Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Vers

Ágnes
Ágnes képe

Őszutó

Rovatok: 
Vers

Öregszik az esztendő,
Roskadoz a lába,
Ezüstszürke a haja,
Deres a szakálla.
Rozsdás avarszőnyegen
Óvatosan lépdel.
Görnyedező vállai
Dacolnak a széllel.
Minden kincsét elszórta,
Üres már a zsákja.
Hosszú útját végól majd
A december zárja.

Marjai László

A vihar

Rovatok: 
Vers

Tombol, villámlik, romba dőlnek fák,
a sebes felhők az eget tarolják.
Érintésed testemen végig futó áram.
Elégünk a szenvedélyek viharában.

Budapest 2018-11-27

Marjai László

A bolondok igaza

Rovatok: 
Vers

Őrültek háza lett köröttem minden,
semmi, a levegő sincs már ingyen,
ha szakadt gatyában is, de örül a nép,
s körbe táncolja földről szakadt istenét!

Vagy bolond lettem, bár nem vagyok naiv,
talán csak az értelem lett relatív.
Most ünneplik kik az egeret terelték,
de kik szavaltak, mindet agyonverték.

Mezei István
Mezei István képe

Ideje van a télnek

Rovatok: 
Vers

Itt leltem már honomra a tavak mentén,
most elérkezett a telünknek ideje,
nyugalmamat másutt hasztalan keresném,
a reménnyel együtt itt lesz eltemetve.

Mert ideje van fagynak, hóesésének,
jégkását kever a mólóköz, az öböl.
A napfelkelték is egyre inkább késnek,
a reggel az éjtől fagyhalált örököl.

Sima István
Sima István képe

Vigyázz Hazám!

Rovatok: 
Vers

Magyar Hazám! Te édes-búslelkű Hon!
Áldott a sors, hogy Te vagy otthonom
Jutott Neked Istentől minden földi jó,
Termőföld, hegy, erdő, tó, patak és folyó

Marjai László

Az érintés tavasza

Rovatok: 
Vers

Nekem a magányt mindig itt hagyod, 
csak kerget, hajszol, űz az illatod, 
s én oldanám, de nem érzem.
Halálos ordas! Most először vérzem.

Fognálak, de csak párnám ölelem,
és mezítelen járok éles köveken.
Hol a bársonyos test? Vad telek!
Hó és jég vagyok, míg megérintelek.

Budapest 2018-11-24

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Szent Erzsébet kenyeret oszt.

Rovatok: 
Vers

Szent Erzsébet, magyarok szentje
Kenyerét a köténye alá rejtette
Szegény éhezőket így etette
Galamb képében szállt el kenyere

Hiába vigyázták, hiába dorgálták
Szíve szeretetét elvenni nem tudták
Önként adott a szegénynek, nem számításból
Évszázadokon át is emlékeznek szíve jóságáról

Mezei István
Mezei István képe

Kora téli szonett

Rovatok: 
Vers

Megdermed a lélek, kőkemény a hant,
Az égbolt mégis ünnepektől csillog,
Suhanó angyalok suttognak titkot,
Bennem is felpendül egy lehangolt lant.

Ott, fenn pompa, fény, de sötétség alant,
Kifakult erdők, ligetek nádasok,
Magam mögött, mint egy árnyék ballagok,
Csak Teremtő talán, ki reám pillant.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Odalenn

Rovatok: 
Vers

Odalenn, a Dráva völgyében,
Somogy-ország déli részében,
nincsenek pálmák, csak tölgyek,
sem füge vagy narancsligetek.

Odalenn, délen, a Dráva ölében,
oda van építve a kicsi fészkem,
ha felnézek a kék égre,
vagy az éjszakai sötétre,
másképp pillantok a Fiastyúkra
vagy a Göncölszekérre.

Divima
Divima képe

Lilike

Rovatok: 
Vers

Jön a Lili, jön a Lili,
ruhácskája több, mint csini,
Zokni cica sebbel-lobbal

Tiberius
Tiberius képe

Lngoló szerelem...

Rovatok: 
Vers

   Lángoló szerelem

Szemeivel végig nézett,
menthetetlenül megigézett.
Mosolygott,karjai közt tartott,
élveztem minden pillanatot.

Szerelmem ágaskodott mint
a tenger,ami határt nem ismer.
Megmutatta mi az igazi öröm,
ajka túltett minden képzelődőn.

Csorbatibi
Csorbatibi képe

Telefontalanul

Rovatok: 
Vers

Már egy órája, hogy nincs velem.
Sose voltam ilyen nincstelen,
végtelenül kiszolgáltatott –
elhagyott társtalan társ vagyok.
Beadtam hol mi szerelőnek,
gondozza benne az erőket,
melyek már rég az én erőim –
nélkülük az élet merő kín,

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Idősek napi köszöntő...

Rovatok: 
Vers

Mikor gyermekkorra visszatekintek
Látom édesanyám,édesapám áldó kezedet
Munkától megfáradt arcotokat
Lassuló lépteitek, kedves mosolyotokat

Nem tudtam már minden jót meghálálni
Értünk gyermekeitekért fáradozást megköszönni
Arcotokról letörölni a könnyeket
Ha néha szomorúságban volt részetek

Mezei István
Mezei István képe

Novemberi sirató

Rovatok: 
Vers

Télfélő őszikék

Csorognak az ablakon, kopott falakon
az esőcseppek, könnyezik november,
tépi őket a szél , fakasztja fájdalom,
de a szomorúság is elmúlik egyszer.

Ködöt lehel most a gyümölcsösöm felém,
a hervadó málnással együtt zokogok,
már jóval túl az életem szebbik felén
szaladnak előttem az évek, hónapok.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Varjú sereg útra kél

Rovatok: 
Vers

Sötét fellegeket kerget a nyugati szél
Károgó varjú csapat útra kél
Kárognak keservesen az ágakon
Űzi őket az éhező fájdalom

Sűrű köd száll a téli tájra
Dér csípte már a falevelet
Elsárgult levél lehullt az ágról
Egy, egy madár éneke töri meg a csendet

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Fürdik a Hold a tó vízében

Rovatok: 
Vers

Fürdik a Hold a tó vízében
Piros ég, holnapra szelet ígér
Hűvös már ez a késő őszi éj
Nemsokára eljön a hideg tél

Nappal már szállingózott hópehely
Mi lesz veled szegény ember
Hol lesz a hajléktalannak hely
Ahol hideg elől szeretetre lel

Tiberius
Tiberius képe

A melltartó alkonya

Rovatok: 
Vers

      A melltartó alkonya...

Howard Hughez fedezte fel,
Ezt a csodálatos darabot,amiben
A női kebel kenyelmesen nyughatott.
Jött az mindenféle formában,méretbe,
Mert ugye,nem vagyunk egyformák,
A benne lakók mind más és más....

Marjai László

Hogy harapjon a kutya

Rovatok: 
Vers

„Mily szép a rend!” kik hírdeték felettem,
szónokolnak, hogy a szemük meg se rebben,
pórnépen így uralkodik el a tudat
A pénz beszél, a kutya meg csak ugat!

Biro Melinda Melania
Biro Melinda Melania képe

Még vagyok

Rovatok: 
Vers

Csönd vagyok egy hangos világban.
Fény vagyok a sötét éjszakában.
Szelíd vagyok, mint egy szép álom.
Hozzádbújó kedves, ha fázom.
Szívdobbanás, fájdalom idegen
honban, ismeretlen lábnyom a porban.
Szívemben hordozom a szerelmet,
a halált, gyanakvón nézem az ostobát.
Vagyok az elmúlás, mint mindenki más.

Marjai László

Hosszú út

Rovatok: 
Vers

Hogy lássalak, mindent tűvé tettem érted:
a poros utakra, kővé dermedt léptek,
s a pusztító árrá dagadt könnyek,
de rád leltem, most minden olyan könnyed!

Budapest 2018-11-20

Oldalak