Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Vers

Marjai László

Sötét játszmák

Rovatok: 
Vers

Azért, mert nem sírok, hanem ragyogok,
attól én még szabad préda nem vagyok.
Kik az életem rabolnák, a sivár farkas lelkek,
pásztort játszanak, míg a bárányok legelnek, 
ellenem a száraz ágon kopasz varjak ülnek 
és ocsmányul kárognak mert lebecsültek.

Budapest 2019-03-07

Gulyás Katalin
Gulyás Katalin képe

Vízió

Rovatok: 
Vers

Szívekben egy pici hernyó
földi édent vágyik.
Lelkekben egy isten-ige
vízből vérré válik.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Tűnődés

Rovatok: 
Vers

Volt csupa-fény, boldog öröklét –
köd fala rejti a bestia álmot.
Rázza feléd minden az öklét,
nem szabad újra az útra találnod!

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Gólya madár hova lettél?

Rovatok: 
Vers

/Kelet Libanonban gólya mészárlás./

Gólya madár hova lettél?
Más nép célpontja lettél?
Elmúlik a tél vártunk haza
Te nem jöttél, üres a fészek alja

Gólya madár hova lettél?
Nézzük az eget, nézzük a fészked
Hosszú úton elvesztél?
Vadászok célpontja lettél?

Ilpaki
Ilpaki képe

Illúzió csepp

Rovatok: 
Vers

Ormok tetején állok, csodálom világod,
lényem szuvenírje lett a lélekvirágod.
Hamar felidézem a fergeteges nyarat,
lám a völgyben, csillogó vizű patak szalad.

Ágnes
Ágnes képe

Nőnapi köszöntő

Rovatok: 
Vers

Ajtóm előtt csepp legényke,
Virág a kezében,
Köszöntőt mond komolyan
A férfiak nevében.
Hogyne nyitnék ajtót nék,
Hogyne ölelném meg,
Az ünnepi virágcsokrot
Hogyne köszönném meg?
A legényke még óvodás,
No de egykettőre,
Pár esztendő elmúltával
Férfi lesz belőle.

Tiberius
Tiberius képe

A nap

Rovatok: 
Vers
A Nap....
 
Figyeltem a napot,lassan ereszkedett
Lefelé,vörös koronája,a horizont legszebb
Szirén
Szirén képe

Nő vagyok

Rovatok: 
Vers

Verset nem írok, mert nő vagyok,
... és ünnepelni sem akarok!
A jeles napon is dolgozok.
A főnöktől virágot kapok, 
majd folytathatom a robotot.
Későn, fáradtan ágyba rogyok...
Most ezért, inkább csak karcolok,
és büszke vagyok, hogy nő vagyok!

 

Csorbatibi
Csorbatibi képe

A végtelen születése

Rovatok: 
Vers

„Bocsáss meg! – szólt a Fiú ott
az orgonabokorhoz –
a kedvesem kér virágodból.”
S telt karral a kertből kifutott,
a megtépett bozontos
ágak könnyeztek a bánattól.

Tiberius
Tiberius képe

Az anyaföld...

Rovatok: 
Vers
Az anyaföld !
 
A Nap megérintette a földet,ami
Gulyás Katalin
Gulyás Katalin képe

A szabad gondolatért

Rovatok: 
Vers

A szabad gondolatért
Engedj szólni Édes Hazám!
Megtiltanák hitem lazán.
Ne engedd ezt, hisz érted haltak,
szent vérükkel betakartak.
Szabadságot sírt a Költő,
s eltelt jó pár emberöltő,
de nem változott itt ma semmi.
Verssor vágyik szabad lenni.

2019.01.07

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Örök költői

Rovatok: 
Vers

Ma sem ér a létem túl sokat,
gondoljak akár okosakat:
glédába gyűlnek haszontalan
pazarolt erők és hontalan

Rovatok: 
Vers

Z izzen az elfáradt avartakaró,
S zusszan a fehér sapkás kicsi lakó,
U jjnyira elégedetten előbújt,
Z úzmara jégkristálya gyorsan elbújt,
S zépen és csendben ébred a pirkadat,
A Zsuzsannáknak ma nem csak ez maradt,
N évnapjukat ünnepli minden ember,
N ékik nyílik sok- sok hóvirágtenger,

Ilpaki
Ilpaki képe

Ölelkezünk

Rovatok: 
Vers

Megkopott kérgünk néhol hiányos,
ahogy a sorsunk lett célirányos.
Erős bennünk az élni akarás,
hiába volt a zord téli hatás.

Sújtott minket sok vihar és aszály,
szépen megtanultuk mi a szabály.
Testünk és lelkünk lassan eggyé vállt,
az idő kereke így mellénk állt.

Gulyás Katalin
Gulyás Katalin képe

Szabad rabság

Rovatok: 
Vers

Reggeli nap dalos fénye
bekopog egy zárkán.
Hahó! Itt vagy?
Miért gubbasztasz?

Pillangóvá váltál.
Letelt kínod,
szedd a lelked gyorsan.
Meglakoltál gazságodért,
kint ártatlan az sok van.

Vidám a rab, új táj hívja,
építkezni vágyik.
Tervekből gyúrt vályogtéglát,
tűzszeme parázslik.

Gulyás Katalin
Gulyás Katalin képe

Tavasz

Rovatok: 
Vers

Tavasz röppent ablakomnál,
és fényes mosoly lépdelt.
Harmatcsók egy virágszirom
peremére térdelt.

Hűvös éj volt, de könyörteljes,
nem mart gubós rügyet.
Eltette a téli szablyát,
s a létnek rakott tüzet.

A Hold megörült, régen vágyta,
hogy hamvas leplet szőjön.
Éjjelente finom selyme
a szépség arcán üljön.

Ágnes
Ágnes képe

Tavaszi alkonyat

Rovatok: 
Vers

Alkonyodik,a fényes Nap
nyugovóra száll.
A sok fáradt kismadár is
fészkére talál
Egyedül még a csalogány
dalol valahol.
Ezüstszavú tilinkója
csengve, bongva szól

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Nincstelenül

Rovatok: 
Vers

Nekem nem jutott se föld, se kert –
elkönyvelem e kétes sikert,
mert éljek meg bármennyi vihart,
e juss mellettem végig kitart.

Szirén
Szirén képe

Ez nem álom

Rovatok: 
Vers

Szél felkapja, nem zavarja,
repül tovább, vágya hajtja,
felfedezni ismeretlent,
hódítani a végtelent,
legyőzni a távlatokat,
habzsolni az illatokat,
kóstolni hívogató ízt,
keresni új, pompázó színt.
Nem csalódik, ez nem álom,
tovaszáll szép lepkeszárnyon
 

Marjai László

Léleksivatag

Rovatok: 
Vers

Ez a félhomály, ez a sötétség itt eltemet,
ez a nihil, ez az ingerszegény környezet.
Napokat szúrós kövek között görgetek,
e sivatagban a lelkem boldog, hogy lehet?

Oldalak