Ítélkezni összeültek
A kiszáradt fatörzsek
A szikkadt füvek
És a színevesztett virágok
Az állati csontvázak

Itt az idő ítélkezni
S ítéletet hozni
Bár szikkadtak vagyunk
De még bennünk
A teremtő erő

Döntenünk kell
Vagy mi élünk tovább
Igaz ember nélkül
Vagy emberrel van még
Egy pár évünk

Ragyog az ősz a nap fényében
Méltósággal andalog a Duna medrében
Színes ecsettel jár a napsugár
Levél hullik, szellő erre jár

Erdő mélyén kis lak áll,
kórust alkot száz madár.
Eljött már a színes ősz,
levél borító tetőn.

Egy fából fakadó sarjak törzse,
Összefonódnak lelkükkel örökre.

Kezeim közt szétfolynak az órák,
eltékozolt perceit rám-szórták,
az idő múlik folytatom utamat,
örömmel nyugtázom a napsugarat.

Reggeli keléssel mondom az imám,
remélem így lesz napom is vidám,
sejtem azt is akadnak majd gondok,
bánatot haragot lelkembe nem hordok.

Kacskaringós utcákon,
utamat egyre járom.
Megállok egy kapunál,
rásütött a napsugár.

Fák olyan magasra nyúlnak,
Hogy a fényhez eljussanak.
Ágaik a fényt keresve,
Mint a kígyó tekerednek..
 
Egymáson is általbújva,
Egyre magasabbra jutnak.
A tisztás feletti égbolt,
Ködpárával beárnyékolt.
 
Titokzatosak a fények,
Mintha áldásként jönnének.
E mesés erdő közepén,
Gyönyörű tisztásnak szélén.
 

Kék tenger,- homokos parton,- ketten,
zárd be a pillád, hagyd elméd szárnyalni,

Fénykép előtt ülök és emlékezem,
Újszülött gyermekem átölelem.
Szeme még becsukva, de már mosolyog,
Érzi szíve az enyémmel dobog.
 
Anyai méhem volt eddig otthona,
Férjemmel figyeltük hallgatózva.
Megéreztük kis szíve dobbanását,
Majd később lábacskái mozgását.
 
Étkezésemre mindig is figyeltem,

Csendesebbek a napjaim,
mint voltak egykoron,

Árad a szüzesség kagyló szomorúsága,
A has horpadt,
A medence árbocai közt feszülő bőr: a laza vitorla -
Rőt hajad krétázza üszökkel a hamuszín eget,
És e fáklya vak Holdként világítva remeg -

https://www.youtube.com/watch?v=L_DBhVyelwI

Berki egy kisgatyában a tükör előtt
extázisban pózol,
Ahogy önfeledten dicséri magát,
ki nem fogy a szóból:

Átutazó vagy
velem együtt, értelmes
jeleket hagyok.

Lassan hűvös lesz az idő

A szerelem szelében
Meghajlanak a szavak
Köszöntik az érzelem
Boldog forrását
Máris nevet az öröm
S egymásra találnak
Táncre perdülve a rímek
Nyílnak mint virágdíszek
S a szerelem a szavak
Édes csokrában
Elmerül csókokkal
Szerelmet suttogó
Álmodó hangokkal
A fű zöldpázsittá válik
Az ég kék takaróként

Amikor meglátod
A négy évszak színeit
Meghallod a tavasz
Virágdalát
Meghallod a nyár
Napfénydalát
Meghallod ősz
Színes levéldalát
Meghallod a tél
Fehérdalát
A négy évszak
Ágakra írt kottáját