Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Mezei István

Mezei István
Mezei István képe

Ahogy hull ránk a hó csendesen

Rovatok: 
Vers

Lelkemre hull, behavazok lassan,
e lágy selyem susog szakadatlan,
a szélben szikkad, szárad az ajkam,
odafenn tízezrek tejben, vajban,
delenn nyomor, nagyon nagy baj van.

Mezei István
Mezei István képe

Azoktól, ezektől

Rovatok: 
Vers

Ünneprontó vers

Mezei István
Mezei István képe

Örök januárjaim

Rovatok: 
Vers

 

Micsoda telek úsznak havas múltunkban,
mily forró nászok, mily mélyfekete gyászok,
de a hidegben, a fagyban is élet van,
januárokban is fogantatást látok.

Száz, kétszáz éve is így csikorgott a hó,
én is gyermek vagyok egykori telekben,
siklik, és csilingel a szán, vágtat a ló,
és a nevetésed mily nagyon szerettem.

Mezei István
Mezei István képe

E szerény időket látva

Rovatok: 
Vers

 

Teleket túlélve, nyarakra várva
a lélek rőzséjét hordom nyalábba.

Mezei István
Mezei István képe

A homo ludens

Rovatok: 
Publicisztika

A játékos ember

Mezei István
Mezei István képe

A zúzmarás, fonyódi magasparton

Rovatok: 
Vers

Én, a dérlepte réten sétáló férfi,
a fagyott fűnek, zúzmarás dombnak dalom
adom, mint akinek van még mit remélni,
omló partokra bátran felkapaszkodom.

Mezei István
Mezei István képe

Az út mentén végén

Rovatok: 
Vers

m. i.

 

Mezei István
Mezei István képe

Karácsonyi üdvözlet

Rovatok: 
Egyéb

Áldott, Békés Karácsomyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok minden Magyarerő tagnak.

Mezei István
Mezei István képe

Aranyvasárnapon

Rovatok: 
Vers

Aranyvasárnapon mit vegyek Neked,
Szívednek jegét mivel oldhatom fel,
Üresedő zsebek, tétova kezek,
A dömpingvásárlás ide most nem kell,

Mezei István
Mezei István képe

Attól tartok...

Rovatok: 
Vers

Egyre sűrűbb bennem a fojtott hallgatás,
Attól félek, hogy kitör, nagyot kiáltok,
Sodor, eltemet e féktelen robbanás,
Ha leomlanak a helyi Olimposzok,

Mezei István
Mezei István képe

Szabadon szárnyal a gondolat

Rovatok: 
Vers

 

A virágos fény mostanság elkerül,
de a agyamnak tevékeny műhelyében,
valahol a mélyben, ott lenn, legbelül
egy-egy makacs sugár nem huny ki mégsem.
Hiába emelkednek körém a falak,
 szabadon szárnyal messze a gondolat.

Mezei István
Mezei István képe

Megtalálsz

Rovatok: 
Vers

„Emeld fel a követ, megtalálsz,
Vágd ketté a fát, ott leszek. „   Holt- tengeri tekercsek

Mezei István
Mezei István képe

Ideje van a télnek

Rovatok: 
Vers

Itt leltem már honomra a tavak mentén,
most elérkezett a telünknek ideje,
nyugalmamat másutt hasztalan keresném,
a reménnyel együtt itt lesz eltemetve.

Mert ideje van fagynak, hóesésének,
jégkását kever a mólóköz, az öböl.
A napfelkelték is egyre inkább késnek,
a reggel az éjtől fagyhalált örököl.

Mezei István
Mezei István képe

Kora téli szonett

Rovatok: 
Vers

Megdermed a lélek, kőkemény a hant,
Az égbolt mégis ünnepektől csillog,
Suhanó angyalok suttognak titkot,
Bennem is felpendül egy lehangolt lant.

Ott, fenn pompa, fény, de sötétség alant,
Kifakult erdők, ligetek nádasok,
Magam mögött, mint egy árnyék ballagok,
Csak Teremtő talán, ki reám pillant.

Mezei István
Mezei István képe

Novemberi sirató

Rovatok: 
Vers

Télfélő őszikék

Csorognak az ablakon, kopott falakon
az esőcseppek, könnyezik november,
tépi őket a szél , fakasztja fájdalom,
de a szomorúság is elmúlik egyszer.

Ködöt lehel most a gyümölcsösöm felém,
a hervadó málnással együtt zokogok,
már jóval túl az életem szebbik felén
szaladnak előttem az évek, hónapok.

Mezei István
Mezei István képe

Ki lesz szegényebb..

Rovatok: 
Vers

 

Sem  győztes, sem vesztes nem voltam, nem vagyok
Kitártam, de zárok pókhálós ablakot.

Mezei István
Mezei István képe

Légy szép, öregség!

Rovatok: 
Vitacikk

 

Másnak képzeltelek
görnyedt öregség.
Évek akár hulló falevelek,
kiket az árokpart mentén
az idő rég nem hiteget.

Most, hogy már lassan
megfárad bennem az anyag,
engedd, hogy halhassam
bölcs, biztatató szavad,
üthessem még egy kicsit a vasamat.

Mezei István
Mezei István képe

Látogató a múltból

Rovatok: 
Történelem

Nemzeti hajszálér- szűkület

Felhívott a majdnem-miniszter, távoli rokon

Egy ismeretlen hang szólt a telefonba. „Te vagy az, Isti? Emlékszel rám, Béla vagyok, az unokatestvéred, régen találkoztunk. Szeretnék lelátogatni Pamukra, a szülőfalumba. eljönnél velem”.

Oldalak