Elnémul a zene,
Elhalkul az ének.
Az élet színpadán
Kihunynak a fények.
A függöny legördül,
Elülnek a tapsok.
Szereplők arcáról
Lehullnak a maszkok.

Béna jövő: ki minek a tudósa?
Baljós jövő: ki kinek a tudósa? 

(Egy kis szójáték.)

Kovács volt az én apám:
szilaj tűznek hű őrzője,
rideg vasnak idomárja –
ő vert béklyót az ördögre,
sütött patkót száz lólábra,
s hintett vigaszt néha rám…

Orbán Viktor: 2030-ra az EU öt legjobb tagországa között leszünk

Ezt mondja, kinek az igazmondása nem épp erény,
bár ez attól függ, hogy mire gondolt, minek terén,
mondjuk, hogy hány üres stadionban legel tehén…
vagy „a legjobb ötben”, de az első, vagy a hátsó felén?

Virág pázsit volt a nyoszolyánk,
millió csillag mosolygott ránk,
karjaim közt biztonságot találtál
szemeid fénylettek mint napsugár.

Beteljesült régóta óhajtott vágyad,
asszony lettél,kettőnk boldogságának.
csodáltuk a csillagokat az égen,ilyen
szép esténk nem volt már régen.!

Ágoston Tibor

Sem  győztes, sem vesztes nem voltam, nem vagyok
Kitártam, de zárok pókhálós ablakot.

Suttog a szél, felém kúszik, rám lehel,
én felizzok, mint hajnali napsugár,
hisz sóvár létem többet érdemel,
mint az örök éj, ki mindig fényre vár.

Fáradt testedet ágyba fekteted,
vágyakozás van benned, remegés,
hiányzik egy meleg kéz, egy érintés.
Én ott leszek, lelkemmel átölellek.
Hisz a lélek szabad, fényben él,
oda röpítelek, ahova szeretnéd.
Föl az azúrkék égig, óceán partjáig.
Veled szállok, égi dallamok kísérnek

Szúnyogok keringőznek a fenyőfák csúcsain
Akár kis szökőkutak a naplementénél
Rég el kellett volna menniük
De a tél csak nem jött el idén
Utolsó táncuk egyikét lejtik
Amíg le nem száll az éj.

Párizsban zokog az ősz

Nincs egy talpalatnyi hely, hol az igazság fáját
hogy teremjen, le a földbe tenni lehetne, 
mert gyökerét mindenütt a férgek rágják.
Hol már bölcsőt sem ringatnak csak temetnek.

/1.világháború 100 éves évfordulójára/

Fejet hajtunk, emlékezünk
Hősökre, akiknek hazáért folyt vére
Akik elvesztek a csatában
Életüknek ez volt a bére

Miért-e sok értelmetlen háború?
Miért e sok áldozat, szenvedés?
Az otthon maradottak élete szomorú
S kegyetlen a kiegyezés

Tündérfáim pőrén várnak:
igázza le őket a tél –
búcsút intettek a nyárnak,
tanú a sok száraz levél.

Szeptemberi hűvös éjszakán.
Mámor ködéből felébredek.

Kéz a kézben elindultak
Kórházból a kapun túlra
Halk szavukat csak Isten hallja

Tudod kedves légy türelmes
Van négy szép gyermekünk
Szívünk telve, szeretünk

Ha néha kevés volt kenyerünk
Megosztottuk, nevettünk
Boldogság lakott velünk

S óvatosan bandukoltak
Szorították egymás kezét
Lassan léptek, mosolyogtak

Útvesztőben.... ( paródia )

Anatoliában a hatalmas Sófiában,
álmélkodva álltam,mindent megcsodáltam,
ilyen remek mesterművet régen láttam.
Az írásjelek megtévesztettek,furcsák
amiket nem ismerek,muzulmán hit,
amivel nem egyezek.