Tudom, veletek másképp kell bánni –
külön-külön se vagytok akárki -,
Magyarerősen
bennem, előttem
verssel, mesével szentült baráti…

Megjelölöm azt a pincét,
ajtajára jeleket írok,
tagadjátok meg a fagyot,
szerelemről, borról szóljatok.

Csonttá fagytak bűneim,
elég egy kalapácsütés,
nincsenek már szerelmeim,
porrá hullt, mint szenvedés.

A szőlőhegy dermedt szívébe
ha véletlen majd kést szurok,
megcsapolnám annak levét,
mégis milyenek az új borok.

A zsarnokság szereti
A vérrel töltött dézsát
A diktatúra szereti
A népméhektől elvett
Mézet s az azzal töltött
Hatalmas bödönt
Az autokrácia szereti
A csúszómászóvá
Degradált szótlan
De dolgos pórt
Mindezeknek a szabadság
Karámba zárt ravaszság
Huncut úri cifraság
A megaláztató ám elviselt

Tó tükrén ragyog a lenyugvó Nap.
Füzek borain aranypor fénylik.
Magasan fölöttem ezüstcsík az égen,
A pázsiton sok, sok százszorszép fehérlik.

Kocogók tapossák a tóparti ösvényt
Vadrécék kavarnak hullámokat, örvényt..
Csónakok siklanak halkan a víz tükrén,
Fecskék csaponganak a tó fölött fürgén.

Miért a háború
Sírdombért
Vagy a túlélőknek
A börtönrácsokért

Lehet – e erkölcsi
Bölcs kérdés
Talán a vágyott
Emberi méltóságért

S vajon ki a nemes
A életben maradt
Vagy a túlélőkért
Meghaltak milliói

Mert a harcban
Nem csak a harci
Deli lovak pusztulnak
Őrjöngve nyerítve

Gyalázta a Magyar hazát, népét megvetette,
hogy lehet hogy ilyennek, itt nyugodjon teste,
tán tűrjük meg az árulókat, szeressük őket,
ezeket megvetem, pártolom a szenvedőket.

Érett búzakalászt ringat már a nyár,
Fölötte játszik a délibáb fátyla.
Lenyűgöz olyan szép a látóhatár,
Virít a pipacs, búzavirág, mályva.

Hallottál már kék szajkóról?
Megmutatják a zöld lombok.
Halkan csendben ül és figyel,
Fülét mily hangok érik el.
Hanghullámot mint a relé,
Felfogja és megjegyezé..
Erdő zaját túlharsogva,
Visszaadja utánozva.
Ugyanilyen szomszéd Róza,
Amit hall csak "szajkózza"
Rá is szól az édesanyja,
Ne térj vissza ugyanarra.

Hajlong a gyöngyvirág
fehér ruhája,
se szeri,se száma,
kecses virága.

Kedvesem,emlék -könyvemben úgy élsz,mint
"Egy lepréselt rózsa a lapok között"
Mind a ketten átéltünk sok ezer kínt,
a szép szerelem köztünk ketté törött.

érezlek téged minden porcikámban
érezlek akkor is, ha nem vagy velem
bár, ahol élek, egy álomvilágban
tudom, hogy vágyam teljesíthetetlen

2019. július 21.

Mi jut mindig a népnek
Hát élni a tomboló gazdagok
Pazarló árnyékában
Amolyan csendes pórként

Égi hulló aranyfonál
Az ég kék selymén
Oly csodás a nyári lég
A sziporkázó csillogás

Vörös - parti tó
Zöldellő rét bársonyán
Zölden ugrálnak a szöcskék
Bár a Nap delelőn süt

Romantikus kicsi falú,
ma már olyan nagyvonalú,
várossá lett negyven éve,
hosszú vajjúdásnak ez a vége.

Régi őrszemek a nyárfák,
mint valami letűzött dárdák,
pásztorai a mezőségnek,
úgy mind vadvirágos rétnek.

Ernyővel jöttem sétálni a rétre,
Rám köszön a tájnak csodás szépsége.
Nyári reggelnek felszáll a harmatja,
Benne ezernyi vadvirág illata.