Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Vers

Alexander

Az örökkévalóság kertje

Rovatok: 
Vers

Kínai Laoce Tao Te Kingje,
az ablak nélküli világ ritka kincse,
mintha Jézus bölcsessége lenne,
könyve – a megszületett tiszta gondolat,
már az idő végezetéig,
mindörökre velünk marad.
Ámde, megelőzött Téged,
aki ura volt a Térnek,
a Mester, aki ajándékot adott a szemnek,
kertet álmodott,

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Magyarország, Magyarország

Rovatok: 
Vers

Magyarország, Magyarország!
Nagyon sápadt ma az orcád
Országra éhes had mié tette
Nem sajnál gonosz lelke

Rosszra fajult demokrácia
Nem ismer sem Istent, sem embert fia
Egyik buzdít vad támadásra
Pedig csak a foga fáj a hatalomra

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Hiába hagytál el

Rovatok: 
Vers

Hiába hagytál el
Az érintésed a kezemen maradt
Hogy felélessze emlékeztetve
A válás pillanatának kínját
Ha sírok végleg elveszek
Könnyeim folyamában úszok el
Sírás nélkül
A szerelemszárazság zsugorit
Halott fájdalomrügyeket domborít
Emlék nem lehet már
Igazi sorstárs
Az olyan mint egy hologramkép

Waraykaroy
Waraykaroy képe

„Gőzöl a kutya nyoma”

Rovatok: 
Vers

„Gőzöl a kutya nyoma”
Mert ez a kutya
Olyan suta buta
Ha nem lenne
Olyan suta buta
Nem is gőzölne
A kutya nyoma
Haj nem látod
Ennek a kutyának
A gőzölgő nyoma
Nem más mint egy
Kutyaköröm kupa
Ez a kupa csupa
Sós lé az párolog
Csupa ebdolog
Kani vagy szuka
Ez a kutya
Olyan mindegy

barnajozsefne
barnajozsefne képe

Igaz szerelem

Rovatok: 
Vers

Keringőztek szép bárányfelhők
az égen, lágyan sütött a Nap.
Akkor, egy nagyot dobbant bensőm,
eljött a szerelem, csoda nap!

Lüktetett a város, s a szívem,
benn kalimpált, mint boldog gyermek,
mikor ruhátlan lába "siet".
Vágy arcodon, szóltál kedvesen.

Mezei István
Mezei István képe

Őszöm után téli-kék

Rovatok: 
Vers

Szonett: 15l + n

 Őszöm követik a dermedt téli-kék
mily örömmel mennék de rég nincs hova
sánta az idő egykor szilaj lova
már bennem él csak pár édes menedék.

 Hajnal hidegétől felhasad az ég
nem figyelek a mondatra szavakra
mindenki  igazát mondja hadarja
marad  áttetsző, kristályos üveg kék.

Alexander

ILLÉS JÉZUSI LÁTOMÁSA

Rovatok: 
Vers

Tudta, öreg már az útra,
mégis, egyedül kell elindulnia ma,
egy hete nem evett,
előtte is csak kenyeret –

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Ember már nem

Rovatok: 
Vers

Ember már nem
Tán még a tavasz
De azt sem bánom
Ha tél
Az ősz vagy a nyár
Gyógyítja meg
A szívemet
Négy évszak
Csak egy legyen
A végre gyógyír
Szünjön meg
A szerelem szenvedés
Tavaszi meleg
Vagy téli hideg
Magányos jégvirág
Mindegy csak öleljen
Majd átárad szívemről
Az éltető melegség

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Csodás világ

Rovatok: 
Vers

Csodás világ
Homok hullám
Sivatag tengerén
Tajték kovafény

Szilíciumdioxid
Mint végtelen álom
Üveggé lenni
Egy utolsó villámon

Akkor felülete
Mintha víz lenne
Egyező lenne
A fény tükrözése

Néha nevet ha
Tenger esővel üdvözli
Aztán hamar
Vissza is küldi

Alexander

Megszolgált ajándék

Rovatok: 
Vers

Szent ihlet tartott meg a néma gyászon át,
Ritka titkait hiába is kerestem,
Kívül maradt a harc, a terhes valóság:
Volt, s elmúlt felettem hirtelen.

Alexander

A lét - nem lét álmai

Rovatok: 
Vers

A fáraó mosolya

Uram, fehér szobádban,  rácsok mögött állok,
tudom, kérdésekre kérdésed a válasz,
körös-körül minden rést bezárok –
Nem kell! – kirekesztem a világot!

Marjai László

Az érzés

Rovatok: 
Vers

Ajkaimmal érintem a szád.
Köröttünk puha lépteivel a csend neszel,
majd visszatérünk. Én hozzád,
Te hozzám érkezel.
Kígyóként tekeredünk körbe
a még forró tested kihűlt testemen,
boldogan, mennybe jutva, meggyötörve…
Az érzés, mit mindig is kerestem!

Budapest 2019-11-16

Marjai László

Egy este nélküled

Rovatok: 
Vers

Honnan is tudom, hogy szeretlek?
Tudom, hisz nagyon jó veled,
ha hozzád érek, a testem is remeg,
s ha nevetsz önfeledten nevetek.

Hogy együtt vagyunk, amikor lehet,
ily csókja nem volt senkinek,
mi éget, vagy lágy, mint a lehelet,
és ha hóban fürdök sincs hideg

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Rekviem a templomokért.

Rovatok: 
Vers

Feketén, vörösen fodrozódik a tó vize
Egy templom tornya süllyedt el benne!
Egy utolsó felkiáltó jel az égre!
Istenhez a jaj kilátást felvitte
Jajkiáltás a templomért és a többiért!
Az elárasztott, szétbombázott tornyokért
Az üresen maradt roncs padokért
A keresztre feszített Jézusokért!
A stációkért, a freskókért, az ablakokért

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Deformálódott paródia

Rovatok: 
Vers

Szívemen érzem a hiányzó múltat
Keresem mint leesett pénzt
Folyton remélem talán meglelem
S visszatér az a régi szép emlék

Időutazóként futok a térben
S ha megpihenek akkor homályos
Az az elmosódott vágyott kép mely
Bennem maradt szerelem rejtélyként

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Szerelem pirkadat

Rovatok: 
Vers

Amikor megérintetted a kezemet
Keserű könnyem mézzé változott
Arcomra csorgott az édes mézga
A már vágyott illatos szerelmed

Feltárult bennem általad
Kutatni egy új világ
Meglelni az érzelmi szépség  
Isten adta minden pontját

Marjai László

Nincsenek mesék

Rovatok: 
Vers

Tudom én, hogy nincsenek mesék,
álomszép leányok, hercegek fehér lovon,
mert anyám nekem soha nem mesélt,
a kéményből sem télapó jön, korom.

Budapest 2019-11-11

Marjai László

Teliholdrege kettőnkről

Rovatok: 
Vers

Ne haragudj rám, ha néha ingerült vagyok,
tudod ilyenkor forr a vérem, kicsit más,
mert a Telihold is kevély, fent ragyog,
s a tépőfogam is úgy szaggatna már!

Nem akarlak bántani, s úgy félek én,
hogy vér csöppen lépteim nyomán,
csendben lopakodom a házak tetején,
és hiszem, ösztönöm, majd rád talál!

barnajozsefne
barnajozsefne képe

Lebegés

Rovatok: 
Vers

 Kora nyári napsütésben,
boldogan járni a réten!
Látni szép fiatalokat,
hogy fújnak buborékokat.

Alexander

Nap és éj

Rovatok: 
Vers

Mítoszok földjén

Helénák és helóták,
játszottak álmomban,
és ciprusok meneteltek,
a völgy peremén a Nap felé –
Hajladoztak a szélben,       
kapaszkodtak az utak mentén,
mindig magasabbra,
ahol kitárul a katlan, -
a liget felett ott állt a szentély.

Oldalak