Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok





























 

Jelenlegi hely

Vers

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Harmónia

Rovatok: 
Vers

A virág szépség 
Színeiben fenség
De szürke árnyékában 
Maga a harmónia 
A teremtett valóságban 

Az ember csak teremtmény 
Lehetne kő bévül
Csak lelkével szépség
S hite árnyéka nélkül
Bizony semmit se ér 

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Boldog Húsvétot

Rovatok: 
Vers

Boldog húsvétot 
A nyúl fölött 
Jól öltözött 
Lepke száll 
Lengve lágy
Körbe – körbe
Körbe száll 
Vidám e nap 
Húsvét van
Ugrik hopp
Tojás kopp
Egyre fogy
Fészek telik
Már nevetik
Csak úgy lesik
Gyerekszájak 
Szinte szállnak
Boldog Húsvétot 
Kívánnak 
Nyuszi surran 

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Tihanyi visszhang.

Rovatok: 
Vers

Hangos szóval kiálltok a magasba
Az Apátság fala néma marad!
Nincs már visszhang, ami kiált
Nincs felelet, néma a szád

Messze látok a Balaton víztükre felett
Kérdésre nincs, nem jön felelet!
Imára kulcsolom kezemet
Az oltár előtt letérdelek

B.Kiss-Tóth László
B.Kiss-Tóth László képe

Dal a kalapodról

Rovatok: 
Vers

Szamárkóró
kalpagodon
elvirágzik,
szajha nejed
távolodban
mással játszik.

Hiába a
nyolc-tíz óra
kulizásod,
ha megvénülsz
nem lesz akkor
maradásod. 

Gyermekeid
kutyamódon
bánnak véled,
s az utcára
kerget ki a
fehérnéped. 

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Utolsó csengőszó.

Rovatok: 
Vers

Megszólal a csengő itt a vég felé
Istenem tudom, Te jössz felém
Az ajtónál állsz, fényözön tenger
Ide az ember belépni nem mer

Tudom megígérted, vársz reám
Sosem feledtem el életem során
Mindig hozzád szállt imám
Nehéz időkben is hozzád fohászkodám

Ariamta
Ariamta képe

csak egy kapu...

Rovatok: 
Vers

csak egy kapu választott el
mégis nagyon távol voltál
virtuális öleléssel
gondolatban átkaroltál

hiányzik már nekem nagyon
hogy végre megöleljelek
de nem lehet, és csak hagyom
hogy távolról integessek

hol vannak a régi képek
a sok vidám, boldog emlék
úgy hiányoztok, gyerekek
nincs bennem más, csak üresség

Ariamta
Ariamta képe

csak egy kapu...

Rovatok: 
Vers

csak egy kapu választott el
mégis nagyon távol voltál
virtuális öleléssel
gondolatban átkaroltál

hiányzik már nekem nagyon
hogy végre megöleljelek
de nem lehet, és csak hagyom
hogy távolról integessek

hol vannak a régi képek
a sok vidám, boldog emlék
úgy hiányoztok, gyerekek
nincs bennem más, csak üresség

Toldi Ibolya

Csak a szíveddel...

Rovatok: 
Vers

Mennyi szeretet van
egy csésze teában?
Egy tenyérnyi földben?
Egy madár dalában?

Mennyi szeretet van
egy hűs hópehelyben?
Egy kimondott szóban?
Egy meg nem írt versben?

Mennyi szeretet van
a fű illatában?
Egy hulló könnycseppben?
Egy szívdobbanásban?

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Nélkülünk

Rovatok: 
Vers

Vajon milyen lesz a holnap,
ha a holnap nem jön el,
tán boldog mosoly az ébredés,
vagy tele leszünk őrülettel.

Úgyis jöhet a holnap, nélkülünk,
esetleg egy felhőn csücsülünk,
nem sírok, könnyem is selejt,
egyszer majd mindenki elfelejt.

Szirén
Szirén képe

Őszi kép

Rovatok: 
Vers

A szürke köd mereng, nem szól dal, zene.
éhesen repked, fázik a cinege,
szellőkben már dereng a tél üzenete.
Hűvös szél kavar a vízen fodrokat,
emlékek őrzik a színes napokat,
s a felhők alatt varjak vitatkoznak.
 

Rovatok: 
Vers

Miért bocsássak meg?
Nem vagyok Isten.
El nem követett bűnökért
miért nekem kell vezekelnem?
Harminc ezüstöt senkitől sem kaptam,
a Gat Smanimi kertben 
senkit meg nem csókoltam, 
az árulók billogját sohasem hordtam.
Miért a sok szenvedés?
A meg nem érdemelt büntetés.
Miért nem kék felettem az ég?

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Ne hagyd hogy kongjon a világ

Rovatok: 
Vers

Valami magányosságot érzek
Mintha üres hordó lennék
Még a szívem se kong ott
Kapkodok a lelkem elhagyott

Csak lélek nélkül lehet magány 
Az Isten nélküli társtalanság
Tán hit nélkül cselekedtem
Növelve a kapzsi nyereségem

Tán elég volt egy önző gondolat
Hogy elhagyjon engem 
Kiszálljon belőlem 
A krisztusi gondolat

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Tavaszlélek

Rovatok: 
Vers

Hullnak a hópehely virágok 
Földbe szivárognak az álmok
Földi cseppekben már ragyog
Lobog a szép virágos tavasz 

Lám lobbannak a tar ágak
A földi álmok ím felszállnak
Mintha anyakéz nyúlt volna le 
Gyermekeit keblére emelni 

Marjai László

Don Quijote nyomán

Rovatok: 
Vers
Ott ahol az értelem szikrái
pislákolnak, alig-alig égnek,
tudom, én is nagy kihívás
vagyok a h@lyéknek.
Bár problémákat
már régóta nem keresek,
mert van háború ahol
nincs győztes csakis vesztesek,
de mindig akad, ki a saját
Marjai László

Békében magammal

Rovatok: 
Vers

Minden földi tettemet szeretem
jót, rosszat, s ha egyszer porladó testem
fölötti korhadt, bús kereszten
egy nagy, éhes varjú károg, 
ne sajnálj, mert már boldog lettem,
vagy egy újabb küldetésre várok,
s lehet, ismét ott leszünk mi ketten,
ahol összetörtek a gyönyörű szép álmok.

Budapest 2021-04-21

B.Kiss-Tóth László
B.Kiss-Tóth László képe

Gyarlóvá lettél..

Rovatok: 
Vers

(Fájó sorok...)

B.Kiss-Tóth László
B.Kiss-Tóth László képe

Errefelé menet, arrafelé jövet...

Rovatok: 
Vers
Az Utolsó Idő(nk) jön most már,
s Te mégsem rettegsz, mégsem ismersz félelmet?
*    
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Ébredező múltunk.

Rovatok: 
Vers
Ébredező múltunk
„Régi dicsőségünk”hova vesztél?
Régi homályokban hova tűntél?
Pásztor tüzek gyúlnak
Azok messze világítanak
A nagy világba futott magyaroknak
 
Ropog a rőzse lángja
Fényt derítenek ősi homályra
Hogy felébredjetek kesergő nép
Juhászné Bérces...

A természet patikája

Rovatok: 
Vers

 

Lépjél be, nézz körül, meglátod,
benne a gyógyulást találod.
Bármilyen nyavalya érkezik,
gyógyfűből ellenszer létezik.

Természet ringatta lágy ölén,
harmatcsepp takarót szőtt fölé.
Napfénnyel etette, táplálta,
csillagfény vigyázott álmára.

barnajozsefne
barnajozsefne képe

A bölcs Duna

Rovatok: 
Vers
Áhítattal nézem, de gyönyörű,
átadom magamat, már örökül!
Elmerengtem, oly sokat éltem már,
soha nem unom meg a vén Dunát!
.
A hömpölygő víz alatt kis halak,
cikázó testükön pikkelyszalag.
Minél jobban figyelem a szépet,
úgy gondoltam,- kölcsön kaptam én ezt!
.

Oldalak