Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Légy szép, öregség!

Rovatok: 
Vitacikk

 

Másnak képzeltelek
görnyedt öregség.
Évek akár hulló falevelek,
kiket az árokpart mentén
az idő rég nem hiteget.

Most, hogy már lassan
megfárad bennem az anyag,
engedd, hogy halhassam
bölcs, biztatató szavad,
üthessem még egy kicsit a vasamat.

Mezei István
Mezei István képe

Látogató a múltból

Rovatok: 
Történelem

Nemzeti hajszálér- szűkület

Felhívott a majdnem-miniszter, távoli rokon

Egy ismeretlen hang szólt a telefonba. „Te vagy az, Isti? Emlékszel rám, Béla vagyok, az unokatestvéred, régen találkoztunk. Szeretnék lelátogatni Pamukra, a szülőfalumba. eljönnél velem”.

Mezei István
Mezei István képe

Halottak kertjében

Rovatok: 
Vers

 

Rovatok: 
Publicisztika

    Igaz, hogy rendőreink, akik egyébként a törvényesség és erkölcsünk őrei, cinikus mosollyal a szájukon a bíróságok előtt büntetlenül hamisan tanúskodnak, miután megesküdtek a bibliára, köztársaságra, és az édesanyjuk lelki üdvére, vagy ami épp aktuális, de ne mérgelődjetek, ne mérgezzétek magatok!

Mezei István
Mezei István képe

Nász az ősszel (Szonett)

Rovatok: 
Vers

Szerelmüket a szürke égbolt látja,
Mint a csalfa ősz a nyárral cicázik,
Nászágyúk már a sárga, kopott pázsit,
Takarójuk a rőt avar kabátka.

A ég sóhajt, még szerelemre várva,
Az ősz, ki mindent letiporva csábít,
Megcsillantja a rafinált csodáit,
Odább áll, mikor ráun már a nyárra.

Mezei István
Mezei István képe

Őszies szerenád

Rovatok: 
Vers

Őszire váltott a nyári ég.
A ködben búsuló őszikék
Már a te szemedtől várják,
Idézzék kettőnk ifjúságát.
Mintha már az élet sem kéne,
Se vers, se dal, se a lágy zene,
Még a szomorkás őszi szélben
Is szerelem illatát érzem.
Mert biztos, hogy van még haladék,
Hát a karjaidba omlanék.

Mezei István
Mezei István képe

Önbiztató elégia

Rovatok: 
Vers

 

 

Mezei István
Mezei István képe

A padlássöprés

Rovatok: 
Történelem

Történetek a félmúltból

Ma már nem söprik a falusi házak padlásait a kötelező beszolgáltatás ürügyén, ma egyszerűen  csak elveszik bútorostól, ha valaki adós, hogy aztán elárverezzék, a tulajdonost meg családostól kipenderítik az utcára. Ez semmit nem von le az ötvenes évek tragikumából, abból, ami a falusi parasztságot akkor sújtotta.

Mezei István
Mezei István képe

Ez ám a napirend

Rovatok: 
Vers

A harmattal mosakodom reggel,
megtörölközöm a felhőkkel.
A kávéfőzőm rekedten hörög,
a mánia, rossz szokás már örök.

Mezei István
Mezei István képe

Már üresek mind a szobák

Rovatok: 
Vers

Magadban mindig új kutakat ásol,
néha felfeslenek rejtett rétegek.
Megsárgult képekkel kifakult mából
menekülnél, de sajnos nem lehet,
kifosztott termekben magad keresed.

Mezei István
Mezei István képe

Szerelmem október

Rovatok: 
Vers

Szonett

Fonnyadó bőröd, nekem most is bársony,
Leheveredek zizegő almodra,
Estém a szerelmet Veled álmodja,
Eltakar minket a rőtszínű vászon.

Túlteszünk mi minden gonosz varázson,
Belevágunk egy bús, szélfutta dalba,
Szebb véget az ember mért is akarna,
Mert összebújunk, hogyha jő az alkony.

Mezei István
Mezei István képe

Sorsom szekerén döcögve

Rovatok: 
Vers

 

Tallián Tamás Tamásnak, Barátomnak ajánlom e verset

Mezei István
Mezei István képe

Nagyapám bakaruhában

Rovatok: 
Vitacikk

Nagyapám fényképe került kezembe,
bátran, felheccelve indult csatába,
Ferenc Jóskának nyalka katonája,
a virtus sodorta és nem az eszme.

Az Isonzóból életét mentette, 

Mezei István
Mezei István képe

Az idő pórázán

Rovatok: 
Vers

„Az én nagy lázadásaim”
 

Mezei István
Mezei István képe

A koldus kutyája

Rovatok: 
Vers

„ Korcsosult, koldus sors kutyája vagyok,
Kivertek, elűztek meleg otthonomból,
Az éhség a társam, és koplaló napok,
Hiába álmodok szép, velős csontokról.

Mezei István
Mezei István képe

Már vonatra szállt..

Rovatok: 
Vers

Már vonatra szállt…
Mezei István

Éjféli vonatra szállt megváltva jegyét,
Bár láthatatlan, tölgyek és jegenyék
Mélyen a földig hajolnak előtte,
Útja nem vezet semmilyen jövőbe,
Nincs megálló, állomás, nincs megtorpanás
Benne, csak elmúlhatatlan elmúlás.

Mezei István
Mezei István képe

Mennyei királyságom...

Rovatok: 
Vers

Mennyei királyságom e szegény köztársaság
 

Mezei István
Mezei István képe

Nem kért örökség

Rovatok: 
Vers

 

Anyám a virágok közt harmatot járta,
Apám hidakon át bátrak közt lépkedett,
Anyám nyitott szívével várt a csodára,
amíg Apám csak titkolta a vétkeket.

Oldalak