Csak a szemed nézem
Szonett Kati lányomhoz

Nem kell, hogy szóljál, maradjál hallgatag,
gének örök kapcsán összeköt a vér,
olykor beszűkül, majd kitágul a tér,
leporlik rólunk a körkörös harag.

Vibráló sejtedben én vagyok a mag,
a mozdulat, gesztus magáért beszél,
hiába szaggatja telünkben a szél,
a szeretet bársony kettőnkön marad.

Goethe szerint a kereszténység az emberiség legszebb gondolata, csak még senki sem élt a Földön, aki be is tudta volna tartani az elveit.

2023

Talián Tamás barátomnak
Vigasz versmondatok közjelek nélkül

2022. Szenteste napja 14 ezer ukrán menekült

Ha még hallgatsz most is akkor vajon mikor
mutatsz zöld utakat nagy égi szemafor
élhetőbb életnek

a ludak vak éke a homályba mit ír
ködöknek gágogva morzézott örömhír
megváltás szíveknek

már nem zavar szegénység béraláfutás
az atomban vajúdik a maghasadás
reszkessetek hegyek

Emberi körvonalak

Mint kiben reggel a test felébred
a mindennapi feltámadásra,
ritmust zúg a szívemnek, véremnek
a légoszlopok tág orgonája.

Mint akiben sorok ébrednének,
rátalálok egy fafurulyára,
bár nem fűz hozzá haszon, sem érdek,
versek nélkül nem élet az élet.

Szobámban négy gyertya, bennem hetvenhét
év leégett, kormozott, csorba csonkja
üres üvegszem ég vakon, azúrkék
fényt várok tőle, mint esdeklő szolga
elkéne nálunk a szép szelíd beszéd
szívek tág kamráiba raktározva
hallgathatnánk a szeretet lágy neszét
kicsomagolhatnánk újra meg újra
egy felénk nyúló a tárt karok közül

Űrkeretben magamba nézek
A kedvem ma rondán elázott
velem csak a magány bratyizgat
unom e kiszikkadt világot
szállást keresek bánatomnak
kapualjban sunyít az élet
pénteki menü lekváros fánk
hosszú a tél, csak attól félek
március végén lesz-e még fánk
üresen tátong bennem a tér
kopottas úttest, szürke járda

Alkonyatra a fám szépen kidíszítve,
Felmuzsikál bennem a Karácsony este,
Kapumban dal zendül, a farkát csóválja
Kutyám a cigányok kolduló dalára,
Megyek, a kalácsot, apró pénzt keresem,
Hát megjött e szegényes, rongyos Betlehem,
Bennem a várakozás még csak szendereg,
Holnap jön a család, jönnek a gyerekek,  

Még megnézted a tavat, a partokat,
majd sorsod keresztje a sínre vonszolt,
megvonaglott az öreg tehervonat,
és megnyílt a zavaros, szürke mennybolt.
Páran felismertek, döbbenten álltak,
tiport roncsodat asztalra feltették,
drága véredet adtad a halálnak,
ne lássák, került egy vasúti térkép.
Írók viziteltek nemrégen nálad,

Az állat belehal, az ember túléli,
mert reményt ad néki az ostoba semmi,
résnyit a sötétben .

Mit előre tudtam, húsz évre rá igaz,
csak egy vállrándítás volt mindig a vigasz,
a gaz már ellepett.

Látok viharokat, villám villanásit,
legyint a közönség, és nagyokat ásít,
vidámabb jóslat kell.

Szonett átirat Nyilas Enikő versére

A zeném szelíd sohasem goromba
Hadd legyek nektek bús hangú gordonka
Ígérem ügyelek öreg vonómra
Vidám dalotok szerényen kísérem
Csak azt húzom el ami a szívemen
A jó ízlést én nem sértem sohasem
Ne féljetek olykor síró hangomtól
Szeretetből szól így és nem haragból
Csak a lelkem fáj nem harang kolompol

Ha lelkem erejét kiszívta napom
kiürült önmagam mivel töltöm fel
fekete kalapom szúette padon
 az Istent faggatom hallgat nem felel
drága a dohány tartós mérleghiány
utolsó madaram szélnek eresztem
kit öl a himlő ha fogy az indián
mit vegyek vállra ellopták keresztem
kalitkám ajtaja sarkig kitárva

Ha lelkem erejét kiszívta napom
kiürült önmagam mivel töltöm fel
fekete kalapom szúette padon
az Istent faggatom hallgat nem felel
drága a dohány tartós mérleghiány
utolsó madaram szélnek eresztem
kit öl a himlő ha fogy az indián
mit vegyek vállra ellopták keresztem
kalitkám ajtaja sarkig kitárva

   Ezt az éjszakát arra szánom, hogy megszólaltassam magamban a belső embert álarc, maszk nélkül, és mások, magam fogadatlan prókátora legyek önemésztő, antikarrierista hajlamaimat felélesztve. Megtehetem, koromnál fogva már nem sok éjszakám van hátra, az idő és a halál sem ellenségem. A tehetetlenségem az egyetlen erőm, a tömegvonzás tart helyben és össze.

Simon Ottó fonyódi költő-tanár emlékére

 Csordából kiverten

HALOTTAK NAPJA 2019

Feladtad a leckét egykor jó anyám,
holtadban is csüngök minden egy szaván
szeretetednek, nem hagyom a porban
kedves képed emléktől jóllakottan,

Szonett a megbocsátásról és a meg nem bocsátásról

Aranyködben úszó őszi alkonyon
vétkeim könnyeznek vésett kövekben
miket elkövettem amelyeket nem
ha nem bocsátod is meg megbocsátom

neked hattyú vitorlája a tavon
sosem tagadom meg kiket szerettem
nehéz napokon az érdem színtelen
sötét koromfolt az égő fájdalom