Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Festett árnyak

Rovatok: 
Vers

Állítólag termelnek újra a gyárak,
az árnyak, árnyékok nem tűnnek el sosem,
levelet írnék az égbe egy madárnak,
elnyelte tollamat kilyukadt bélésem,
hiányzott belőlem, harag, gyilkos ösztön,
még a féregnek sem kívántam halálát,
nem is kell már többé szépen kiöltöznöm,
kivágva köröttem gyümölcsös családfák,

Mezei István
Mezei István képe

Szent helyeim

Rovatok: 
Vers

Nem a búcsúk, nem felvonulások,
Orgonás kapu, ahol Édesanyám várt
Az óvodából, hol apám sírt ásott
Első kiskutyámnak, hol szilvalekvárt
Főzött Nagyapám, zamatot, ízeket
Haldokló fák alatt kavart kanala,
A koromtól kormos, örök szent helyek
El nem sírt könnyektől bennem áztatva.

Mezei István
Mezei István képe

Most, hogy nő a fény

Rovatok: 
Vers

Szonett 6l.

Sötétség hátrál a friss színek elöl,
A víz párája feszíti mellkasom,
Tűző Nap bizsereg fáradt vállamon,
A hideg küzd, de a harc lassan eldől.

Mezei István
Mezei István képe

Finita la commedia

Rovatok: 
Vitacikk

Egy öreg költőnél nincs nevetségebb

Mezei István
Mezei István képe

Jöjj, édes semmittevés

Rovatok: 
Vers

La Dolce far Niente

Botcsináltán, sután, amatőr módra,
Megpróbáltam én is a lehetetlent,
Ráleltem a végső konklúzióra,
Ki itt született, az már marad itt lent.

Mezei István
Mezei István képe

A krókusz éneke

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Egy kora tavaszi napon

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Életem taván

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Zsuzsanna, Zsuzsannák

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

A Nő dicsérete

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Amikor Rád nézek félve titokban,
a megszokott nyugalmam rögtön elhagy,
felgyorsul pulzusom, a szívem dobban,
mert Te nekem a legszebb teremtmény vagy.
Könnyedén lépkedsz tavaszi pázsiton,
felizzik Tőled bús, szerelmes lelkem,
csak a bőrödről, ajkadról álmodom,
nélküled eddig nyugalmam nem leltem.
A bú, a szenvedés nyomban elenyész,

Mezei István
Mezei István képe

Ne korhold sorsodat

Rovatok: 
Vers

Korholod sorsod, nem visz már semmire,
Mert rád csordult a tény, az ájult törvény,
Vagy a véletlen, kiszolgáltatott lény
Az ember, semmivé foszlik vak hite.
A végzet ellen vesztes szélmalomharc
Lázadni, örvendj a múltad napjain
Bele törődve, és ne kérjed senkin
Számon, siker helyett, mért jött a kudarc.
A végén nem marad másnak sem egyéb,

Mezei István
Mezei István képe

Miért indulnék, mennék el innen

Rovatok: 
Vers

Miért is indulnék, és hová mehetnék,
Visszatart, nem enged egy láthatatlan fék,
Itt volt, és van minden „hívem, kapcsolatom”,
Vadkacsát etetek koplalós partokon,
Izmos vadkanokkal komázok, esténként
Csörtetnek, taposnak hozzám széles ösvényt,
E társaságból csak károm van, nincs hasznom,
Feltúrja kertem malacos komaasszony,

Mezei István
Mezei István képe

Felfénylettél két semmi között

Rovatok: 
Vers

 

Fodor András, Kossuth-díjas költő emlékére, aki Kaposmérőn született, Kaposvárott és Budapesten tanult. Fonyódon még ma is áll a villája, és szeretettel telve vallotta magát mindig itteninek.

Mezei István
Mezei István képe

Sosem volt...

Rovatok: 
Vers

Sosem volt szerencsém, jó lapjárásom,
Fortuna kegyeit hiába várom,
de csodás nyarakból vettem ki részem,
a szépségük, melegük még ma is érzem.

 Sok pénz hatalom sem jutott énnekem,
attól még valahogy szól az énekem,
a legtöbb barátom már rég meghalt,
ezért írok néha oly keserű dalt.

Mezei István
Mezei István képe

A molófejnél

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Szoktatom magam, de nem tudom

Rovatok: 
Vers

Bánatrácok és mélyülő barázdák
Homlokodon, szemed búját nem tudom
Megszokni, néha vigasztal az álom,
Várom az enyhet, az emberi csodát,

Mezei István
Mezei István képe

Mindig attól féltem

Rovatok: 
Vers

Kétségek szonettje

Attól féltem, tehetségtelen vagyok,
Mert  kétség kísért, béna kishitűség,
Éjben bolyongtam, csak a csillagos ég
Biztatott, oldották búmat friss
Habok.

Magam oktattam, ástam az alapot,
Nagyok mutatták, hol a kezdet, a vég,
A harmóniát, hogy  gyógyít a szépség,
Mit szegény fajunk az Istentől
Kapott.

Mezei István
Mezei István képe

A szépség a szomszédban lakott

Rovatok: 
Vers

Furcsa dolog az emlékezés,
Mondtad, óvónő és édesanya
Leszel, de másnak ez kevés,
Kiesett kezedből a játék baba
 

Oldalak