Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Szabadíts meg a gonosztól..!

Rovatok: 
Vers

Hetven év imája
Prózavers

Mezei István
Mezei István képe

Séta a rengetegbe

Rovatok: 
Vers

 

Egy sárgult fénykép került a kezembe,
Anyám, Apám sétált a rengetegbe,
Vagy csak a szélén üdén, fiatalon,
Mit remélhettek, tudni sosem fogom.

Lépések, mosoly és gyengéd kézfogás,
Ölelés, csók, hatás és ellenhatás,
Majd vad évtizedek szakadtak rájuk,
Gyűrött és tépett lett szűzi ruhájuk.

Mezei István
Mezei István képe

Arra ébredtem, hogy...

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Tán még várnak valahol

Rovatok: 
Vers

Talán valahol még engem is várnak,
hol letehetem ólomsúly málhámat,
előtte halkan, illendőn kopogok,
nekem fénylenek a karcolt ablakok.
Magamnak már magam vagyok az élmény,
illanó fény e sötét erdő mélyén,
kopott az ingem, és rojtos a gallér,
csézámra pattanok, mit egy gavallér.
Majd hunyorogva a Napba nevetek,

Mezei István
Mezei István képe

Zsarnok munkaadóm

Rovatok: 
Vers

Halhatatlan zsarnok az örök felejtés,
elvtársi, úri főnökök együtt, külön,
rongyos haragom már nadrágomba tűröm,
áldott demencia, kínzó emlékezés.

Hasztalan indok, kérés, keserves kérvény,
végzettség, gyermekek és a népes család,
 most is látom a főnöki gőg arcát,
„ a munkahely nem szociális intézmény.”

Mezei István
Mezei István képe

Túl könnyeken és mosolyon

Rovatok: 
Vers

 

Hétköznapi ballada Édesanyámhoz

 

Mezei István
Mezei István képe

No, ki lopott ma reggelre

Rovatok: 
Publicisztika

Aztán ki folytatja napkeltétől napnyugtáig

Mezei István
Mezei István képe

Azt hiszem..

Rovatok: 
Vers

 

Én-vers harminc sorban
Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Permanens átverés

Rovatok: 
Publicisztika

Gondolatok a rezsicsökkentésről, a vissza nem térintendő tőkeinjekciókról és a vámpírkapitalizmusról
/ Összeesküvés elméletek nincsenek, csak megvalósulnak május 1. előtt és után. /                          

Mezei István
Mezei István képe

Vagyok leszek maradok..

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Stigma Párizs testén

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Virághétfő

Rovatok: 
Vers

Zokogva rügyeznek bennem az ünnepek,
és a beteg televény már bolondgombát
hasztalan is terem, többé nem lehetek
a rossz álom túsza, szállnak a spórák.

Már örökre húsvét gyermeke maradok
a nagyszombati csodát, remélve, várva,
mielőtt még elnyelnek a mérges habok,
kapaszkodok az isteni szalmaszálba.

Mezei István
Mezei István képe

Szívek labirintusa

Rovatok: 
Vers

Szonett

Már fénnyel írok, mit a Naptól kaptam,
felhőkben lapozok, ha szélvész támad,
fogytán vagyok az égi vegytintának
sugárözönben, mégis megkopottan.

Olykor frissen, máskor lassan, fáradtan,
mint a lángok tépte berki madarak
a ködökből szövöm trillás jajomat,
a káosztól megóvva, védve magam.

Mezei István
Mezei István képe

Bánatom április sarába elásom

Rovatok: 
Vers

Az áprilisi földbe mélyre elásom
haragom, bánatom, kicsorbult fegyverem,
letisztítom rút, csatakos csatabárdom,
csak béke jöhet tovább az úton velem.

Mezei István
Mezei István képe

Anyámról anyámnak

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Magamban mindig tereket hagyok,
hiába izzaszt nyár, szorít a tél,
bennük él még Anyám, ki rég halott,
és szól hozzám, ha hallgat is mesél.

Tudta, én nem hittem, gyorsan elmegy,
a világ üres lett, csendes a ház.,
képek, tárgyak, nagy rideg termek
maradtak csak, és az örök gyász.

Rovatok: 
Vers

 

Ha megóvod önmagad lényegét,
nem lesz gondtalan és könnyű a lét,
a szavad, a hangod pusztába vész,
veszélyes itt a szabad gondolat,
középszerűség selyme fojtogat, 
megtartva magadat nem sokra mész.

Mezei István
Mezei István képe

Az áthárítás

Rovatok: 
Vers

Az idő bennünk egyre nagyobb űrt ás,
morzsolja csontunk hatás, ellenhatás,
már minden perc veszély, próba, kihívás,
végső mentsvárunk marad az áthárítás.

Mezei István
Mezei István képe

Csak ne épíkezzetek

Rovatok: 
Vers

 

Halott piramisokat ne építsetek,
Inkább mélyedjetek csendben magatokba,
Ne termeljetek tovább sittet, szemetet!
Ne költsétek a pénz megszédült tornyokra,
Felhőket szúró Bábelokra, szemetek
Egymásra vessétek holnapért aggódva!

Mezei István
Mezei István képe

Festett árnyak

Rovatok: 
Vers

Állítólag termelnek újra a gyárak,
az árnyak, árnyékok nem tűnnek el sosem,
levelet írnék az égbe egy madárnak,
elnyelte tollamat kilyukadt bélésem,
hiányzott belőlem, harag, gyilkos ösztön,
még a féregnek sem kívántam halálát,
nem is kell már többé szépen kiöltöznöm,
kivágva köröttem gyümölcsös családfák,

Oldalak