Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Karimás kalapom

Rovatok: 
Vers

A lét nem más, mint álom az anyagban,
méltóbb élethez fejemen kalap van,
lehet, szürke, barna, mindig őszinte,
a fejembe csapom erre az őszre,
akár nemezből, vagy szelíd nyúlszőrből,
véd az ármányos, fejfájós szelektől,
néha nem emlékszem apró dolgokra,
nem teper le a fárad agy pánikja,
büszkén viselem, bár csak szolga vagyok,

Mezei István
Mezei István képe

A megátalkodottak hite

Rovatok: 
Vers

Szonett: l5o+n

Tisztelem ki keresi a szépet jót
kínlódva szenvedve és számkivetve
a  szegények közt  lelve a békére
amire a lélek mindig úgy vágyott

Félem ki hitében merev és konok
 vélt igazából semmit sem engedve
tüzeli magát bigott gaztettekre
mert a szíve mélyen megátalkodott.

Mezei István
Mezei István képe

Még itt vagyok én is..

Rovatok: 
Vers

Óh, fellengzős, sistergő, komisszárok
tomboltatok folyvást, és röhögtetek,
a ruhánkon virsli és mustárfoltok,
ezt hozták nekünk a vörös ünnepek.
Elébünk állt a szilánkos aknazár,
ha reszketve hosszú utakra keltünk,
mert szegényes volt a keleti bazár,
vidám barakkban kapáltuk a telkünk.   
Szabadon várom az elsápadt napot,

Mezei István
Mezei István képe

Halottal napja 2019

Rovatok: 
Vers

Feladtad a leckét egykor jó anyám,
holtadban is csüngök minden egy szaván
szeretetednek, nem hagyom a porban
kedves képed emléktől jóllakottan,
hangod, mosolyod rábízom a szélre,
tőled vagyok, zubog testemnek vére,
erre a világra te szólítottál,
majd eltűntél végleg egy szakadéknál,
porontyként sírtam utánad eleget,

Mezei István
Mezei István képe

Gyertek le, közéjük..

Rovatok: 
Vers

Jobb és baloldal, pártburzsoázia
nagyjai gyertek közéjük, és közénk,
üljetek vonatra, rázós buszokra,
ne viszály hozzatok, de reményt és fényt.
Szerencsejáték, ki hová született,
az élet nem más, mint végzetes lutri,
sokaknak sovány az egy havi kereset,
egyiknek palota, másiknak putri.
 Zárjátok be a parlament ajtaját,

Mezei István
Mezei István képe

Gyógyító praktikák

Rovatok: 
Vers

Az éjjel mindig meghozza forró lázad,
fehér harmattal borogat a hajnal,
szövetek szövevénye mégis lázad,
nem tudsz megbékélni kapott sorsoddal,
gyógyíthatod magad vagyonnal, pénzzel,
minden kevés, és valami hiányzik,
kapzsiságod az eléghez nem ér fel,
mert folyton zavar, mit kapott a másik,
fojthatod bánatod borba, mámorba,

Mezei István
Mezei István képe

Milyen lennél az én koromban

Rovatok: 
Vers

Megkésett rekviem korán elhunyt barátomról, Hosszú Károlyról, ki Somogyváron született, és Esztergomban van a sírja.
Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Az idő méhében

Rovatok: 
Vers

Változik az ember az idő méhében,
nem páváskodik oly dölyfösen, kevélyen,
a lelke fiatal, öregszik a teste,
nincs már ideje a jelentéktelenre,
ha a megtett útra nagy ritkán visszanéz,
elszorul a torka, a szíve is nehéz,
magát sem ismeri, nemhogy a világot,
szeméből a könnye erekben szivárog,
csak néha döntött jól,és sokszor tévedett,

Mezei István
Mezei István képe

Ha nem lenne....

Rovatok: 
Vers

Mim maradna, ha hiten sem lenne,
rám rakodott az évek salakja,
álom sem szállna éber szememre,
 nem lenne hitem, akkor ki szólna.
Ha nincs a Nap, nem lenne élet,
csak letarolt hegyek, alattuk por,
nem volna gondolat, sem ígéret,
sem kegyelem, ha a gonosz szól.
Kerüld az üres számító embert,
ki akar használni, ellened tör,

Mezei István
Mezei István képe

Nyár-végi fényfoszlányok

Rovatok: 
Vers

Elég volt a meleg, enyhülésre vágyok,
hevítsenek csak késői fényfoszlányok,
hol vagytok asszonyok, hajdani szép lányok,
és hová jutottan én, szegény, vén legény,
minden nyaraim után, már a legvégén,
a ködökön át úszik felém a tört fény,
amit gondolok, mondhatom, leírhatom,
rideg a valóság, felejtem az álmom,

Mezei István
Mezei István képe

Ne engedd magadhoz közel

Rovatok: 
Vers

Ki nem gyógyítja, de feltépi sebedet,
fordulj el tőle, és magadhoz ne engedd,
legyél  szelíd szírt, melyre a büszke sas száll,
csak szorító szíved szavára hallgassál,
hagyd, hogy simogasson a semmi lágy selyme,
árnyék nem telepszik ott fenn a lelkedre,
ha mégis kínoz a csended hallgatása,
figyelj a csillagok szép, okos, útjára,

Mezei István
Mezei István képe

Most és mindörökké

Rovatok: 
Vers

Pislog a gyertyaláng

Mennyi remény és terv vallott itt kudarcot,
de fénylő Nap felé fordultak az arcok,
mert a vágy, akarat és az életösztön,
bennünk tovább maradt most és mindörökkön.

Mezei István
Mezei István képe

A ravatal békéje

Rovatok: 
Vers

Édesapám sírjánál
Mezei István

Harminc éve már e kő Apám sírja,
kora és neve keményen bevésve,
most megállok egy röpke pillanatra,
 hogy emlékezzek szeretetére. 

Bénít minket a ravatal békéje,
megszeppent félelem, néha pár csepp könny,
ennyi marad az életünk végére,
utána feledés, és szürke közöny.

Mezei István
Mezei István képe

Menvén az andocsi búcsúba

Rovatok: 
Történelem

Mezei István gyermekkori zarándoklata

Mezei István
Mezei István képe

Az öreg oroszlán ereje

Rovatok: 
Vers

Gyáva voltam ifjan, izmosan, erősen,
most, hogy már semmit sem veszíthetek,
nem tart vissza kétely, gátlás, félelem,
feltárom gyengeségem  előttetek.

Mert könnyű élni szeretni frissen, üdén,
és fáradtan, megtörve mindez mily nehéz,
de régi önmagamat vissza nem kérném,
még tisztán látok mindent, nem remeg a kéz.

Mezei István
Mezei István képe

Szonett-pár Faludy Györgyhöz

Rovatok: 
Vers

Mezei István

 Szomorkásan: 52.

 Ha elhagyott a feledékeny Isten,
vasbányász rabok verseid szavalták
fejből, szobáid lettek sötét tárnák,
és nem jött senki, hogy rajtad segítsen.

 Villonon, ékes Shakespeare-en
merengtél, párizsi rablót és szajhát
örökítettél meg, és tilalomfát
vágtál ki, merészebb nálad ma sincsen.

Mezei István
Mezei István képe

Július esti teraszán

Rovatok: 
Vers

 

Mezei István
Mezei István képe

Mert mindenkinek jár még, Uram

Rovatok: 
Vers

Az idő kútja feneketlen és mély,
mindenkinek jár egy utolsó esély,
a test megfárad, és a lélek kiég,
az élet vízéből nem lehet elég.

Megvívtuk már a csatánkat, a harcot,
fürödjenek fényben megfáradt arcok,
egy nap, egy hónap, talán pár rövid év,
nyílt tengeren járunk, messze még a rév.

Mezei István
Mezei István képe

Csak arról szólhatok

Rovatok: 
Vers

Csak arról szólhatok
Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Mikor elszáll az áhitat

Rovatok: 
Egyéb

Az ihlet elszállt, a pünkösdi áhítat szertefoszlott

Oldalak