Így hetvenhárom évesen, lassan, de biztosan, lelassultam. Hatvannyolc után kezdtem érezni, évente kettő, mára pedig, mintha három évet tennék magam mögé.

1.Péter 1, 2

" Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen "
Áldott karácsonyt kívánok, szeretettel...

       Bekopogott hozzánk az ősz. Hideg, erős széllel jött, mert eldöntötte, kisöpör bensőnkből minden régi emléket, minden jót és rosszat.
       

      Ma igazán éreztem. Már egy ideje folyamatosan érzem, nem vagy velem. Nem vagy itt. Csak a mamát látom, aki néha nevet, néha sír. Hiába nézem őt, akárhogyan: igézve, félve, kíváncsian, próbálom fürkészni arcát, - na mi újság?- nincs felet, nincs válasz. Ma vártam őt a teraszon, de rám sem nézett, észre sem vett. Keserű szájízzel mentem be a lakásba. S nem értem, te miért nem érted?

Szeretem, hogy ilyen szép vagy...
Szeretem, hogy fiatal vagy...
Szeretem, hogy velem vagy.

Szeretem, hogy veled hullanak a csillagok.
Szeretem, hogy veled nézek az égre...
Szeretem, hogy együtt szeretünk...
Szeretem, hogy együtt dobog a szívünk.

Utazásaink a hegyről Európa

Utazásaink a hegyről1

      Stivike tragikus elvesztése után, már szinte élni sem akartam. Felszámoltam a munkahelyem, Mountein Wievi házunkat bérbe adtuk, s felköltöztünk a hegyre, ide a West Pointba a nyaralónkba. Kegyetlen évek következtek. Nem volt nyugtom, nem találtam sehol sem a helyem. Pistával vasárnaponként templomba jártunk Pioneerbe.

      Húsz év múlott el már azóta, hogy elhagytam hazámat. Apám halála, elveszítése, megváltoztatta a szemléletemet szülőföldemmel kapcsolatban. Amikor Kölnből egy hétre haza repülhettem, összetört anyát, és bármilyen hihetetlen szinte megkönnyebbült testvért találtam otthon. Testvérem és az egész családja, a kommunizmusban meghajlott. Többé nem kell szégyenkezniük apámért...

    1973-ban, két év elmúltával azóta, hogy otthon voltam, megint nem bírtam magammal. Pistát állandóan szekáltam: belehalok, ha nem mehetek haza. Végül megbeszéltük, ő otthon marad és én megyek a gyerekekkel.
- Miért nem jöttetek mindnyájan? Pityu nem vágyott haza?

Igyekszem mindig pozitívan szemlélni a világot. És most mégis... mégis hatalmába kerített a depresszió. Valami vacakol bennem, a bensőmben! és nem tiltakozom ellene elég erősen. Az agyam engedelmeskedik a testemnek, nem pedig fordítva, ahogyan lenni kellene: agyam irányítsa a testemet.

Elkísérlek utadon, akkor is ha már nem leszek, ha már nem lehetek veled.

Holdvilágos éjszakákon kiülök csillagom teraszára,
S onnan figyelem majd életed folyamát.
Ha azt látom, minden nagyon jó körülötted, minden nagyon szép,
Csak épp olyan langyos... hát

Ma átmentem a nagyszüleim sírját is letakarítani, mert tudod, hozzájuk már csak évente egyszer mennek a látogatók, hogy pár szál virágot, vagy éppen egy sírcsokrot az ő nyughelyükre is letegyenek. Aztán az elszáradt virágokat már nem takarítja le senki. Mindenesetre ma rendbe tettem, s amíg munkálkodtam rám köszönt a tisztelendő úr!

Három hét a paradicsomban