Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Egy rózsalugashoz

Rovatok: 
Vers

Szonett formában

 Csak a nyárban imbolygó rózsalugas,
felkerekedve egymagam tákoltam,
akár egy rigó fütyörészek halkan,
mert ilyenkor a lelkem friss, nem odvas.

 Kezemben pár szeg, csavar, reszketeg vas,
szirom- gyülekezet illat- halomban,
igyekszem, mielőtt a nyár ellobban
gyorsan, az ember már felhőkből olvas.

Mezei István
Mezei István képe

Immár átitatva

Rovatok: 
Vers

Szonett formában
 

Tikkasztó hőségben, forró aszályban
is szivacs maradok, melyet víz nem ér,
távoli páráktól zúg bennem a vér,
az élettől magam rég átitattam,

hol csak hallgatag homoksivatag van,
hűs zuhatag-lelkem még mindig remél,
pórus-palotámban kóborol a szél,
a szomjat olthatom szelíden, halkan,

Mezei István
Mezei István képe

Miután, mielőtt

Rovatok: 
Vers

Mielőtt telet bocsátasz rám,
nézd meg, mily roskatag a házam,
milyen vékony, kopottas ruhám,
ne engedd, hogy reszkessek, fázzam.

Csak annyi terhet rakj vállamra,
menyit magam valahogy bírok,
két szemem a sós könny ne marja,
nyíljanak bennem rózsaszirmok. 

Mezei István
Mezei István képe

Láthatatlan küszöbök

Rovatok: 
Vers

Én Istenem, jó Istenem,     
a szerény elet fényűzés,               
mindenem volt semmim sincsen, 
lelkemen seb, zsebemen rés.

Mezei István
Mezei István képe

Csupán megézés

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Az örök fészekrakó

Rovatok: 
Vers

 

A szárazságban, meddő tavaszokban
csőrében toll, sár, utolsó szalmaszál,
gyenge ág, levél, amit épp csak talál,
fészket rak, épít bátran, lankadatlan.

A romlás felé lopakodik halkan,
elvérzik az ember, csendben abortál
a lét, tiltott tartomány a zord halál
néki, vajon mit láthat a holnapban.

Mezei István
Mezei István képe

Válasz nélkül..

Rovatok: 
Vers

Jó gazda voltam e megkopott telemben,
fegyelem vezetett, vagy a vak véletlen,
mily magot vetettem papír barázdámon,
vigaszt nyújtott e a rímes ákombákom?

A hajnali fénnyel együtt tudtam kelni,
mihez kezd Isten, ha nem ébred fel senki,
 hüvelyébe visszakerül e a kivont
kard, ha összeomlik majd a keleti front ?

Mezei István
Mezei István képe

Részem s mindenségből

Rovatok: 
Vers

Részem a mindenségből
Mezei István

Keszthelyig nyúlik széles vízbirodalmam
itt nőttem fel már ide öregedtem
tépett vadkacsa pár tollászkodik halkan
Szigliget csonkja ködlik fel előttem
a természet célszerű csak ritkán hanyag
hullámzik felém a lenézett anyag

Mezei István
Mezei István képe

Magyar Olimposzon

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Zavarják köreim.

Rovatok: 
Vers

 

Lágy homokba rajzolt köreim tapossák
toprongyok, termeszek habzsolják életem,
harcias színekre átfestett vadhangyák
eltorzult arcán kifakult az értelem.

Ilyenkor az elmúlásunk tart főpróbát,
kövérre híznak a meszes tömegsírok,
dadogva lüktetnek a napok és órák,
okádó lövegek árnyékában írok.

Mezei István
Mezei István képe

A szokás hatalma

Rovatok: 
Történelem

Kisvárosi, téli rege járvány idején

Mezei István
Mezei István képe

A tavasz csodája

Rovatok: 
Vers

Szonett

Február, március és az április
most ruhát váltanak, köntöst cserélnek,
közéjük állok szolgának, cselédnek,
pőrére vetkezem vénen magam is.

Az egyik ődzinte, a másik hamis,
a vadnak fényt terítenek a rétek,
féltem a gólyákat, a naiv gémet,
ki korai kikelet bájának hisz. 

Mezei István
Mezei István képe

A feltétlen szeretetről

Rovatok: 
Vers

A feltétlen szeretetről
 

Mezei István
Mezei István képe

Ellopták keresztem

Rovatok: 
Vers

Egy kereszt nyoma kopott falamon
német turisták tréfából ellopták
azóta folyton magamban kutatom
és keresem a hétköznapi csodát
az elvesztett Urat én vigasztalom
nem történt hasztalan a kálváriád
mindig gyilkolt a féltékeny hatalom
keresztre feszíti az ember fiát
ha adódott rá alkalom.

Mezei István
Mezei István képe

Nem lesz több kutyám

Rovatok: 
Vers

Most, hogy itt hagytál, már nem lesz többé kutyám,
búcsúztatlak öreg diófám árnyékán,
elment a gyorsvonat már mindkettőnk mellett,
enni, inni adtam, csak ennyire tellett,

Mezei István
Mezei István képe

Egy érem két oldala

Rovatok: 
Vers

Unokatestvéremnek, Horváth Verának
 

Egy érem két messze néző lapja vagyunk
én csak írás lettem és te lettél a fej
halmozzuk salakunk és ontjuk aranyunk
én tollat koptatok te bűvölsz ecsettel

Mezei István
Mezei István képe

Téli napfordulón

Rovatok: 
Vers

Elvakít, mikor a téli Napba nézek,
mint bolygók ugrálnak fekete karikák,
vásznak nélkül több száz megfestetlen képet
tapintok, nyíljon rajtuk boldogabb világ.

Nem látom, csak érzem az éltető napfényt,
mely e világra hozott, s majdan elragad,
elébe állok sorsom vállalva önként,
tépjetek, szaggassatok foton-madarak. 

Mezei István
Mezei István képe

Hópehely arcomon

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Tudom..

Rovatok: 
Vers

Adventi levél

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Az éjféli vonat

Rovatok: 
Vers

 Reszket a vétlen embrió, ezer veszély
várja, a rothadást vak avar takarja,
még a héjában senyved beteg dióbél,
gyakran gondolok szegény madarakra,
tépi őket a szél.

Oldalak