Akarom a csillagfényes
közhelyes halk éjszakát,
hallani a nevetésed
hosszú hajnalokon át.

Ez a festmény - oly felkavaró
régi emlékeket vissza hozó,
a múlt füzetébe porosodó
évtizedes-már feledett színes fotó.

Gondolat, mint kis patak,
oly csörgedezve haladt.
Virág pompázott partján,
bűbájpillangó farmján.

Nektár a csészéjében,
varázsa a cseppjében.
Illatozón hajlanak,
csábosan odacsalnak.

Rabul ejtik lelkemet,
elringatják elmémet.
Mohaszőnyeg alattam,
csodálkozva haladtam.

/Nemzeti összefogás napja/

Turul madár, ha hazatérne
Bizony nagyon meglepődne
Megint szétzilált fészekre lelne
Trianon átka azt széttépte

Széttépte. szétzilálta
Nem is lel igaz otthonára
Hol szabadon szárnyalhatott
Hegyek, völgyek otthont adott

Átkozott, ki a szegénynek
hajlékát elveszi
s a kifosztott nincstelent
kivert kutyává teszi!
Ezerszer is átkozott az,
kinek szíve nincsen,
átkozott, ki vígan kotlik
a harácsolt kincsen!

Odadobom hát mindenem a kutyáknak
vedlett bőröm, és testem is ha kell,
ha azok még a húsomból akarnak,
mert, ami én vagyok az sose múlik el!

Mikor Édesanya gyermekét tanítja
Az első magyar szóra
Mikor szívedben él még a hazaszeretet
Mikor a nemzet még él
Akkor se feledd Trianont!

Ne feledd Trianont!
Ha már más elfeledte
Mikor a harangnak nem szól a lelke
Mikor a szónokok idegen szót szólnak
Mikor bőségében vagy a jónak
S a vasököl megolvad

Szeretnélek, ha engednéd,
reggel karodban ébrednék,
átölelnélek, éreznéd,
ha engednéd, csak engednéd.

Súlyos a gondolat, könnyű a rím,
üljetek le mellém barátaim.

Levendula, rozmaring,
asszonycsípőn szoknya ring,
szívem fölött rongy az ing.

Vissza akarom kapni önmagam,
keresem, kutatom,
de csak a mélység van alattam:
fertőzött hatalom!

Átlépte a négyszázat,
ilyenkor a nép lázad:
taxisblokád, hídzárlat –
robbantsunk Országházat!

Elbúcsúzott a tavasz
Melegét odaadta a nyárnak
Szépen nyíló virágait
A nevető napsugárnak

Ragyogó napsugár élteti a mezőt
A ringó búzatáblát, a zöldellő erdőt
Vidáman csipog a madárfészek alja
Szorgos madár eteti fiókáit
nőjenek nagyra

Halk a reggel pihen a hang,
csendes, tiszta lélekharang,
apró zajok, pillanatkép,

Könnyű széllel játszó nyárfa levelek,
a lomb egy fuvallattal megremeg,
árnyában fészket rakok a delelőn túl.
Köröttem egy galambpár vadszerelme dúl.