Nagyon szeretek újra szülőfalumban Bakonycsernyén élni. Bevallom, soha nem gondoltam arra, hogy egyszer eljön, eljöhet még az a változás életemben, ami azt hozza el, hogy hazaköltözöm.
|
Ők ebben az évben gyökeret vertek a szívembe, olyan erővel, ahogyan csak a gyökér képes. Már orkán sem tudná kitépni belőlem őket. Minden rájuk emlékeztet.
|
 - Láttam, hogy itt voltál, és nem jöttél be
- Nem hívtál!
- Pedig vártalak
- Én is !
- Elmenjek érted?
- Tényleg?
- Persze, mindjárt ott vagyok...
|
Boriskának
Tegnapok voltak,
A ma, van.
Holnap lesz, ha lesz.
Mivel a tegnap már elmúlt, és a holnap lesz, ha lesz,
Ezért én a mának élek.
Minden elkövetkező napom, a ma lesz.
|
Emlékszel még? Erélyesen rám szóltál:
- Te nem érted? Nem érted, hogy most hallgassál? Nem érted mit érzek? Elveszítettem akit olyan nagyon nehezen kaptam meg, akiben örömködhettem, akiben gyönyörködhettem, akire annyira büszke lehettem.
|
Amúgy már megkaptam: te egy víg özvegy vagy!. Mászkálgatsz a világban, gondtalanul, láthatóan, problémáknak nyoma sincs nálad. Imént dőzsöltél Amerikában, aztán ha meg otthon vagy, folyton - folyvást utazgatsz ide-oda. Jól élsz. Mit akarsz?
|
szo 01/21/17
Marika Lovász
Döbbenet. Az ember csak áll, és nem tud megszólalni. Múlt héten még “intettünk “ egymásnak. És most olvasom a hírfolyamban, már el is temették.
|
Félve indultam, tele szorongással. Istenem mi fog történni? Hogyan értem meg, mi az amit mondanak számomra ismeretlen nyelven. Kár volt aggódnom. Bár a magyar nyelvet senki nem beszélte, de valami véletlen megérzés folytán német repülő társaságot választottam, és ebben végig nagy szerencsém volt, mert azért a német nyelvet kicsit megértem.
|
sze 11/30/16
Marika Lovász
 Felgyúltak Advent lángocskái. Parányi fényekkel üzenünk a világnak. Itthon vagyunk. Finom melegség, fényes-fény van otthonunkban.
|
Nem történt semmi, és mégis mennyi minden történt. Számoltam a napokat. Írtam: Még két hónap és nálatok leszek. Még négy hét és nálatok leszek. Még egy hét és nálatok leszek. Már csak hat nap... már csak ö nap. Még két nap és nálatok leszek.
Így történt. Megérkeztem és betöltöttünk egy hiátust.
|
sze 11/16/16
Marika Lovász
Közel három hónapja nem láttam. Mielőtt elutaztam arra kértem a legjobb szomszédomat, legyen szives távollétemben etetni. Ne vaduljon el tőlem teljesen.
|
szo 10/15/16
Marika Lovász
 Csak azt akartam mondani...
Örökké szeretni foglak.
És tudom, mert érzem...
Soha nem fogsz elfelejteni.
Láttam egy adott csókod.
Láttam, elhúzta arcát...
Mások ne lássák.
|
Próbára tesz engem még az élet. Az utolsó képességem megmérettetésre kerül. Meg tudod csinálni! Dobolja agyam. Hajtja a vágy az ismeretlen felé.
|

Sok a kesergés. Mennyi-mennyi ember. Mind szomorúan látja, láttatja az életet. Nem mondom, hogy velem nem fordul elő, de alapjában véve, mégis inkább a jót és szépet látom meg az engem körülvevő dolgokban.
|

Ma megszólított egy Tanárnő a templomban. Azt mondta, nagy örömmel olvassa írásaimat. Most utoljára a Gólyákat. És... még a férjének is javasolta elolvasásra. Mindketten elérzékenyültek.
|
cs 06/09/16
Marika Lovász
 Elsuhanni láttam nappalim ablakából egy nagy madarat. Valamit éreztem, valamire gondoltam, de hiába szaladtam az ablak közelébe, már nem láthattam miféle madár volt az.
|
Fellobbant még egyszer utoljára
A beteljesületlen szerelem lángja.
Mint e két pillangó
Tisztes távolból
Követik egymást, ... ám,
Szárnycsapásuk nem számíthat már.
|
 Egy számomra kedves ismeretlen, jegyzetemet olvasva, az alábbi sorokkal reagált...
Fák és Gyökerek ,
Olyanok mint az Öregek ,
Földhöz is Kötöttek ,
Olykor mint Emberek ,
Felélednek hogy Éljenek ,
|
 Ma, aki elveket vall, azt hamar kinevetik. Ne menj templomba! Ne higgy!
|
 Egy csodálatos képet láthattam falumbéli amatőr fotósunk jóvoltából. Megakasztotta tekintetemet annyira, hogy gondolatomat muszáj papírra vetni.
|