Szlama Árpád '56-os szabadságharcos portréja, akit deportáltak a Szovjetunióba, majd egyéb kálváriák után 15 évet ült börtönben, válogatott kínvallatásoknak kitéve.

   Hajdanában élt egy kis lány, olyan volt mint egy törékeny liliomszál. Ártatlanság sugárzott az arcán, mosolya mint a felkelő napsugár Ránézve bűnösnek éreztem magam, gondolataim mindent túlszárnyaltak Félve ismerkedtem meg vele. Megtudtam, hogy Évikének hívják és még nem töltötte be a tizenhetedik évét. Gyakran elpirult.

Hadd ajánljam frissében Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyvét. A kötet érthetően és érdekesen vezeti be az olvasót a verselemzésbe.

Pár éve olvastam ezt a kötetet, s akkor, amolyan szintetizáló jelleggel kigyűjtöttem a szerintem legfontosabb mondatokat - most ezeket tárom elétek.

   Az alábbi hosszú részlet Jules Verne A tizenöt éves kapitány című, 1878-ban megjelent regényéből való (Második rész, Első fejezet) - hallatlanul megdöbbentő írás a rabszolga-kereskedelemről, egyúttal igen érdekes összevetve a mai migránsválsággal... Érdemes elolvasni, tán adózva ezzel is kicsit megannyi rabszolga emlékének...

   Mediteranian tenger egyik gyöngye Ciprus szigete, ahol a Török ármádia szemet vetett arra a szép területre. Velence tulajdonában volt a sziget, s mikor megtudták, hogy mire készülnek a törökök, a Velncei kormány hatalmas hadiflottát küldött,hogy megvédje a szigetet.

A ködös Albion...

Kognitív disszonancia

Gyurcsány: Ha hatalomra kerülök, az Orbán-kormány tagjai és családjaik börtönbe kerülnek! (PS-riport)

Demokratikus álomvilágba csöppenhetünk áprilisban a DK és szövetségesei választási győzelme esetén: a szabadság élharcosai börtönbe záratnák a jelenlegi kormányt, a családtagjaikat, elszámoltatnák a jelenlegi kabinettel szimpatizáló újságírókat, az egyházaknak pedig kuss lenne, nem szólhatnának bele többé közéleti kérdésekbe – fenyegetőzött  Gyurcsány Ferenc országjárásának pénteki, újpesti állomásán. 

Nem tudom, ismeritek-e?
Nekem az egyik kedvencem ez a vers:

Reményik Sándor 
A szobor helyén

--Wass Albertről írni, és emlékezni, arról az emberről, aki a mindenkori magyar emigráció magyarságának, és minden magyarnak emlékeztető harangja volt, erre az égiektől megáldott írófejedelemre alázattal, és tisztelettel emlékezem.

Előszó: Az ember életében vannak pillanatok, képek és hangok melyek mélyen beégnek a tudatunkba. Ezek a pillanatok, később tudat alatt is szikraként meghatározzák néhányunk személyiségét. Minden ilyen szikra, valóságos és létező csoda. Mert a csodák nem látványosak, és nem kíséri őket csillogás és szférák zenéje. A csoda bennünk él, és mi magunk is benne élünk e létező csodában minden nap.

Nyugodtan állíthatom, hogy az 1942. esztendő volt a leggazdagabb, mert abban az évben mi kétszer is szüreteltünk. Akár hiszitek, akár nem, de bizony  így történt. Ez pedig nagy dolog volt, mert az én kislány koromban még örülni tudtunk egy fél almának is, hiszen nagy kincs volt a gyümölcs.