Szonett: 106.

Köszönöm erényem erőm hibáim
ocsúdik hajnal altatnak alkonyok
megszülethettem  még mindig itt vagyok
bár tüzem irigyli testvérem Káin

dühöngő gyűlölet harag odakinn
lelkembe hívom a Holdat a Napot
így rőzsehalmom új tüzet foghatott
nem fagyoskodom nem teper le a kín

Magadban mindig új kutakat ásol
néha felfeslenek rejtett rétegek
megsárgult képekkel kifakult mából
menekülnél de sajnos már nem lehet

Csak könnyedén, játékosan

A lényegem mindig is ugyanaz marad,
húsomba ágyazott, barna almamag,
halálomig vállalom magamat.
Ha jött a sötét, és igaztalan támadt,
„sohasem fogtam be a peres számat,” +
bár tudtam, hogy marginalizálnak.       
Idebenn csend honol, odakinn áll a bál,
a környezet bontogat, majd renovál,
egyenes a gerinc, bár fáj a váll.

Szonett

A lélek napozik, ellustul a tett,
toronyiránt mennék, át a kerteken,
füstölgő, rozsdás salakhegyek helyett,
harmat- fűtengerben száz emlék terem.

Rég halvány képek egyre élesebbek
álmomban vagy éberen, fenn az éjben,
 a lőrebort iszom, mint méz-édeset,
varázslatos őszöm, szép szeptemberem.

Sírkő minden egy kivágott facsonk
akár egy széttépett könyv vagy szótár
a tölgyek törzse új ágakat bont
hogy ne legyen a világunk sivár

Lelkembe vájok vaskarommal
a szorongásom ellenem vall
tehetetlenül  temetetlen
merítőhálóm túsza lettem
van ki hivatásból fél retteg
van kit busásan megfizetnek
vitatkozik a pokol az ég
csak gyarapodik a veszteség
untatott az öncélú törvény
sziklák közé vetet az örvény
becsapott a szabad akarat
véresre kapartam magamat

Barátom, sajnálni engemet nincs okod,
jutottak évek, számosak és szép napok,
átéltem vészt, homályt, fásult szürkeséget,
darabokra törve egész volt az élet,
mert egykoron én is vadul futottam ám,
mint a vadász a legvadabb szépség után,
hogy befonva, bontva mellette leljek helyt,
fenékig igyuk a mámort adó kehelyt,

Az augusztus teraszán ülök
arról hegedül bölcsen egy tücsök
hogy a körforgás végtelen örök
lágyan ciripel szépen és halkan
ismerős kedves nékem e dallam
a teremtésben nagy hiba baj van
az otthona titkos egy rejtett lyuk
a feje felett sápad a tejút
a vén baglyok a fán rá a tanuk
az ősztől már régóta nem félek

Tudatom veletek, még élek, jól vagyok
most éppen hőségben, messze még a fagyok.
Kedélyem a hangulat-váltóláz fogja,
az arcom borogatja deres borosta.
Remélem, levelem egészségben talál
mindenkit, ismert címetek a négy égtáj,
úgy elrepültetek, mint virágpollenek
elnehezedtem, csak levélben üzenek,
utánatok száll szeretetem pihéje.

Egyre kevesebb az énekes madár
egyre több napom hallgatag alá száll
nem marad más mint a meztelen lényeg
csupán az számít mit is rejt a lélek
fülembe ólom a szememen kendő
mégis rám talál a napi teendő
ácsolt tetőmet én már le nem bontom
így is a végtelen lesz horizontom
sápadt csillag kopott bizonyítványok

Szélcsendben, viharban

Ők évente egyszer benéznek hozzám
felforgatják szerény otthonom portám
hűséggel periodikus szeszéllyel
napom káoszát összerakom éjjel
a Telem makacs olykor már kőkemény
végül megenyhül pipám fanyar füstjén
enged a fagyokból aztán felolvad
több fényt enged át kúszó napjaimnak
aztán mint egy  garabonciás kamasz

A hokedlitől a trónig és vissza
Avagy a vécés néni hatalma

Falaim áttetsző téglából rakom
a végtelenre néz kitárt ablakom
szelek sepregetik a bejáratot
szabadon zúdulnak rám az évszakok
mint az idegenből verbuvált hadak
vásznukra feszítik sorsvonalamat
énemből származtatom az énemet
mégsem kísértek a  győzelmi énekek
egykori önmagamat folytatom csak
ha ferde szemmel néz rám is a holnap

Az igazság megírhatatlan rejtély,
a hazugság könnyen fogalmazható,
a valóság- katlan feneketlen, mély,
a jó szó nyomtalan, falra hányt borsó,
megbújva alaktalan, kis részletek
mintha a lélek peremén gomolygó,
megtépett tollú madarak lennének,
megírhatatlan és kimondhatatlan,
ha mégis megteszed, renegát leszel,

Mindig elfog az áhítat,
Ahogy a vízre lenézek,
Mögöttem lemart löszfalak,
Túlnan bazalt orgonasípok
Ők mind komor kőzenészek.

Szeszélyes és visszhangzó csend,
Milliárd hullám felcsillan,
Mind vágyón part után eseng,
mert övék a kristályhomok,
Az idők gyökere itt van.