Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Pálóczi Roberta:Az ember őrült sár, vagy istenarcú lény?

Főadmin
Főadmin képe

Pálóczi Roberta

„Hallgassatok, ne szóljon a dal. Most a világ beszél...” - szólította meg először az emberiséget Vörösmarty Mihály, Emberek című könyvében.

A vers a címben említett kérdést fejti ki, és ennek alapjául veszi a korabeli 19. századi embert, aki ugyan van, hogy jóra törekszik, de egy döntő pillanatban a gonosz mindig győzedelmeskedik felette.

De mi a helyzet ami világunkkal?  Sokat változtunk bő 150 év alatt, vagy Vörösmartyt igazolván még mindig „fájunk a földnek”?

Dolgozatomban a korabeli embert és annak tulajdonságait fogom megvizsgálni. Összefoglalok minden rosszat, jót, majd a saját véleményem alapján próbálok döntést hozni.

Vizsgálatom során saját tapasztalataimra és Az emberek című versben elhangzottakra támaszkodom.

Nincs olyan, hogy gonosz ember. Legfeljebb lehet kétségbeesett, rosszul nevelt, szerencsétlen, elveszett, magányos, szomorú, elfeledett, vagy hitetlen, de egyáltalán nem mindegy, hogy minek nevezzük, mert senki nem születik rossznak. Ha valakit egyszerűen csak elkönyvelünk, mint rossz embert, soha nem fogjuk megérteni, hogy ő mi mindenen ment keresztül azért, hogy a mi szemünkben ilyen könnyen negatívvá váljon. A ítélkezés csak a saját gonoszságunkat bizonyítja. De az, hogy valaki nem gonosz, az nem azt jelenti, hogy nincsenek rossz tulajdonságai. És pontosan ez az, ami tönkreteszi a jóra született embert.

Mintha egy tiszta lepedőre, a tapasztalataink és a környezetünk mocskát gyűjtenénk össze az éveink során. Mindennek a befolyása alatt állunk, folyamatosan változunk, formálódunk. Az élet bizonyos pontokon döntés elé állít minket.: itt pedig hajlamosak vagyunk  a rossz, erkölcstelen útra lépni. Az embert, mint egy gépet, folyamatosa hajtja az önzősége, mert mindig magunknak akarjuk a legjobbat. Ezzel nincsen semmi gond, hacsak el nem fajul a dolog odáig, hogy másnak mindezzel kárt okozunk.

A Biblia is tökéletesen megfogalmazta az ember 7 fő bűnét: kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag és restség.

Nem szabad hagyni, hogy ezek a vágyak uralkodjanak felettünk. Ezek tehetnek minket „gonosszá”. Habár az ember többször bizonyítja, hogy rossz és kegyetlen, nem szabad rögtön elítélni.

Hiszen, mint ahogy Vörösmarty is megírta az ember nem egy Isten, csupán csak istenarcú. Ez azt jelenti, hogy nem tökéletes mása a Mindenhatónak, de nem elhanyagolható a hasonlóságunk.

Mert mit csinál az ember? Épít (vagy rombol), feltalál, segít, a természetet a saját szükségletei szerint alakítja. Mondhatjuk akárhogy, de az ember szó szerint istent játszik, és el kell ismerni, nagyon is jól csinálja. Szóval az istenarcú lény arra is utalhat, hogy bár nem vagyunk tökéletesek, de nagyon közel vagyunk hozzá, de ez a különbség mérföldekkel választ el minket az isteni léttől.

Jó példa erre a történelem és a technika. Ahogy fajunk pár évtized alatt olyan eszközöket készít el, amit szüleink még lehetetlennek gondoltak. Mi vagyunk az egyetlen lények, akik összetetten gondolkodnak és éreznek.

Akárhogy is nézzük, egy „őrült sár” nem lenne képes ilyen dolgokra. Tudunk tanulni, nevelni, szurkolni, örülni, gondoskodni, kapcsolatokat teremteni, új világokat felfedezni. Az ember képessége határtalan, ám mégis korlátozott. És ezeket a korlátokat saját magunk állítjuk fel, azért, mert az ember egyedi, és ez azt jelenti, hogy soha nem fog mindenki mindenben együttműködni és mindent támogatni. Ezért nem fogunk istenné válni.

Véleményem szerint az ember egy istenarcú lény. Az, hogy mivé formálódik élete során, vagy milyen környezetbe kerül, már csak saját magán, illetve a sorson múlik.

Vörösmarty többször is kihangsúlyozza: „Nincsen remény!” , ami szerintem nem igaz. Ha mindenki felteszi magának azt a kérdést és  megszemélyesíti azt a változást amit a világban szeretne látni, - ahogy Gandhi mondta –, akkor igen is van remény egy szebb jövőre. Sokan mondják, hogy sokkal jobb volt a múltban élni, gyereknek lenni, ami lehet, hogy igaz is, de gondoljunk csak bele: egyrészt mindenkinek a saját kora a legjobb, mert azt már ismeri, másrészt, az ember hajlamos félni a jövőtől, ami természetes.    

Nem hiába, ha lenne egy egy időgépünk, az emberek nagy része inkább a múltba utazna vissza, mert tudjuk, hogy ott mire számíthatunk.

Vörösmarty ugyanakkor azt is  megfogalmazza, hogy az embernek nagy feladata élete során az égi tulajdonságait erősítenie, ami  nagyszerű tanulságot von le az egész vizsgálatról.

Talán egyszer az emberiség eljut odáig, hogy a külső befolyások ellenére is meg tud maradni önmaga: az istenarcú lény, akinek a kezdetektől fogva teremtetett.

Rovatok: 
Olvasásra ajánlom