hulló kavics csobbanás.
De jelzett a viharleső,
már jött is a viharfelhő,
szaladtunk-szaladtunk tova,
végül, ott maradt a hinta.
Eltelt sok-sok hónap és év,
|
|
Rovatok: Vers Itt egy csibe
ott egy nyuszi
locsolásért jár egy puszi!
.
Szép leányok figyeljetek!
Rózsa vizet hoztam néktek!
Hogy el ne hervadjatok,
most mindenkit meglocsolok!
.
Kis legényke kopogtat
kölni vizet lobogtat
minden leány illatozzon
ezen a szép napon!
|
|
Rovatok: Vers Én már érzem májusnak illatát,
a szívemnek oly kedves orgonát,
dalát, szép dalát a természetnek,
morajló patakot, elképzellek!
Ó, hogy rohannék szállnék a széllel!
Rohannék karom röppenne széjjel!
Vidáman fogócskázna kint a hét,
lábunkat lágyan cirógatná a rét.
|
|
Rovatok: Vers Összekontyolt hétköznapok rohannak,
nincs idő semmire futva pakolnak.
Éppen hogy csak oda biccent egy csókot,
nem látni mást csak távolodó arcot.
Ma sem maradt hát társam csak a magány,
hozzám tapadt akár egy makacs járvány.
Kiöntöm bánatom, lelkem szennyvízét,
|
|
Rovatok: Vers Ó te bolondos április!
jaj, bolondja vagyok én is!
Felhevítetted a földet,
mezőnek színt adtál, zöldet.
Ó te bolondos április!
úgy, becsaptál engem most is!
Rongybabaként játszol velem,
mit ér neked a szerelmem?
Ó te bolondos április!
újra hűtlen voltál most is!
|
|
Rovatok: Vers Parányi madárka
baromfik között
magocskákat
csipeget
Gazdasszonyhoz bújik
a kis kedvence
apró kincse
csibéje
|
|
Rovatok: Vers Láss
csodát!
Egy gyermek
szemén át, vár
rád mesevilág!
|
|
Rovatok: Vers Szorítom magamhoz reszkető kis tested,
bár csak nekem fájna ez és nem neked!
Fohászom istenhez szál fel, kérlel!
Imádságom is már előtte térdel!
Ó mily lassan jár az óra,
nem érzem, hogy jobb volna.
Miért nem hat már a gyógyszer?
Teszem fel a kérdést már ezerszer!
|
|
Rovatok: Vers Kitikkadni látszik,
oly szomjazó testem,
gondolattal játszik,
már káprázó szemem.
Ajkam repedezik,
csupán egy cseppnyi víz,
lelkem epedezik,
ó te nincstelen íz!
Mindenem az vagy te,
éltető, erő, kincs!
elporladok tudod-e?
|
|
Rovatok: Vers A jó béke az
melyet észre sem veszel
csak akkor ha nincs!
Körmendi Rita 2022.március 15.
|
|
Rovatok: Vers Szívem ma dacos
kávám is zaccos
hírektől csalódott
valaki becsapott!
Szomorú vagyok
pofont én kapok?
Más hibáját iszom
ez lenne a jussom?
Igazságtalanság,
szívembe éket vág,
Ó de ne aggódj!
és meg ne bántódj!
|
|
Rovatok: Mese Az út szélén egy kis madár kapírgált és egy kicsiny magocskát talált. Kicsiny kis magocska ki a perjefélék családjából származik, messzire pottyant a terményszállítóautóról amikor az egy nagy kátyúba huppant, aratás után úton a magtár felé.
|
|
Rovatok: Vers Emlékszem, régen ilyenkor április,
lázadozó, tomboló ifjú volt a vén is.
Bizakodó pillantások szóródtak szét,
egymáshoz fűz mint gyöngysor szívét.
Pillanatnyilag várat magára a kikelet,
a változás csábos illatával hiteget,
sebtében szövetkezik még a téllel,
kaján nevetve kacérkodik pőre kéjjel.
|
|
Rovatok: Vers Gyötrő kínok közt vergődne,
Oly sok szív és elme!
Belemarna s küzdene,
döntések és igazság végzete!
Szavak áradata toporogna,
Kimondatlanul, nyomorogva!
Nem mernének özönleni sorokba!
Rettegnének, hogy jön az értelem,
iszonyú karma!
|
|
Rovatok: Vers Lángoló nap perzseli szívem,
hűs szellő fuvallat ápolja lelkem,
víz sodorja tested vonalát,
aranyló homok őrzi lábad nyomát,
még érzem érintésed arcomon,
újra itt hagytál.
|
|
Rovatok: Vers Kitárom két karom, ha kell várad leszek,
Összefonom ujjaim, hogy esőtől védjelek.
Űzött szíved hajlékomban megnyugvásra lel,
Könnyeid itatom rongyaimba, ha kell!
Örömödtől kivirulnak kertem virágai,
Mosolyod hosszasan akarom vigyázni,
Kedves madárkákkal kacagj szertelen,
|
|
Rovatok: Vers Ruhám szakadt, folt borítja,
nincs, ki ezt már össze varja.
Nincs, ki betakarjon hideg éjszakán,
nincs, ki vigasztaljon, ha megütöm bokám.
Nincs, ki mellém álljon, ha az élet vádol,
nincs ő, csak valahol messze , messze távol.
|
