Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Apáti Kovács Béla

Adalberto
Adalberto képe

Jégszívű királynő

Rovatok: 
Mese

(Kép forrása: https://pixabay.com/hu/sz%C3%ADv-wing-sz%C3%A1rnyak-sz%C3%A1rnyas-alak-3... Ingyenes clipart)

Hol volt, hol ne volt, fent messzi északon, ahol az örök jég és fagy birodalma van, élt egy gonosz királynő. Azt beszélték róla, hogy azért volt gonosz, mert jégből volt a szíve. Állítólag valamikor még kislány korában egy boszorka elvarázsolta, és ameddig világ a világ a fagyos északon kell élnie, ha nem akarja, hogy jég szíve elolvadjon.

Adalberto
Adalberto képe

Dióházikó

Rovatok: 
Mese

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, de még az égig érő üveghegyen is. ahol elterült a Tündérország magas gyémánthegyek ölében, élt egy kicsinyke tündér.

Egyik nap, ki tudja, hogyan egy nagy dió pottyant le a földre az égből, éppen a tündér lába elé.

Adalberto
Adalberto képe

Emlékezés

Rovatok: 
Irodalom

 Kovács Endre honvéd volt zalaapáti lakos emlékére, aki a doni orosz áttöréskor után tűnt el, és a mai napig nem tudjuk, hol van a sírja.

Adalberto
Adalberto képe

Három kenyér

Rovatok: 
Mese

  A falucska kicsi pékségének a boltjában három kenyér volt a polcon vevőkre várva. Éjjel sütötte őket a pék. Még melegek voltak és finom, friss kenyérillat járta át a boltot.

Adalberto
Adalberto képe

A fenyőerdő manója

Rovatok: 
Mese

Hol volt, hol nem volt, egy távoli kicsi faluban élt egy szegény ember a feleségével és gyermekeivel. Olyan szegény volt, mint a templom egere. Napokig nem volt, mit enniük.

 Télvíz idején senki nem akarta felfogadni, munkát adni neki. Hiába próbálkozott mindenhol, lógó orral kellett odébbállni.

─ Most nincs munka. Gyere vissza tavasszal, akkor talán alkalmazlak.

 

Adalberto
Adalberto képe

Mikulásra várva

Rovatok: 
Mese

Minden gyermek már türelmetlenül várta a Mikulást. Napokkal előtte lázasan tisztogatták a kis csizmájukat. Szüleiktől minden nap megkérdezték mennyit kel még aludni?

Rovatok: 
Mese

   December vége felé Karácsony táján minden kisgyermek türelmetlenül várja a Jézuskát. Előtte már hetekkel ábrándoznak, vajon, mi lesz a fenyőfa alatt? Minden kisfiúnak és kislánynak csodálatos ez a nap. Talán gyermekéveik alatt a legszebb.

Adalberto
Adalberto képe

Manófiú, manólány

Rovatok: 
Mese

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy manóapa és egy manóanya. Volt nekik egy manófiúk és egy manólányuk. Boldogan éltek a kicsi manóházukban.

Adalberto
Adalberto képe

Peti darázsfészekbe nyúl

Rovatok: 
Mese

Még egészen aprócska legényke voltam és barátommal, Petivel mindenféle rosszaságra kaphatóak voltunk. Pedig szegény szüleink mindig figyelmeztettek bennünket, hogy nem szabad rosszalkodni.

Adalberto
Adalberto képe

Magyar zászló

Rovatok: 
Mese

Talán ez nem is mese, amit most elmondok néktek gyerekek. Én is úgy hallottam.

Réges-rég vadregényes Erdélyország kicsinyke falujában volt egy magyar zászló. Tudjátok, amelynek színe piros, fehér, zöld.

 

Adalberto
Adalberto képe

A hegedülő tündér

Rovatok: 
Mese

   Egyszer nagyon régen, talán még öregapám sem tudná megmondani mikor, élt egy szegény asszony a kislányával. Sokat éheztek, mert nem volt, mit enniük. Az asszony eljárt dolgozni az urasághoz, de az oly kevés napszámot adott neki, hogy a pénz még hideg vízre sem volt elég.

Adalberto
Adalberto képe

Irigy vízcsepp

Rovatok: 
Mese

Egyszer régen a forró sivatagban, ki tudja, miképpen egy kicsi vízcsepp kiloccsant a kulacsból a homokba.

Adalberto
Adalberto képe

Árkot ásó manó

Rovatok: 
Mese

Hol volt, hol nem volt, egyszer a manók országában megbüntettek egy kicsi manót, mert nem fogadott szót, nem azt tette, amit tennie kellett volna.

Adalberto
Adalberto képe

Buta Bodri kutya

Rovatok: 
Mese

Peti nem szeretett iskolába járni. Őt jobban érdekelte a játék és a csavargás a haverokkal. Édesanyja ezért gyakran korholta kisfiát:

(Kép forrása: clipArt/free)

Adalberto
Adalberto képe

Napraforgók tündére

Rovatok: 
Mese

Falunk határában volt egy hatalmas napraforgó tábla. Olyan nagy volt, hogy azt sem tudtuk, hol a vége.

Akárhányszor elindultunk, hogy eljussunk a másik oldalára, sohasem értünk oda. Mindig vissza kellett fordulnunk nagy bánatunkra.

Adalberto
Adalberto képe

Egér és a sas árnyéka

Rovatok: 
Mese

Egyszer a mezei egér bandukolt a tűző napon a pusztában. Olyan forróság volt, hogy a kókadozó fűszálak majdnem meggyúltak. Sehol egy árnyék, vagy valami hely, ahol az egér oltalmat talált volna az égető napsugarak elől.

Adalberto
Adalberto képe

KIcsi emberke

Rovatok: 
Mese

Öregapámtól hallottam ezt a történetet. Ha nem a drága nagyszülém mondja, talán, el sem hiszem. Annyira hihetetlen volt, hogy az ember kételkedett, vajon ilyen megeshetett-e.

Hittem neki, mert öregapám sohasem szokott füllenteni. Mindig az igazat mondta. Sőt nagyon utálta a hazug embereket.

Rovatok: 
Mese

 Történt egyszer hajdanában, hogy egy szegénylegény betévedt egy útszéli kocsmába. Nagyon megszomjazott és szerette volna lemosni a hosszú út porát egy pohárka finom borral.

Adalberto
Adalberto képe

Kenyerecske

Rovatok: 
Mese

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren és az üveghegyen egy kerek erdő kelős közepén kicsinyke házacskában élt egy öregember.

(Kép forrása internet)

Adalberto
Adalberto képe

Óriás száj

Rovatok: 
Mese

Öregapám, amikor jókedvében volt mindig mesélt nekem. Egyik hideg, téli nap is üldögélve a duruzsoló kályha mellett, így szólt hozzám:
─ Gyere, ülj ide közel hozzám! Mesélek neked az óriás szájról.
Nem kellett kétszer mondania. Mindjárt felpattantam és a kis sámlit egészen közel húztam a lábaihoz. Öregapám egy nagyot szippantott a pipájából és mesélni kezdett:

(Kép forrása internet)

Oldalak