Kognitív disszonancia

Gyurcsány: Ha hatalomra kerülök, az Orbán-kormány tagjai és családjaik börtönbe kerülnek! (PS-riport)

Demokratikus álomvilágba csöppenhetünk áprilisban a DK és szövetségesei választási győzelme esetén: a szabadság élharcosai börtönbe záratnák a jelenlegi kormányt, a családtagjaikat, elszámoltatnák a jelenlegi kabinettel szimpatizáló újságírókat, az egyházaknak pedig kuss lenne, nem szólhatnának bele többé közéleti kérdésekbe – fenyegetőzött  Gyurcsány Ferenc országjárásának pénteki, újpesti állomásán. 

Nem tudom, ismeritek-e?
Nekem az egyik kedvencem ez a vers:

Reményik Sándor 
A szobor helyén

--Wass Albertről írni, és emlékezni, arról az emberről, aki a mindenkori magyar emigráció magyarságának, és minden magyarnak emlékeztető harangja volt, erre az égiektől megáldott írófejedelemre alázattal, és tisztelettel emlékezem.

Előszó: Az ember életében vannak pillanatok, képek és hangok melyek mélyen beégnek a tudatunkba. Ezek a pillanatok, később tudat alatt is szikraként meghatározzák néhányunk személyiségét. Minden ilyen szikra, valóságos és létező csoda. Mert a csodák nem látványosak, és nem kíséri őket csillogás és szférák zenéje. A csoda bennünk él, és mi magunk is benne élünk e létező csodában minden nap.

Nyugodtan állíthatom, hogy az 1942. esztendő volt a leggazdagabb, mert abban az évben mi kétszer is szüreteltünk. Akár hiszitek, akár nem, de bizony  így történt. Ez pedig nagy dolog volt, mert az én kislány koromban még örülni tudtunk egy fél almának is, hiszen nagy kincs volt a gyümölcs.

A költőiségről

A jó költő definiciója, hogy mindig igazat ír. Sem többet, sem kevesebbet, s nem szabad tévednie egyetlen árnyalattal sem. Egy szó, ami nem fedi pontosan a belső valóságot, már hazugság. Ez a költő etikája.

 Vasárnap, október másodikán újra népszavazás.
Érvényes, érvénytelen, igen, nem, vagy pedig ne menj el, menj el, szavazz!

Az alábbi írást olvasásra ajánlom. Annyira szívszorítóan aranyos, hogy nevetés nélkül nem tudtam megállni. Gondolom, Ti sem fogjátok tudni :) És..igen, ráismerek a vejeimre...

Pálóczi Roberta

„Hallgassatok, ne szóljon a dal. Most a világ beszél...” - szólította meg először az emberiséget Vörösmarty Mihály, Emberek című könyvében.

Az alábbi vers a legkedvesebb versem, a Magyarerőn "lakó" barátaim valamennyien megértik, miért...
Foagadjátok szeretettel.

- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Hagyjuk már! A születés után nincs semmi ! Onnan még senki nem tért vissza ! És különben is, hogy nézne az ki ?

"A vers nem más, mint a szavak különös egymáshoz rendelésének tudománya. Hogy mire gondolok, egy rövid aforizmával hadd világítsam meg.

Amikor aznap este hazaértem, a feleségem tálalta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, „szeretnék valamit elmondani”. Ő leült és csendben evett. Láttam a fájdalmat a szemében. 

Az alábbi írás nem saját (forrás alul), de mindenképpen szerettem volna "Olvasásra ajánlani". Tanúlságos és megdöbbentett, hogy mennyire hihetetlenül igaz minden szava. Érdemes elolvasni! Különösen a hölgyek figyelmébe ajánlom!

Ez, újév reggelén, édes Székely népem,
Féltő aggodalom hatja át a szívem.
Felnyitom a jövendő évnek kapuját,
Mely az elmúltból, a jövőbe vezet át.

Egy atlétikai világversenyen történt. Nem emlékszem már pontosan Olimpia volt e, vagy világbajnokság, de az eseményre ma is tisztán emlékszem.

Szeretném megosztani veletek ezt az írást, Ismeretlen szerző tollából. Engem, nagyon megfogott.