Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Vers

párducos
párducos képe

Idősödő költő

Rovatok: 
Vers

Bizony, minden költő telis-tele érzelmekkel... Erről szól ez a kis szösszenet.

Rovatok: 
Vers

Bármerre vigyen a lábam, sorsom, utam,
vagyok halandó, ki mindíg hontalan.
Hosszú utakon megyek, fogynak a napok,
a percek, titkok ölelnek és a végtelen.
A távolság kiapathatatlan meder, mögöttem
fáradt emlékek, felejthetetlenek.
Repülök a vasmadár szárnyán,
az ablak résein beszűrödő fény- nyalábok

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Tűz a régi laktanyában.

Rovatok: 
Vers

/ Mosonmagyaróvár./

Tető roppan, lángnyelv tör az égre
Táncol a tűzkakas, nagy a mérge
Pusztít a kegyetlen, bosszúálló lelke
Ég az elátkozott épület figyelmeztetve!

Mi történt itt megint, milyen pusztítás?
Régi áldozatok, hősök emléke az égre kiált:
Ne legyen iskola, átok ül rajta!
A múlt, hősök jajszavát falakra felírta.

Ágnes
Ágnes képe

Szeptember

Rovatok: 
Vers

A Földanya és Szent Mihály hava

A zöld lomb közé itt is, ott is
Sárga levelek vegyülnek már.
Hová lett a zöld ragyogás?
Halványan, szelíden mosolyog a nyár.

Gyermekzsivaj tölti be az iskolákat,
Vándorútra készül a gólya család,
Fecskék raja lepi a villanydrótokat:
Rövidesen újra cserélnek hazát.

Rovatok: 
Vers

Bányászok! Legyen Tiétek mindenki dicsérete!

Divima
Divima képe

Nyár búcsúja

Rovatok: 
Vers

Nem kell nekem már az élet
mindenhol csak baj van
nyújtom kezem fagyban jégben

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Piros vizipisztoly

Rovatok: 
Vers

Haladtunk át a hídon a hajógyár felé
Már ötven év is elszállt azóta
Apám ismerte Pest minden szegletét
A Szúnyog szigetet is megmutatta.

Kezemben az új vizipisztoly
Felmentünk egy hajóra
Szabad szellő lengedezett
Élettel teli volt az óra.

Biro Melinda Melania
Biro Melinda Melania képe

Szeptember

Rovatok: 
Vers

Szeptember, ó Te kedves őszelő,
rozsdabarna ruhád milyen előkelő.
Áhitattal várlak,mindíg megcsodállak,
ahogy
színes csókoddal érinted a fákat,
a tereket behinted virágok szirmával,
lehulló levelek avarillatával,
megszelidíted a napsugarakat,
esővel táplálod a kis patakokat.

Divima
Divima képe

Derült égből

Rovatok: 
Vers

Halott szavak bújtak össze 
szederinda hajlat
élesztgette  friss derűvel

párducos
párducos képe

Egyedülvalóság

Rovatok: 
Vers

Ha nem lenne semmi...

Tiberius
Tiberius képe

Fájó könnyek....

Rovatok: 
Vers

Fájó könnyek....

Sokáig néztél,egyszercsak,
könny csillant a szemedbe.
mint gyémánt tükröződött,
magamat láttam benne....

Nem akartalak megbántani,
búcsúnak mindig ez a vége,
mikor a fájdalom elér a szived 
eddig nem ismert méllyére.

Mezei István
Mezei István képe

Mennyei királyságom...

Rovatok: 
Vers

Mennyei királyságom e szegény köztársaság
 

Ágnes
Ágnes képe

Bányásznapi köszöntő

Rovatok: 
Vers

Ki mondja meg, mi tér a bányászok vére,
Fekete szénporos arcuk verítéke,
tüdejük szénportól ziháló légzése?
Megfizethető e vajon az a munka,
amit a föld alatt végeznek naponta?

Pósa Mária
Pósa Mária képe

Búcsúzik a nyár

Rovatok: 
Vers

Még erősen süt a nap, perzsel a nyár,
De az ajtónál már a szeptember áll.
Szól a nyárnak, hogy menni kéne,
Mert itt az ősz és már belépne.

Hagyd hát a forróságot, néz körül,
Az ember ennek már nem örül.
Vége van már a szabadságnak,
Sok szép emlékek várnak.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Szabadon

Rovatok: 
Vers

Nem döngettem soha
se kaput, se mellet,
büszkén léptem tova
a kísértés mellett.

Marjai László

Hajnal a mulató negyedben

Rovatok: 
Vers

Törött üvegek, s az összetolt székek
már csak az üres bár neonjai égnek.
Az elhaló térben a lassuló neszek,
ha elindulok, lassan haza érkezek.

Oly sokan szerettek, de csak keveset én.
Most csendben sétálok a járda peremén,
éhes hiénák, sárga kajmánok között,
porhanyós testük sziklámmal ütközött.

Rovatok: 
Vers

Saját szülinapjára hintóval érkezik a Vajna,
a tömeg fókuszál, bebandzsít, vagy a füle kajla,
van kit púder takar, kinek tűzpiros az ajka,
de hiába a sok kis boci, nekik nem tejel a marha.

Budapest 2018-08-30

Szepi02
Szepi02 képe

Ihlet nélkül...

Rovatok: 
Vers

Amikor a toll már kihullott kezemből...

Divima
Divima képe

Furcsa napok furcsa vagyok?

Rovatok: 
Vers

Milyen a stílus mit használok gyakran
kérdezgeti Gizi Jankó és Armand

Tiberius
Tiberius képe

Visszanézek...

Rovatok: 
Vers
Visszanézek...
 
Visszanézek az életembe,sok mindent megértem,

Oldalak