Amikor megérkezett a hideg, zord idő, és odakint már napok óta esett a hó, apó begyújtott az öreg kandallóba. Alig telt el néhány perc és a szobában kellemes meleg volt.

Nem tehetek róla, de bizonyára rasszista szemem van. 

Tegnap találkoztam a tavasszal, amint sétáltam az utcán.

Nemrég kedves meghívót kaptam Madárországból Galambnéne lakodalmára. Nagyon megörültem neki, és mindjárt el is határoztam, hogy ott leszek.

Hallottatok-e Bagiráról a fekete cicusról? Bizonyára nem. Nos, akkor most figyeljetek jól, elmesélem nektek az egyik izgalmas kalandját a kertben.

Volt nekem egy kiskutyám. Bodrinak hívták. Mindenhová velem jött. Csaholva, farkát csóválva szaladt mellettem az utcán.

Év apónak volt egy mihaszna fia, Február. Soha nem fogadott szót édesapjának. Mindig mást tett, mint amit mondtak neki. Állandóan bolondozott, álarc mögé bújt, és ijesztgette az embereket.