Geometria szabta szélben,
levelek susogó neszében
a rend és a káosz kezet fog...
Mindkettő bennünk otthont kapott.
2025. június 16.
|
apám volt...emléke nem halványul
ötvenkét év nem veszi el tőlem
negyven volt, kezem némán felé nyúl
tizennyolc voltam... s ő temetőben
kilencvenkettő lenne, s én hetven
hány év lehetett volna még együtt
hetvenkét év boldog házasság... nem
csak húsz jutott nektek... szeretetben
|
Szavak hullanak, mint kövek, az égre,
de az igazság fényén nem eshet folt.
Hazugság sodorja messze a békét,
a lélek lángja elfogyni sosem fog.
Nem félek, még ha sötét is begyűrűz',
a tiszta szó bátran állja a vihart.
Hisz bárki sújthat rám hamis bélyeget,
az igazság marad - örökké szabad.
2025. június 14.
|
p 06/13/25
Kovácsné Lívia
Amikor hozzád bújtam, kedvesem,
megszűnt a világ énnekem,
csak Te és Én, így lett fantasztikus az éjszakánk,
lehet, hogy sosem lesz szebb talán!
Feledni sosem tudom,
nem is akarom,
Te vagy minden gondolatom!
Veled lenni, érezni a szerelem vad mámorát,
a mézédes csókod aromáját,
az eggyé válás csodás pezsgését,
|
p 06/13/25
Kovácsné Lívia
Úgy szeress,
hogy sose múljon el,
úgy szeress,
hogy mindig velem leszel!
Úgy szeress,
hogy két karod mindig átölel
és soha nem enged el!
Úgy szeress,
hogy mindig érezzelek,
hogy a szerelmed mindig velem legyen!
Úgy szeress,
hogy a csókod mindig a számon legyen,
hogy érezzem az édes ízt, mely
a mennyekbe emel.
|
Az este leplet terít a tájra,
apró lámpások gyúlnak,
a telihold ragyogása mellett
halványan hunyorognak.
Az égbolt bársonyán
egy csillag zuhanva kihuny,
egy kívánság megszületik,
és végtelen útra indul.
A hajnal még messze,
nem nyitja fel szemét,
minden pislákoló fény ígér
egy új napot, új mesét.
|
sze 06/11/25
Dáma Lovag Erdő...
Mi összetartozunk.
Emlékszel még egy hideg ködös napra?
Száz reménnyel jött elém a remény,
Vártatok rám, "mert Összetartozunk" jöttem én.
Mi magyarok, éljünk bárhol a Föld kerekén.
S betoppantam, száz boldog szem irányult felém,
S mint régi ismerősök, öleltetek át
Azon a szép ünnepen.
Örökre megtapasztaltam az összetartozás diadalát.
|
sze 06/11/25
Dáma Lovag Erdő...
Mi történt már megint?
Parajd omló sóbánya!
Rohanó patak, nincs remény?
Háromszék a romok tetején.
Székelyföld árvízben úszik,
Itt az idő, most menteni kell!
Bajban a testvér,
Bajban segíteni kell!
|
Balatoni nyár, vihar után sár,
haragos zöld víz, hínár rajta dísz,
lassan nyugvó hullámok, várakozó horgászok,
fagyisbódé nyitása, kislányok a hintába,
visszatérő forróság, felébredő szomjúság,
sétálgató emberek, szaladgáló gyerekek,
megnyugodott Balaton, napfény csillan lombokon.
|
kislány áll a folyó partján
vízbe lépni fél, még nem mer
vízcsepp csillan meg a lábán
megteszem... mondta ezredszer
de csak állt, a habok hívták
körbeölelték a partot
egyre, s egyre csalogatták
megyek... feladom a harcot
s belépett a fénylő vízbe
kezét ökölbe szorítva
testét fény ölelte körbe
lágyan, hűvösen simítva
|
szo 06/07/25
Dáma Lovag Erdő...
Eljött a mi szép ünnepünk,
„Pünkösdi Király”-t választani megyünk.
Szól a zene, vigalom,
Ki lesz a pünkösdi királyom.
Király az egy ügyes legény,
Megüli a lovat szőrén.
Gerendarudat is nagyot emel,
Ő koronát megérdemel.
Egész évben ő nagy legény,
Rá hallgatni kész nyeremény.
|
p 06/06/25
Pitter Györgyné
Rohanó világ rabolja életem,
virtuális csápok nyúlnak érted, értem,
elvágja gyökerünk, kitépi múltunkat,
így szüli meg - mesterséges úton -
az élethamisítókat.
|
p 06/06/25
Pitter Györgyné
Lassan kinyílnak angyalszárnyaim,
hangok hulláma szívemben pezsdül,
harmonika sóhajt, minden hang minket óhajt,
cirógatja ébredő vágyaim,
a szél örömkönnyet hegedül,
ölelésedbe olvadok,
gitár peng halkulón tenyeredben,
dalunk lüktet ábrándos szívemben.
|
p 06/06/25
Bársony Róbert
Lejárató kampányok ide
Lejárató kampányok oda
Nem unjátok még?
Toljuk egyenesen előre
Egy irányba végre, a Nemzet szekerét.
Elhervadt virágok, lekonyult ágak
Szomorkás tekintetek, lejárt életek
Ti pedig csak a felesleges GDP-t üldözitek
És valójában csak tétlenkedtek
Sosem éltetek, így sosem létezhettek.
|
Kedvencem Kipling: Ha című verse, ez inspirált pár gondolatot.
|
cs 06/05/25
Pitter Györgyné
Magány évei ülnek roskadó vállamon,
valami vonz, valami hív, induljak utamon,
kísérnek ugyan még
nyikorgó, rozsdás napok - elindulok.
Egy helyben topogástól én rab vagyok.
Életem láncait most hátrahagyom.
|
cs 06/05/25
Pitter Györgyné
Megtorpant az ember, megtorpant a hajnal,
nem kíván küzdeni csordacsatazajjal.
Paták dübörgése múló pillanaté,
ám az örök idő már minden hajnalé.
Tarcsay Béla : "Hajnal az erdőn" című festménye ihlette ezt a versemet.
2025. június 1.
TM
|
cs 06/05/25
Kovácsné Lívia
Olyan nagyon jó, ha hozzád bújhatok,
nálad megnyugodhatok,
erős válladon a fejem megpihen,
s nyugalom szállja meg a lelkemet!
Két karod féltőn átölel,
mely templomi oltalmat ad énnekem,
boldog vagyok veled, édesem!
Megnyugszik zaklatott fájdalomtól megtört lelkem,
hisz te adsz megnyugvást nekem,
áldás kísérje az életed, kedvesem!
|
cs 06/05/25
Dáma Lovag Erdő...
(Zarándokúton Pünkösdkor)
Mi történt itt, mi áradt meg
Úgy, mint a tenger?
Az ember lát, szíve ver,
Gondolni ilyet nem mer.
Szűzanya hív, s mi itt vagyunk,
Egységre szólít, zarándokolunk.
Hozzá megyünk úttalan utakon,
Énekelve, velünk a Szűzanya kegyelme.
|
A békés világot akarom,
hol csend vár és nyugalom,
de elrejtik, rá nehezen lelek,
pedig sok helyet felkeresek.
Végül mégis rátalálok,
körbeveszik vadvirágok,
ez más számára láthatatlan,
csak rám vár az álmaimban.
Erdő mélyén egy kis ház,
tornácán róka tanyáz,
padlásán egy bagolycsalád,
alig várja az éjszakát.
|