Estefelé sok szín keveredik,
Távoli tájon már feketedik.
De bíborvörös még az ég alja,
Fényével a vizet betakarja.

Felhők mögé halad a napsugár,
Víztükrén aranyhídon táncot jár.
Ladikommal épp arra haladok,
Ringatózva lassacskán andalgok.

Nem halk szellő, mi arcomhoz ér,
úgy jön a változás, mint harciszekér,
a tegnap még biztos, ismerős ösvény,
ma már emlék, halvány régi örvény.

Minden lassan elmúlik,
mint őszi levél, mely lehullik,
és mit féltve őrzünk, a megszokott világ,
új formát ölt, ha változik az irány.

Megeredt ma este az eső,
a tavaszi erőt adó, éltető márciusi eső!
Erőre kap a vetés, a mező,
lemossa a tél porát a tavaszi eső!
Az utca kövén koppan az eső,
tiszta lesz már a városi levegő!
Felfrissül az ember,
a fű, a fa, a virág,
megtisztul a világ!
A tavaszi eső most is aranyat ér, ez tény,
szomjazva issza minden élőlény!

Süt a nap éltető sugara,
arcomat simogatja.
Pillangó száll virágról virágra,
vidáman billeg a szép színes szárnya!
Enyhe szellő repíti a virágok
pillekönnyű szirmát messzire,
hirdetve, ez a tavasz üzenete!
Virágba borultak a kertekben a
gyümölcsfák,
ezernyi bogárka, méhecske szorgoskodik
körülöttük már!

Azt mondja a néphagyomány,
Kútról való locsolkodás,
Régi magyar népi szokás,
Lányt védi, ne érje rontás.
 
Varázsol termékenységet.
Ha feltűnnek a legények,
Lány a házukból kiléphet,
Vödörrel öntik keblére.
 
Egyik-másik makacskodik,
Kettőnek kell odahozni.
Nem ússza meg, sikoltozik,
Mikor vízzel nyakon öntik.

Kérlek, szeress,
el ne feledj,
maradj mindörökre velem!
Kérlek, szeress,
velem nevess,
nekem beszélj,
nekem énekelj!
Kérlek, szeress,
két karoddal átölelj,
boldog vagyok veled!
Kérlek, szeress,
szemed fénye
életem éltető reménye!
Kérlek, szeress,
minden pillanatom a tied,
elveszett vagyok nélküled!

Arany fonalat font a Nap,
mi sűrű lombok közt átszalad.
Megérinti a völgy ölét,
hol ibolya bontja kék szemét.

Lila lángként lobban a fűben,
megfürdik e tiszta égi nedűben.
Szelíd szirmán a napsugár megpihen,
mint erdőn megfáradt vándor szíve idebenn.

Van egy hely a zaj mögött,
hol nem kérdez senki,
mert a gondok halkulnak,
a rossz napot elrejti.

A lélek ott ül mezítláb,
nem siet, nem fél, csak vár,
figyel egy belső hangra,
amivel majd hazatalál.

Nincs múlt és holnap,
csak egy lassú pillanat,
hogy a szív megértse,
megkapja a válaszokat.

fúj fütyül a szél
áprilisi szeszélyes -
néha veszélyes

messzire viszi
a virágok illatát -
itt a tavasz már

szeszélyes nagyon
az áprilisi hónap -
még jöhet fagy is

éltető nap süt
erőt ad mindenkinek -
él még reményünk

2026. március 7.

TM

Cipészműhely kirakata,
Minőségek kínálata.
Cipő, papucs, nyári szandál,
Minden árun rajta az ár.

Ifjú cipész készítette,
Szorgoskodik reggel-este.
Készít, javít lábbeliket,
Munkájának foglya így lett.

Satu fogja a kaptafát,
Szerszámai tű, fonal, ár.
Papucsférj nem lett belőle,
Munkáját veszi előbbre.

Mint a hamar véget érő tavaszi eső,
melynek nyomát az áprilisi szél szárítja,
oly gyorsan távozott a húsvét,
hangulatát is magával rántotta.

Reggel a szürke hétköznap köszöntött,
az emléket a ma börtönbe zárta,
vedd fel a rutinod, ideje indulnod,
a tegnap az tegnap volt.