Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Ülj le mellém május

Rovatok: 
Vers

Már ne tégy több jót velem illatos Május,
csak telepedj padomra, mellém délután,
a szegényes örökség, alamizsna juss
jutott, mit elém vetettek fukarul és sután.

Ne tégy jót velem, és ne ölelj, ne szeress,
a szépséged, jóságos fájdalmat okoz,
 utcámban nem jár más, néha a szemetes,
pár apró, feladat, mi olykor feloldoz.

Mezei István
Mezei István képe

Amint lomtárazok

Rovatok: 
Vers

Virtuális kesergő

Keserű pohárban az utolsó cseppek,
lelkemet nyomasztó élet- hordaléka,
 sötét bugyraim már szeméttel megteltek,
elrejteném őket feledés-lomtárba.
Mint ahogy félre dobtak már engemet is,
Divatos fertőzés a feledés szepszis.

Mezei István
Mezei István képe

Kopott leltári számom

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Törékeny légburok

Rovatok: 
Vers

Csak zárvány, törékeny légburok..
Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Minden nap történelem

Rovatok: 
Vers

Tegnapok vihara ma is itt van velem,
a honfoglalóból leigázott leszek,
recsegnek, ropognak délen a limesek,
mert minden napom sorsdöntő történelem.

Mezei István
Mezei István képe

A föld felett, az ég alatt

Rovatok: 
Vers

Tavaszt várva
Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Piramisok üzenete

Rovatok: 
Történelem

Piramisok üzenete
5000 éves kőfelirat

Mezei István
Mezei István képe

Mennyi más élet..

Rovatok: 
Vers

Tépelődve, mégis elfogadva

Mezei István
Mezei István képe

Isten vésője alatt

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Halkan lépj át..

Rovatok: 
Vers

Majd halkan lépj át ama éjszakába,
Mikor a Semmi ajtaját kitárja,
Ne zavarja lelked a porladó múlt,
Az erény, bűn belőled már rég kihullt,

Mezei István
Mezei István képe

Egyedül maradtam

Rovatok: 
Vers

Keserédes titkok őre maradtam
egyedül, rájuk aranyló ködöket
bocsátok, az Úr teremt, ember temet,
a csonthalom ropog mélyben alattam.

Mezei István
Mezei István képe

Visszatérés

Rovatok: 
Vers

Visszatérve a másik önmagamból
Széles, járható utakon lépkedek,
Sokat plagizáltam már a másiktól,
Szűk rácsok közé szorítom a teret,

Mezei István
Mezei István képe

Gyászollak

Rovatok: 
Vers

Mezei István

Gazdagon is légy
szerény, szegényen őrizd
meg méltóságod.

 

Elhunyt bátyám emlékére
Gyászolom.

a kevés boldogságot kis örömet
gyászolom azt is ki meg sem született

Mezei István
Mezei István képe

Éber éjszakák

Rovatok: 
Vers

Virrasztó éjszakák a foglyotok vagyok
Száguldanak fenn a vén álló csillagok
A filmtekercs fejemben kattogva pereg
Törölném magamból a kínzó képeket
Sajnos nem tudom mert az álom elkerül
A homályos vibrálást nézem egyedül
E néma drámának plafonom a vászon
Hangok nélkül ködlik szürke februárom
Özönlenek a fekete-fehér képek

Mezei István
Mezei István képe

Ami megmarad

Rovatok: 
Vers

A kutya ugat, a karaván halad,
hamu alatt izzó harag és parázs,
más mágia kell ide, egy új varázs,
 hiteltelenek a mondatok, szavak.

Mezei István
Mezei István képe

Nem puhánynak való..

Rovatok: 
Vers

Nem puhánynak való ország, ahol élek,
Hazudtak az álmok, becsaptak a fények,
Óvni kell magunkat csaló önmagunktól,
Repedt a harangunk, már a kolomp sem szól,

Mezei István
Mezei István képe

Korom gyengesége és ereje

Rovatok: 
Vers

Lassabban járok, mégis csak célhoz érek,
egyre többet értek, kissé nagyot hallok,
már nem vezérel ösztön, az önös érdek
az érzékek hiába vonnak rám hálót,
szórakozott lettem már-már felületes,
és romlik a rövidtávú memóriám,
mégis senki előtt se legyen kétséges,
átlátok az aranyból szőtt, lyukas szitán,
csak szemüveggel tudok olvasni, írni,

Mezei István
Mezei István képe

Téli zsibbadtság

Rovatok: 
Vers

 

 

Mezei István
Mezei István képe

Keskeny ösvényen járok

Rovatok: 
Vers

Keskeny az ösvény, amin már rég járok,
 tudom, nehéz, de enyém és végtelen,
utam nem díszítik kedves virágok,
 bár nélkülük is egész az életem,
hiába köröttem sánc vizesárok.

Oldalak