Azt mondja idegenvezetőnk: Itt akkora a csönd, ha éjszaka elmegy két autó az utcán, már ugranak az ablakhoz megnézni: mi ez a nagy lárma?

Pandémia  itt: Bakonycsernye

      Definíció: Pandémia az emberről-emberre terjedő - jelenleg influenzavírus okozta - világjárvány.

Mire kilábalok belőle, - ha megérem egyáltalán - jelentős mértékben veszítek önmagamból azáltal, hogy emberi kapcsolataim nagy részét már nem fogom tudni visszaállítani arra a szintre , mint volt korábban.

Egy videó emlékére

      Így gondolkodik az ember. Ha valami tiltva van, annál inkább szeretnénk ! Azt írja Editke: lenő a hajunkról a festék, s felsejlik benne az ősz szálak sokasága.

      Patricia egy konferencián ismerkedett meg Zsigmonddal. Mindketten nagyon vallásosak voltak, ezért minden tradíciót betartottak, minden módon megfeleltek a szülői elvárásnak, a vallási szigornak.
Két éves ismeretség, udvarlás, találkozások után házasodtak össze. Épp csak hazajöttek a nászútról, amikor hivatalos papírokat mentek elintézni, hogy minden rendben legyen.

      Hallgatom a bank szakembert. Arról beszél, milyen összegben bocsájtott ki bankjegyeket a bank, s a bevonás után mennyit sikerült fixálni a zúzdában. Azt mondja a kibocsájtott X forint értékű bankjegyből Y forint értékű került vissza.

      Ha azt hiszed nem láttalak, nem követem dolgaidat mindúttalan, hát nagyon tévedsz. Figyelemmel kísérek minden eseményt ami veled történik.

          Anyánk könnye hullott csak. Mintha dézsából öntötték volna, úgy szakadt le az égből, a sűrű, sötét felhőkből képződött pára vízzé cseppfolyósodott állaga. Köznapi szóhasználattal: szakadt az eső.

Így hetvenhárom évesen, lassan, de biztosan, lelassultam. Hatvannyolc után kezdtem érezni, évente kettő, mára pedig, mintha három évet tennék magam mögé.

1.Péter 1, 2

" Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen "
Áldott karácsonyt kívánok, szeretettel...

       Bekopogott hozzánk az ősz. Hideg, erős széllel jött, mert eldöntötte, kisöpör bensőnkből minden régi emléket, minden jót és rosszat.
       

      Ma igazán éreztem. Már egy ideje folyamatosan érzem, nem vagy velem. Nem vagy itt. Csak a mamát látom, aki néha nevet, néha sír. Hiába nézem őt, akárhogyan: igézve, félve, kíváncsian, próbálom fürkészni arcát, - na mi újság?- nincs felet, nincs válasz. Ma vártam őt a teraszon, de rám sem nézett, észre sem vett. Keserű szájízzel mentem be a lakásba. S nem értem, te miért nem érted?

Szeretem, hogy ilyen szép vagy...
Szeretem, hogy fiatal vagy...
Szeretem, hogy velem vagy.

Szeretem, hogy veled hullanak a csillagok.
Szeretem, hogy veled nézek az égre...
Szeretem, hogy együtt szeretünk...
Szeretem, hogy együtt dobog a szívünk.

Utazásaink a hegyről Európa