Szeretsz-e? Kérdezed,
válaszom igen, felelek.

Elhiszed, figyellek,
tagadni nem lehet.

Édes vagy te nekem,
míg keserű gyógyszerem.

Boldogan megiszom,
bánatom most elhagyom.

Reményem felcsillan,
gyógyulás közel van.

Félelem nélkül,
muzsika hangja csendül.

Szívem dallamára
lelkünk táncra perdül.

Kavargatom kávémat, visszacseppen,
kiskanalam belemerem.
Nézem, ahogyan az aranybarna, csöppnyi tóban
kacag, fürdik a Nap, meg-megcsillan.
Bögrém oldalán a festett hóemberek megolvadnak,
és kék bogyókat csipegetnek a madarak.

Elmerengek.

Távozzon tőlem a külvilág,
csak a te szavadra figyelek, mert igazak, szívből szólnak…

Ó, ha látnád, ahogyan küzd bennem a szív és az ész,
szétveti szívemet a szerelem, a szeretetérzés,
de a gondolat visszatart,
ne írd le, nincs kinek, nincs minek,
ha megszólalsz,
sok állóvizet felkavarsz,
beléd köt a gyűlölet,
a gúnytól, közönytől
senki nem véd meg.

Esteledik kis falumban,
füstöl a sok kémény.
Jaj, de sokat bejárhattam
szép utcáit rég én.

Ismertem én minden zugát,
a sok szép lány gyöngymosolyát.
Határában erdőt, rétet,
azt a szorgos, dolgos népet,
s megkaptam ott minden szépet.

Alpokban egy csodálatos tengerszem,
nyugalomban, zöldeskék színekben.
Hullámait szél felveszi hátára,
klímája erőt ad egy túrára.

Partját körbeveszi a zöldövezet,
tó vize élteti gyökerüket.
Gyertek, emberek, hívnak fák, virágok,
lám a mászástól piros orcátok.

A fénysugár aranysárga,
a szoba csendje éteri,
kerti virágcsokor tarka,
nagy öblös váza öleli.

Az illatuk szétáradva
Vonzóbbá teszi a szobát,
a színeik tarkasága,
mámoros hangulat csodás.

Itt ülünk most velük szemben,
elengedve gondjainkat,
szorosan átölelkezünk,
szaporítjuk csókjainkat.

2026. január 22.

Kanyargós a Pilisi hegy völgye,
ózondús szellős a levegője,
ez az otthonunk minden hétvégén,
szemem elé libben egy emlékkép.

"A nagy diófa alatt kicsi ház,
lombját rázza a nagy szüreti láz",
hasadva ajtót nyit burok zöldje,
s koppannak a diók a tetőre.

Szomorúan eleredt az ég csatornája.
Kint ültem a folyosón, a felhőt csodáltam.
Felhő felett repülőgép hangja zúgott,
Öcsire gondoltam, aki osztálytársam, padtársam volt.

Mennyire messze tűnik, s mily régen is volt,
amikor utoljára mondhattam: apa,
mikor ajkad homlokomra "jó éjt" csókolt,
s csodás álmokkal telt el minden éjszaka.

Mennyire messze tűnik, s csak álom talán,
mikor erős karjaid óvtak mindentől.
S ha bántottak, hozzád mentem, mint pici lány,
biztató szavaid védtek a könnyektől.

Egy meleg helyen, zord hideg helyett,
Nyári tűz helyett, baljós füst lebeg.
Egy nap kiszakítva a naptárból.
Vérvörös Nap a csontokig éget,
Elégetve, pusztítva békénket.
Város feltámadva a hamvából.

Augusztus, különleges,
üdvözölünk szeretettel.
Hozol nekünk égi csudát,
éjszakai csillaghullást.

Állócsillagok csak nézik,
hogy testvérük, hogyan végzik.
Égbolt nem marad üresen,
újabb csillagok születnek.

Ó, Teremtő atyánk, kérünk,
egyre silányabb a létünk.
Csillaghullás éjszakája
hozzon békét a világra.

A harangszó végigszalad a falun,
vacsorára hív a hangja,
nyárillatú, csendes este,
poros utcán halad kúszva.

Árnyék terül a házakra,
bekúszik a kéményen,
lámpát gyújt a konyhában,
és eltűnik fényében.

A békés este nyugalma
pattog a kályha tüzében,
és illatos tea gőzölög
a kedvenc pöttyös bögrében.

Mint téli tájnak a fehér hóhullás,
Embereknek a karácsonyi fény,
Tavasznak a zöldellő megújulás,
Úgy kell egy forradalmi kitörés.
A változásért kipattant a szikra,
Harcosok között a láng felcsapott.
Itt az isteni fényt hozók csapata,
Ott a feketék foga csikorog.
A lángok egyre magasabbra csapnak,
A színek kavalkádja úgy forog,

Fényes csillagként ragyog az égen,
Békére lel a csendes sötétben.
A holnap fényét a szív elhiszi,
A múlt porát a szél messzire viszi.
Emelt fővel, boldogan lépsz tovább,
Kitárul előtted e földi világ.

TM

Földgömbünk gyönyörű, kerek a világunk,
Mit látunk belőle, attól függ, hol állunk.
Itt fenn a hegycsúcsa felhők közé nyúlik,
Lenn a vadvíz köveket sodorva ömlik.

Ember a kőhídon talál menedéket,
Onnan szemléli a földi jelenséget.
Természet ereje okozott változást,
Árnyékra a napsütés hozott megnyugvást.

2017. április 30.