A hajnal harmatot lélegzik,
a fák között álmos fény csorog,
egy rigó szól hangosan,
valahol kávéfőző kotyog.
A madár nem nekem dalol,
de tetszik a zenéje,
benne van minden öröme,
és vele van békéje.
Ül az ágon a fekete árny,
lágyan ringatózik,
míg hallgatom, egy régi nyár
lépdel felém, belopózik.
|
h 06/23/25
Dáma Lovag Erdő...
Forr a világ, mint a katlan.
Forr a világ, mint a katlan.
Istenem, a nép de megtévedett!
Ember ember ellen küldi
Vad, pusztító fegyvereket.
Mivé lett az emberi okos elme?
Fegyvert gyárt, földet, embert gyilkolja vele.
Jön a mindent megsemmisítő veszedelem,
|
h 06/23/25
Kovácsné Lívia
Maradj mindig meg nekem,
ne engedd el a két kezem!
Maradj mindig énmellettem,
ölelj át kedvesem!
Ne hagyj el engemet sosem,
ígérem, az életed én boldoggá teszem!
Maradj mindig itt velem,
sok örömet adsz Te énnekem!
Maradj mindig meg nekem,
így boldog az életem!
Nélküled élni nem tudok,
az élettel versenyt futok!
|
Elveszett hang voltam a zajban,
sóhaj egy sötét hajnalban,
mosoly mögé bújt fájdalom,
mert elbujdokolt a vigalom.
Életem során jöttek a bírák,
szívemben ezért sok volt a sírás,
de tudtam, egyszer csitul a vész,
s a csendből egy új dallam kél.
|
v 06/22/25
Dáma Lovag Erdő...
Még állnak a falak!
Égre mementónak kiáltanak,
Ne pusztítsd el a múltat,
A művészetet, kultúrát olcsón ne add !
|
Hajnal pirkad, csönd lebben,
fény játszik a reggelben,
város zaját messze hagyva
elindulunk lassan rajta.
Ösvény kanyarog, fűben harmat,
madárdal közt minden hallgat,
táskánkban víz és az álom,
hegyek várnak túl a tájon.
Ág hajol le, moha illat,
patak surran, követ mozgat,
szél mesél az ágak között,
lépésünk így hoz örömöt.
|
szo 06/21/25
Dáma Lovag Erdő...
/Zarándok úton Pünkösdkor/
Mi történt itt, mi áradt meg
Úgy, mint a tenger.
Az ember lát, szíve ver,
Gondolni ilyet nem mer.
|
Ha világgá mennék,
mi jöhetne velem?
A könyveim, mert azokat
nagyon szeretem.
Emlékeim, éveim,
percek és pillanatok,
melyek, ha hiányoznak,
belőlük választhatok.
Egy marék magyar föld
a legszebb erdőből,
hogy legyen mit markolni,
ha kifogynék az erőből.
Egy apró kavics
arról a dombos tájról,
|
p 06/20/25
Dáma Lovag Erdő...
Hegyek alján, dombok között
Sárga virág rám köszönt.
Ragyogott a nap fénye,
Mint a virág tükörképe.
Ott jártam én pihenni,
Hol a csend, s madár is üzeni,
Szép a természet lágy ölén,
Virágtenger intett felém.
|
p 06/20/25
Bíróné Marton V...
Művészlélek boldog, szép a küldetése,
ecsete már forog, rózsa lesz termése.
Gyönyörű a csokor, piros színezése,
szirmok széle fodros, máris útra készen.
Mindez még nem elég, erdő kell tisztással,
Hogy a kék ég felé nézzenek imával.
Érnek oltár elé, Isten áldásával,
|
cs 06/19/25
Pitter Györgyné
Karrier
Ívelt az ég felé.
Lenézett.
Mindent és mindenkit.
Elégedetten
És a csúcs előtt
a mélybe ért.
Elégedettsége
elnyomta ambícióját.
Megtörte karrierjét.
**************************************
|
cs 06/19/25
Pitter Györgyné
Tudtam, hova akarok menni,
de eltévesztettem a lépéseket,
cipőfűzőm kibomlott,
megbotlottam,
jéghideg jég borította utam,
megcsúsztam,
kövek ágaskodtak előttem,
elestem,
és Te lehajoltál,
felemeltél,
szép szavakkal elhalmoztál,
szívedre ölelted lelkemet,
könnyeimet letörölted,
védelmezőn átöleltél,
|
sze 06/18/25
Kovácsné Lívia
Itt a csodás nyár
élvezzük minden percét
gyorsan elmúlik
Hurrá itt a nyár
a vakáció már vár
mindenki örül
Vidám nyaralás
és önfeledt pihenés
csodás június
2025. június 14.
TM
|
Ha én madár volnék,
mindenkihez szólnék,
mindenki szívében
szépen csak dalolnék.
Ha én csillag volnék,
szemedben ragyognék,
fent a sötét égről
soha le nem hullnék.
Ha én szellő volnék,
szép csendesen fújnék,
senki szép lelkében
semmit fel nem dúlnék.
|
Ahogy az aranyló nap halványul,
s rózsaszín ég öleli a partot,
emlékeimben láttam ott két boldog, mosolygó arcot.
Miközben a szél suttog,
s titkokat dalol,
egymás szemébe néztünk mélyen,
ott távol, valahol.
A két szív csendes táncot lejtett,
s csókunk a tengerbe simult,
körülöttünk a lámpások fénye is lassan kimúlt.
|
h 06/16/25
Dáma Lovag Erdő...
/Apák napjára: Erdős György/
A mi jó apánk küzdött, harcolt értünk,
Megmaradjon a mi nemzetségünk!
Gyermekeit két karjába zárta,
Boldogan ölelte minden unokája.
A mi jó apánk, ha most élne,
Bizony el lenne keseredve!
Nem ily jövőt képzelt el nekünk!
|
h 06/16/25
Dáma Lovag Erdő...
Fogd a kezem, mert fáradok!
Göröngyös úton haladok.
Fogd a kezem, ne engedd el!
Menjünk együtt, ne hagyj el!
Egyedül nehéz oly nagyon,
Kimondani én nem tudom.
Az élet még így is tartogat
Napsugaras, szép napokat.
Jöhet öröm, jöhet boldogság,
|
Úgy simulok bele a nagyvilágba,
mint tenger a partjának karjába.
Bennem örök hű életremények,
tudom, ide mindig visszatérek.
Bölcsőmként szeretve ringok én,
ölének csillanó hullámrejtekén.
Ha benne néha talán elveszek,
teremtőm nekem bocsássa meg.
|
Fázom,
de nem a zord idő,
mitől könnyeim hullnak,
mikor a hideg arcomba mar,
de nem a pucér testem
fájó borzongása, mi
hirtelen elmémbe mar,
de nem a fagyos föld miatt,
mi majdan átölel,
s hideg rögökkel eltemet.
|
Fény törik egy csendes szögletben,
kósza árnyék táncol rejtekben.
Az ember csak néz, érteni vágy',
nem érti, miért hideg az ágy.
2025. június 16.
|