Kertünkben a bodza bokor alján
Május van, kacsacsapat megindulván,
Mert kikeltek a kis kacsák,
Indulást alig várták.

Kacsa mama számolgatja,
Ez bíz meg van, tizenkettő a fészek alja.
Indulásra kész a csapat,
Elől a mama, hátul a kacsapapa igazgat.

Nézem, ahogy a sirályok felrepülnek,
Balaton parton az emlékek mellém ülnek,
kiköt a hajó, sétáló emberek,
boldogan szaladó, kacagó gyermekek.

Valahol szól egy halk zene,
a dallamot együtt dúdolom vele,
régi időkből még ismerős,
fejemben gondolat kergetős.

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bánt ma,
amikor a város is úgy mered rám,
mint egy kihűlt gép, amely mégis lélegzik.
A neonfény alatt fekete por kavarog,
mintha valaki elfelejtette volna
visszazárni éjszaka az ablakot.
A bokrok lesben állnak,
árnyékuk hosszú, mint a várakozás,
s a szél hideg ujjai végigkarcolják

Hosszú hétvége elszalad,
Jó emléke megmarad.
Kirándultál, pihentél,
Sok finomságot ettél.

Patak csobog füledbe,
Pillangó száll kezedre.
Erdő suttog, vártalak,
Lelked ujjong, csodás vagy!

Napsugara melegen cirógat,
Telihold látványa elragad.
Csillagos az éjszaka,
Élményekkel térsz haza.

Gondolataim felfelé repkednek,
Mint pacsirta, mikor énekelget.
A magasban már egy helyben trillázik,
Szárnyain a napsugár szikrázik.

Kis pacsirta, jaj de fürge, oly lelkes,
Itt leltem egy kislányra, ki kedves.
Csillagkék szemei úgy ragyogtak rám,
Dalolt nekem szép pacsirta hangján.

Szeretném tudni, ki voltam,
milyen úton kóboroltam,
hány utat járt be a lelkem,
míg a mostanira leltem.

Mondd el nekem, édesanyám,
ki volt az én üknagyapám,
és őneki ki volt őse,
a legrégebbi felmenője.

Honnan jöttem, hol a hazám,
milyen égbolt borult reám,
hol ragyogtak a csillagok,
véletlen, hogy Magyar vagyok?

Mélységes mély kút az élet,
benne keres, kutat a lélek,
nem találja néha az utat,
falak közt jár, tétován matat.

Bejárja minden apró zugát,
kezében ott van egy nagy lapát,
ássa még mélyebbre köveken,
hiába tudja, hogy ez gyötrelem.

Farsang ünnepe, lányok viadala,
Aki ekkor talál a párjára,
Ha ajándékba gyűrűt kap, megérzi,
Párja nyárra oltár elé viszi.
Tudja ezt Juliska, a szomszéd lánya,
Tündér ő, kezében varázspálca.
Ezzel a fiúkat megbabonázza,
Köztük Pisti szereti titokban.
Álarcos fiúk táncközben azt súgják,
Tetszel nekem, engem válasszál.

Emlékszem rájuk, olyan kedves a pár,
Regőczy Krisztina és Sallay András.
Kaptak Istentől erőt, egészséget,
A jégtánchoz kedvet, tehetséget.
 
Lenyűgöző a mozgáskultúrájuk,
Kecsesen könnyed, finom a táncuk.
Férjemmel néztük tévében a sportot,
Európa-, világbajnokságot.
 
Amikor kijutottak idegenbe,

Anyám, Te vagy a hajnal első fénye,
virágként csendben nyíló, illatos reménye.
Szívednek tengere, sajnos már partot sosem ér,
de benne lelkem mindig megnyugszik, s hazatér.

TM

Áldás, békesség,
köszönt a nagyapám,
keze megpihent
pillanatra kalapján.

Adjon Isten, jónapot,
üdvözölte az idegent,
ki a falu utcáján
sétálva végigment.

Kézcsókom Marika,
így szólt a postásnak,
tisztelet volt ez
a nehéz munkának.

úgy hat éve talán számomra
nincs már igazán anyák napja
elmentél, s nincs kinek vádolva
felrójam, hogy hiányzol, Anya

Mint kihunyt csillagnak fénye az égen,
úgy ragyogsz bennem, Anya, régóta már.
Nem látlak, mégis utat mutatsz,
mint éjjeli vándornak egy reménysugár.

Hangod egy soha nem feledett dallam,
mit a szél néha visszahoz,
szívem húrjain újra s újra pendül,
s mikor meghallom, mindig örömöt okoz.