Boldog húsvétot 
A nyúl fölött 
Jól öltözött 
Lepke száll 
Lengve lágy
Körbe – körbe
Körbe száll 
Vidám e nap 
Húsvét van
Ugrik hopp
Tojás kopp
Egyre fogy
Fészek telik
Már nevetik
Csak úgy lesik
Gyerekszájak 
Szinte szállnak
Boldog Húsvétot 
Kívánnak 
Nyuszi surran 

Hangos szóval kiálltok a magasba
Az Apátság fala néma marad!
Nincs már visszhang, ami kiált
Nincs felelet, néma a szád

Messze látok a Balaton víztükre felett
Kérdésre nincs, nem jön felelet!
Imára kulcsolom kezemet
Az oltár előtt letérdelek

Szamárkóró
kalpagodon
elvirágzik,
szajha nejed
távolodban
mással játszik.

Hiába a
nyolc-tíz óra
kulizásod,
ha megvénülsz
nem lesz akkor
maradásod. 

Gyermekeid
kutyamódon
bánnak véled,
s az utcára
kerget ki a
fehérnéped. 

Megszólal a csengő itt a vég felé
Istenem tudom, Te jössz felém
Az ajtónál állsz, fényözön tenger
Ide az ember belépni nem mer

Tudom megígérted, vársz reám
Sosem feledtem el életem során
Mindig hozzád szállt imám
Nehéz időkben is hozzád fohászkodám

csak egy kapu választott el
mégis nagyon távol voltál
virtuális öleléssel
gondolatban átkaroltál

hiányzik már nekem nagyon
hogy végre megöleljelek
de nem lehet, és csak hagyom
hogy távolról integessek

hol vannak a régi képek
a sok vidám, boldog emlék
úgy hiányoztok, gyerekek
nincs bennem más, csak üresség

csak egy kapu választott el
mégis nagyon távol voltál
virtuális öleléssel
gondolatban átkaroltál

hiányzik már nekem nagyon
hogy végre megöleljelek
de nem lehet, és csak hagyom
hogy távolról integessek

hol vannak a régi képek
a sok vidám, boldog emlék
úgy hiányoztok, gyerekek
nincs bennem más, csak üresség

Mennyi szeretet van
egy csésze teában?
Egy tenyérnyi földben?
Egy madár dalában?

Mennyi szeretet van
egy hűs hópehelyben?
Egy kimondott szóban?
Egy meg nem írt versben?

Mennyi szeretet van
a fű illatában?
Egy hulló könnycseppben?
Egy szívdobbanásban?

Vajon milyen lesz a holnap,
ha a holnap nem jön el,
tán boldog mosoly az ébredés,
vagy tele leszünk őrülettel.

Úgyis jöhet a holnap, nélkülünk,
esetleg egy felhőn csücsülünk,
nem sírok, könnyem is selejt,
egyszer majd mindenki elfelejt.

A szürke köd mereng, nem szól dal, zene.
éhesen repked, fázik a cinege,
szellőkben már dereng a tél üzenete.
Hűvös szél kavar a vízen fodrokat,
emlékek őrzik a színes napokat,
s a felhők alatt varjak vitatkoznak.
 

Miért bocsássak meg?
Nem vagyok Isten.
El nem követett bűnökért
miért nekem kell vezekelnem?
Harminc ezüstöt senkitől sem kaptam,
a Gat Smanimi kertben 
senkit meg nem csókoltam, 
az árulók billogját sohasem hordtam.
Miért a sok szenvedés?
A meg nem érdemelt büntetés.
Miért nem kék felettem az ég?

Valami magányosságot érzek
Mintha üres hordó lennék
Még a szívem se kong ott
Kapkodok a lelkem elhagyott

Csak lélek nélkül lehet magány 
Az Isten nélküli társtalanság
Tán hit nélkül cselekedtem
Növelve a kapzsi nyereségem

Tán elég volt egy önző gondolat
Hogy elhagyjon engem 
Kiszálljon belőlem 
A krisztusi gondolat

Hullnak a hópehely virágok 
Földbe szivárognak az álmok
Földi cseppekben már ragyog
Lobog a szép virágos tavasz 

Lám lobbannak a tar ágak
A földi álmok ím felszállnak
Mintha anyakéz nyúlt volna le 
Gyermekeit keblére emelni 

Minden földi tettemet szeretem
jót, rosszat, s ha egyszer porladó testem
fölötti korhadt, bús kereszten
egy nagy, éhes varjú károg, 
ne sajnálj, mert már boldog lettem,
vagy egy újabb küldetésre várok,
s lehet, ismét ott leszünk mi ketten,
ahol összetörtek a gyönyörű szép álmok.

Budapest 2021-04-21

(Fájó sorok...)

Lépjél be, nézz körül, meglátod,
benne a gyógyulást találod.
Bármilyen nyavalya érkezik,
gyógyfűből ellenszer létezik.

Természet ringatta lágy ölén,
harmatcsepp takarót szőtt fölé.
Napfénnyel etette, táplálta,
csillagfény vigyázott álmára.