Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Apáti Kovács Béla

Adalberto
Adalberto képe

Peti darázsfészekbe nyúl

Rovatok: 
Mese

Még egészen aprócska legényke voltam és barátommal, Petivel mindenféle rosszaságra kaphatóak voltunk. Pedig szegény szüleink mindig figyelmeztettek bennünket, hogy nem szabad rosszalkodni.

Adalberto
Adalberto képe

Magyar zászló

Rovatok: 
Mese

Talán ez nem is mese, amit most elmondok néktek gyerekek. Én is úgy hallottam.

Réges-rég vadregényes Erdélyország kicsinyke falujában volt egy magyar zászló. Tudjátok, amelynek színe piros, fehér, zöld.

 

Adalberto
Adalberto képe

A hegedülő tündér

Rovatok: 
Mese

   Egyszer nagyon régen, talán még öregapám sem tudná megmondani mikor, élt egy szegény asszony a kislányával. Sokat éheztek, mert nem volt, mit enniük. Az asszony eljárt dolgozni az urasághoz, de az oly kevés napszámot adott neki, hogy a pénz még hideg vízre sem volt elég.

Adalberto
Adalberto képe

Irigy vízcsepp

Rovatok: 
Mese

Egyszer régen a forró sivatagban, ki tudja, miképpen egy kicsi vízcsepp kiloccsant a kulacsból a homokba.

Adalberto
Adalberto képe

Árkot ásó manó

Rovatok: 
Mese

Hol volt, hol nem volt, egyszer a manók országában megbüntettek egy kicsi manót, mert nem fogadott szót, nem azt tette, amit tennie kellett volna.

Adalberto
Adalberto képe

Buta Bodri kutya

Rovatok: 
Mese

Peti nem szeretett iskolába járni. Őt jobban érdekelte a játék és a csavargás a haverokkal. Édesanyja ezért gyakran korholta kisfiát:

(Kép forrása: clipArt/free)

Adalberto
Adalberto képe

Napraforgók tündére

Rovatok: 
Mese

Falunk határában volt egy hatalmas napraforgó tábla. Olyan nagy volt, hogy azt sem tudtuk, hol a vége.

Akárhányszor elindultunk, hogy eljussunk a másik oldalára, sohasem értünk oda. Mindig vissza kellett fordulnunk nagy bánatunkra.

Adalberto
Adalberto képe

Egér és a sas árnyéka

Rovatok: 
Mese

Egyszer a mezei egér bandukolt a tűző napon a pusztában. Olyan forróság volt, hogy a kókadozó fűszálak majdnem meggyúltak. Sehol egy árnyék, vagy valami hely, ahol az egér oltalmat talált volna az égető napsugarak elől.

Adalberto
Adalberto képe

KIcsi emberke

Rovatok: 
Mese

Öregapámtól hallottam ezt a történetet. Ha nem a drága nagyszülém mondja, talán, el sem hiszem. Annyira hihetetlen volt, hogy az ember kételkedett, vajon ilyen megeshetett-e.

Hittem neki, mert öregapám sohasem szokott füllenteni. Mindig az igazat mondta. Sőt nagyon utálta a hazug embereket.

Rovatok: 
Mese

 Történt egyszer hajdanában, hogy egy szegénylegény betévedt egy útszéli kocsmába. Nagyon megszomjazott és szerette volna lemosni a hosszú út porát egy pohárka finom borral.

Adalberto
Adalberto képe

Kenyerecske

Rovatok: 
Mese

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren és az üveghegyen egy kerek erdő kelős közepén kicsinyke házacskában élt egy öregember.

(Kép forrása internet)

Adalberto
Adalberto képe

Óriás száj

Rovatok: 
Mese

Öregapám, amikor jókedvében volt mindig mesélt nekem. Egyik hideg, téli nap is üldögélve a duruzsoló kályha mellett, így szólt hozzám:
─ Gyere, ülj ide közel hozzám! Mesélek neked az óriás szájról.
Nem kellett kétszer mondania. Mindjárt felpattantam és a kis sámlit egészen közel húztam a lábaihoz. Öregapám egy nagyot szippantott a pipájából és mesélni kezdett:

(Kép forrása internet)

Adalberto
Adalberto képe

Cím nélkül

Rovatok: 
Blog

Miért születtem? Miért élek ezen a sárgolyón? Nem tudom. Szeretném tudni az okát, de sehogy sem jövök rá. Pedig szinte minden nap felteszem magamnak ezeket a kérdéseket.

 

Adalberto
Adalberto képe

Egérke kívánsága

Rovatok: 
Mese

─ Óh, ha én egyszer megtanulhatnám a macskák nyelvét! Soha többé nem kellene tartanom, hogy megesznek engem. Meg tudnám értetni magamat velük. Lenne közös témánk és minden nap beszélgetnénk. De jó világ is lenne akkor.

(Kép forrása: internet)

Adalberto
Adalberto képe

Részeges macska

Rovatok: 
Mese

Hajdanában, amikor még nagyapám sem élt, de talán még annak az öregapja se, túl az Óperenciás-tengeren, ott ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egy macska.

(Kép forrása: internet)

Rovatok: 
Mese

Egykoron szarvasok uralták a földgolyót. Ember volt a szolgájuk, aki minden jóval kényeztette a gazdáját.

(Kép forrása: Internet)

Adalberto
Adalberto képe

Bajba jutott manó és a vándor

Rovatok: 
Mese

Valamikor nagyon régen, tán még öregapám sem tudja, mikor. Egy szegény vándor ballagott a poros úton. Olyan meleg nyári nap délutánja volt, hogy még a verebek is elaléltak a forróságtól.

(Kép forrása internet)

Adalberto
Adalberto képe

Aranysarkantyú

Rovatok: 
Mese

Hol volt, hol nem volt, egyszer nagyon régen, meg nem mondom mikor, élt egy király a feleségével, és mihaszna fiúkkal, Jankó királyfival.

(Kép forrása: internet)

Adalberto
Adalberto képe

Anyóka kendője

Rovatok: 
Mese

Hol volt, hol nem volt, egy kicsinyke falu szélén élt egy öreg anyóka. Egész nap a háza előtt üldögélt a kispadon és nézte a járókelőket. Ha úgy hozta a kedve hosszasan elbeszélgetett az emberekkel.

( Kép forrása internet)

Rovatok: 
Mese

Egyszer, amikor Szegeden a Szőke Tisza partján sétáltam magamban, egy kicsi manó ugrott elém.

(Kép forrása internet)

Oldalak