Ne hagyd, hogy a csalóka álmok,
lerombolják a valóságod,
hogy hazug szó mely csak kísér,
száműzze víg kacagásod.

Ha ködbe vész is minden terved,
mi olyan szép, akár egy regény,
ne add fel soha az elved,
ha az élet veled kemény.

TÉLUTÓ  - TAVASZELŐ 

Ropog a hó erdő hideg,
Mókus a fán nem didereg.
Van rajta jó meleg bunda,
Szőre megnőtt az odúban.

Vörössége fehéredett,
És dundivá kerekedett.
Jó időben légtornázik,
Ágról-ágra gyorsan ugrik.

Ősszel gyűjtött télre termést,
Makkot, bogyókat, gesztenyét.
Édes kedves a mosolya,
Élelemre nincsen gondja.

Fel, fel! - Kiált e földi lét,
Ég felé emelve kérges tenyerét -,
Nem tudok többé a sárban dagonyázni,
Repülni akarok, szabadon szállni!

Elég volt, unom a sivár szolgalétet,
Az állandó félelmet, örök ellentétet!
A Teremtő biztosan bánattal nézi,
Az ember az egóját mennyire félti…

Barcson búcsú van, Pál-faluban nincsen,
ezt énekelték egyszer minden évben,
piactéren körhinta, szállt a boldogsággal,
célba lövés vetekedett mézeskaláccsal.

Tébláboltam köztük, szép lányokat néztem,
ha felnövök, egyiküket haza kísérem,
teltek múltak évek, a búcsúk meg elkoptak,
így az álmok is vele együtt elúsztak.

Törött szárnyú, árva sirály
A kietlen parton ténfereg.
Temetve egykori álmait már,
Megszokta magányát idelent.

Tenger türkize csábítja dalolva:
“Repülj közel, s én enned adok!”
Ő hátát fordítja, s fejét lehajtva
Telnek az egyhangú nappalok.

Támad a Nap ontja sugarát!
Fáj a földnek, mi vár ránk?
Most tűzplazmát küld felénk
Mi lesz velünk,ha eltalál?

Felborult már a természet rendje
Télbe, a  tavasz üzen be
Olvad a sarki jég!
Hó helyett, esőtől zöldell a rét!

OLTAKOZZUNK 

Oltakozzunk haj haj haj 
Nem lesz abból semmi baj
Szervezetünket megvédi 
A covidnak nyakát töri 

Oltakozzunk haj haj haj 
Nem lesz abból semmi baj
Oltakozva szebb az élet 
Karanténból szabad léted