Űrkeretben magamba nézek
A kedvem ma rondán elázott
velem csak a magány bratyizgat
unom e kiszikkadt világot
szállást keresek bánatomnak
kapualjban sunyít az élet
pénteki menü lekváros fánk
hosszú a tél, csak attól félek
március végén lesz-e még fánk
üresen tátong bennem a tér
kopottas úttest, szürke járda
öreg testben is piros a vér
fekete kalap szélirányba
a múlt kútjába, ha lenézek
alattam tátong feneketlen
nem hiszek saját szememnek
a kezdet is feltódul bennem
elmerülök újra meg újra
szabdalja lelkem a szánalom
nagyokat csobban énem kútja
a semmi kerekét forgatom     
gyűrt homlokom a felhőkig ér
egy Üdvözlégy, meg két Miatyánk
kemény hozzám az Égi pallér
híg a leves, lekváros a fánk
mintha látnám saját szellemem 
préselve, zúzva űrkeretbe
mért fázok nagykabátos testben
hópehelycsók száll a szememre
könnyködöm az északi vad szél
csípi arcomra,  mi ott marad
az ember hallgat, a szív mesél
négykor már sárgul az alkonyat
a horpadt farakás talán elég
minden múlik, semmi sem örök
az élet bennem lassan elég
az idő unottan  lődörög  

2022. december 16.