Világtolvaj világrabló akarok lenni
Minden ember minden pénzét el akarom venni
Ha már ezt megtettem jöhet az arany s gyémánt
Jöhet minden természettől elvett érték
Tolvaj akarok lenni lelkem mégsem gátol
Sőt úgy érzem ez lenne a megnyugvásom
Az én széfem egy hatalmas kráter
Abba hányom a lopott gazdagságom
Nézem a füstöt a lelkem nyugalmát

Fiókom, és szívem mélyen őrzi
számtalan szerelmes leveledet,

Mim maradna, ha hiten sem lenne,
rám rakodott az évek salakja,
álom sem szállna éber szememre,
 nem lenne hitem, akkor ki szólna.
Ha nincs a Nap, nem lenne élet,
csak letarolt hegyek, alattuk por,
nem volna gondolat, sem ígéret,
sem kegyelem, ha a gonosz szól.
Kerüld az üres számító embert,
ki akar használni, ellened tör,

Csapodár. 
Bogár.
Nem a bogár
csapodár.
A szív csapodár.
A bogár
csapong, száll.
Te nem voltál bogár.
Nem is lehetsz bogár, 
csak csapodár.
Ha megváltoznál,
nem lennél "csodabogár". 
 

Ovisaim alig hatévesek,
Ügyesek, szeretik egymást erősen.

Tavaszi napfény, lágy szellő,
Madárdal, kiskert zöldellő.
Lili lányom ünneplőben,
Óvodába készülőben.
 
Kezében tartja gitárját,
Megkérte az édesapját,
Hogy tisztelet március 15- nek,
Játsszon rajta gyermekeknek.
 
Elcsendesült a sok gyermek,
Sorban ültek, úgy figyeltek.
Szívükhöz szólt, kérték, hogy "még",

 
Milyen jó is lenne,ha minden nap karácsony lenne! 
 
Mosolyodban megvillant a tiszta lelked,
oly boldoggá tettél vele sok-sok lelket.
Jó kedved szeretve ott ül az arcodon,
már túl vagy minden ügyes-bajos harcodon.
 
 
A szerető családod mosolyát látva,
boldogan tekintesz a szép, nagy világra.

Szerelemszomjasan
Szereleméhesen
Kerestem a szerelemforrásokat
Kínzott már a párért szomj
Nappal szemmel lábbal
Éjjel gondolatban
Kóboroltam a virágos tájakat

Keresem az isteni út igazát
Inni akarok a szeretet vizéből
Enni akarok a szeretet húsából
Lélegezni akarok
A szeretet atmoszférájából

Keresem az isteni út igazát
Inni szeretnék a szeretet vizéből
Enni szeretnék a szeretet húsából
Lélegezni szeretnék
A szeretet atmoszférájából

Ó az első majálisom,
Nagy volt az én boldogságom.
Kiskapunknál májusfa állt,
Rajta sok színes szalag szállt.
 
Fölötte a kéklő égbolt,
Kertben sok színes virág volt,
Napsugarak simogattak,
Indulásra ők biztattak.

Már hidegre fordult őszi estén
Egy Vasas - MTK mérkőzés után
A legendás Rákos patak partján
Hazafelé bandukolok némán

Az emeletes házakat elérvén
A meleg fények kiszűrödnek az ablakokból
Kökönyösre gondolok, olyanak az angyalföldi házak
Hol egykor éldegéltünk hárman, majd ketten

Tájnak szépségében,
ragyogó napfényben,
fénynek közepében,
anya ül a réten.
Sárguló fövényen,
ernyővel kezében,
kislány gyermekével,
ül szoknya szegélyen.
Kíváncsi szemével,
figyeli lepkéket,
amint repülnének,
kutya orr hegyére.
ki játék hevében,
ül nagy szerénységgel,
követi szemével,

Acsarkodva támad az északi szél,
tépi ingem, mintha nem tudnék róla,
a régmúlt is körülöttem döngicsél,         
pediglen itt semmi, de semmi dolga.

Megcsontosodott életem poroszkál,        
nehéz föld borítja be a lábfejem,          
néha eljut hozzám egy-két hangfoszlány,  
nélküled oly rövid lett a végtelen. 

Dalban szóval
Szóljon a szent szeretet
Jézus Krisztus
Mi veled vagyunk
Gondolat ébred
Szeretet széled
Árad a szent ölelés
Szív a forrás
Szomjas a lélek
Áradjon a szent szeretet
Könnyek futnak
Örömöt visznek
Jézus Krisztus
Ragyog az arcomon
Szeretet bennem
Veled végtelen
Jöjj velem ragyogni

Lelkünknek szívünknek Jézusa
Jöjj lelkünk - szívünk bölcsőjébe
Mi ringatunk téged megmutatni
Az emberben még van szeretet

Dicsőség áradás minden bölcső
A Földön szétfolyó szeretet fény
A nappal s éj igazi emberi fénye
Az emberi boldogságért igaz kikötő

Ő egy csodálatos asszony, mint a varázslatos kelet,
Ha gyűlöl, mint a tűzvész, de virágzik, ha szeret,
Vággyal, gyengédséggel, bár korántsem szerény,
Törékeny, s oly hatalmas, mert szíve, mint enyém.

Egyszer csak úgy találkoztunk véletlen, valahol,
És megrezdült a háló, melyben ott a gól.
Akkor dallamot fújt a szél velem szembe,
Nekem most sem szól attól semmi szebben!

álmatlanul múlik éjszakám
fetrengek, akár egy utcalány
bárányok repkednek
számolom s szenvedek
és virrasztok, mint bagoly a fán