Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Családfa rengeteg

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Törzsasztalom

Rovatok: 
Vers

Törzsasztalom
Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Már nem akarok másnak megfelelni

Rovatok: 
Vers

 

Már mennyi hatalom trónolt felettem,
melyeknek meg kellett volna felelnem,
utáltam őket, és elment a kedvem,
így ők mást toltak előre helyettem.
Mindezt most, utólag nem nagyon bánom,
a vergődésem csak rossz ízű álom,
mert az élet volt a legjobb tanárom,
a sok hazug brossura mára már lom.

 

Mezei István
Mezei István képe

Modern műélvezet

Rovatok: 
Vers

Modern műélvezet
Mezei István

Óh, lánglelkű költői dicső időknek
tűzetek csodává nőhet a szívemben,
ti maiak hasztalan is, igyekeztek,
elhamvadtok bennem halványan, szelíden.

A poézisunk mára, rég szerte foszlott,
néha csak legyintek sorokra, papírra,
kiagyalt stiklik uralják a világot,
így lett a költészet az agyunk salakja.

Mezei István
Mezei István képe

Valami a nyárban is kísér

Rovatok: 
Egyéb

Nem tudom feltenni verset.
 

Mezei István
Mezei István képe

Még így is megéri

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Segíts a fecskéknek

Rovatok: 
Vers

Segíts a fecskéknek..
Szonett

Ne legyél magadba forduló, tétlen,
ne roskadt le csüggedten kis padodra,
ne hordjál vizet áradó folyókba,
kapaszkodj bizton saját értékedben.

Terved ne szálljon el a fellegekben,
izzon hát parazsad fel-fellobbanva,
lombos fád a képzelet, görcsös ága
imbolyog lelkedben, akár egy szellem.

Mezei István
Mezei István képe

Még elevenen, majd holtan

Rovatok: 
Vers

Milliók, milliárdok előttem, utánam
 

Mögöttem, előttem milliárdok járnak
fogolyként a télben, kitárva a nyárnak,
a szennyes felhők felett közös a kék ég,
a többség vagyok, és egyben a kisebbség,
már mindvégig leszek, ahogy mindig voltam,
most még elevenen, akkor is majd holtan, 

Mezei István
Mezei István képe

Rusztikus rekviem

Rovatok: 
Vers

 

egy tán sosem volt édenért

Mezei István
Mezei István képe

Évszakom reggelén

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Ki ss a magyar?

Rovatok: 
Történelem

 

Kocsma szinten és felsőbb körökben

 

Mezei István
Mezei István képe

Álarcok

Rovatok: 
Történelem

Sorstöredékek

Andrej átváltozása

Mezei István
Mezei István képe

Mélység

Rovatok: 
Vers


Nietzsche idézet alapján szonett formában

Ha a mélységbe nézel, az beléd néz,
kitörölhetetlen űrt, nyomot hagyva,
szándékod bármilyen őszinte, tiszta,
a semmi súlya a válladon nehéz.

Mezei István
Mezei István képe

Nem csak kenyéren

Rovatok: 
Vers

Szonett
Mezei István

Nem csak jóllakottan, finom kenyéren
élhet az ember, lehet elégedett
űzve el magától a kételyeket,
látva jövőjét a Földön és Égen.

Nem csak kenyéren, sikertől kevélyen
vehetik körül rózsaszín fellegek,
önmagát építve ostromol eget,
kerüli vereség, levertség, szégyen.

Mezei István
Mezei István képe

Balga bizonyosság, ég-kék kétség

Rovatok: 
Vers

 

Elmaradt angyaéi üdvözlet

Mezei István
Mezei István képe

Felfeslik bennem

Rovatok: 
Vers

Felfeslett múlt, mint megtépett rongyok,
öltönyök helyett sorsokat hordok,
a lelkem megtelt, zsúfolt temető,
tétován toporog, jön a jövő,
itt hagytak, mégis tovább kell lennem,
velük maradok, itt élnek bennem,
a kezdet vége, a vég kezdete,
ebben a sávban leltem helyemre,
csak tákolt trónok a remény helyén,

Mezei István
Mezei István képe

Elnyújtott Apokalipszis

Rovatok: 
Vers

A Földnek ki kell lassan várnia
Hogy elmenjenek az istenek
Nagy durranás helyett jön halk agónia
Aztán a madarak némán intenek
Búcsút a jel milliárd végső szárnycsapás
Az embert mert felfuvalkodott
Leteperi önnön ereje majd a lágy sorvadás
Az élet szinte észrevétlen lesz majd halott.

2013. 07. 24.

Mezei István
Mezei István képe

Lélek-napfogyatkozás

Rovatok: 
Vers

Gödörbe léptem míg az eget néztem
csak epizód lélek- napfogyatkozás
fekete kalap odafenn az égen
valaki valahol csak gödröket ás
az értelem a ködön mindig átlát
csak homályt kap de fényt ad az egésznek
betemeti a gyűlölet vak árkát
a halandók már egymástól is félnek
egy óriás-rosta most űrport szitál
részegen roncs planéták száguldanak

Mezei István
Mezei István képe

Remény kísér

Rovatok: 
Vers

m. i,

Remény kísérget várva a tavaszra,
Bár csupa talány és kérdés az ember,
Tervez, okoskodik, de tenni nem mer,
Övé a világ, de saját árvája.

Egyszerre kishitű, gőgösen balga,
Kezében erő, szerszáma csodaszer,
Élet elixír, önpusztító fegyver,
Majd nem marad más, csak biblia, ima.

Oldalak