Egy számomra kedves ismeretlen, jegyzetemet olvasva, az alábbi sorokkal reagált...
Fák és Gyökerek ,
Olyanok mint az Öregek ,
Földhöz is Kötöttek ,
Olykor mint Emberek ,
Felélednek hogy Éljenek ,
S tudnak síni is , Hogy nincs is lehetetlen ......
Lombjával védi mindig az ifjú sarját....
Mert ez Életük Jövőjük, s mindenük...
Már nem önző és fiatal, öleljük át hát....
Hiszen csak jót akart.....
Mint mindig, akkor és most is, mikor újra hajt....
Mit tagadjam jól esett e sorokat olvasni. De az összes megnyilvánulást is. Egy földim kedves emléke is meghatott: “ a nagy fa közelében volt egy forrás, ott szoktunk vizet inni “ . Bizony kedves Laci! De én még arra is emlékszem, hogy néhol annyira tiszta volt a patak vize, hogy simán beleittunk. Kutya bajunk sem lett tőle. Persze, akkor még nem volt ennyi vegyszer. Valamiért, már nem emlékszem miért, de víznek gyógyító ereje is volt. Nyaranta szinte kötelező volt fürödnünk a patakban. Apró sebekre, horzsolásokra a legkiválóbb kenőcsöt is pótolta.
Emlékszem, nagyon messzire jártunk málnát szedni - az erdészet fizetett a leszedett málna kilójáért három forintot - egész nap a melegben, tűző napon, aztán estére a hazafelé úton, a combom összeérve kipirosodott a dörgölőzéstől, már menni is alig tudtam. Otthon a mama hozatott föl valamelyik gyerekkel egy vödör vizet a patakból, abban kellet megmosakodni, és reggelre elmúlt az égő fájdalom. Azt hiszem, ma ha ezt tennénk, a víztől fertőzést is kapnánk... talán.
Kormi kutyusunk kutyaévekben mérve már öreg volt, amikor hazaköltöztünk. Többször elvittem a rétre, hadd futkározzon, hiszen szemmel láthatóan annyira élvezte a falusi milliőt. Eredendően ő is falusi környezetben született. Egy nagyon kedves barátunk hozta fel a fővárosba, hogy szolgáljon nálunk, és házunk legyen otthona neki is . Ki tudja? Lehet, hogy emlékezett rá? Amint a patakhoz értünk, gondoltam, majd megtorpan, hiszen míg városi életet élt, - a vizet nem kedvelte,- jobban mondva, fürödni nem akart! Lévén, hogy pesten is házőrző volt, hát maradhatott fürdetlen. Az esőt, de főleg a havat! viszont, nagyon szerette. A hóban rendesen szokott fürödni is. Nem úgy a patakban! Mire utolértem, már benne hasalt a vízben, nem győztem csodálkozni. Élvezte a folyó vizét!
Meglehet megszervezek egy találkát a nagyrétre! Pontosan oda, ahol ez a gyöngyökkel megrakódott fa áll. Csak reménykedem, hogy eljöttök. Köszönettel mindenkinek.
