Köszöntelek   „Ősök Napja”
Magyar nemzetet vidd diadalra
Nem akarunk már benne hinni
Taposnak bennünket Európa urai

Pedig hős volt egykor a magyar
Összefogott, s övé volt a diadal
De mindig felütötte az árulás a fejét
Átok sújtott rá, s okozta vesztét

Bőröm puha
Nem rinocérosz
A testem még
Nem csiga
Fürge mit a
Rézsikló
Bőröm puha
Bababőr
Nem tarkítja
Durva szőr
Mellem érintése
Gumilabda
Szinte mindig
Pattogna
A derekam
Karcsú acsa
Szinte röppenő
Szitakötő
Testem simul
Nem görcsös
Úgy virul mint a
Pöttyös gekkó

Akkor még miden egyes év
Csodálatos emlékkép volt
Dús boldogsággal örömmel
Az a szép gyermekkori múlt
Szinte örökzöldekkel borított
Mindig újra mosolyogtatott
Ám egyszer a létvonal megtört
Belépett a nem várt öregedés
Megváltozott a gyors töréssel
A múltra való emlékezés
Az ember már csak addigi
Életéből keresete a hónapok

    Veszett róka /2-oldal. /    Folytatás.

 Dolgunk végeztével tovább mentünk
Történetet nem feledtük
Sietős volt a határidős munka
Terv készült azután nyomban.

El is múlt már vagy három napja
Igazgatónknak utolért hívása
Történt a napokban egy furcsa dolog
Kérek róla beszámolót!

  /elbeszélő költemény/

Egyszer régen, tervező korom idejében
Nagykunság tanyavidékét jártam
Mikor még nem volt villany,se netem
Telefonhálózatot  terveztem.

Mikor tengerként ringott a búza tábla
Nap ragyogott a napraforgó tányérjára
Mikor virágzott a tanyasi élet
Paraszti munkában volt becsület

Homokos tengerparton magára hagyottan,
női szalmakalap hever megalázottan,
karimáján a virágok még nem fakultak,
talán nem tanúja egy szomorú sorsnak.

Boldogságtól kacagva futott a parton,
vagy ott van azon a távolodó fregatton,
a szerelemtől már nem érezte hiányát,
úgy hagyta el a boldogság egy tanúját.

Kenderesi Tamás
Magyar úszó éppen
Dél - Kóreában versenyzett
Amikor úszás után
Megkívánt egy korsó sört
Így a közeli bárba ment
Ám a sorsa végzete lett
Meglátta egy táncosnő
Bingó – ringó fenekét
S az neki csak úgy
Nyomban megtetszett
Belé szállt az ördög
S késztette ugye jó lenne az
Az úszástól kifáradt

Magyarország Európa
Szennyvíziszap temetője
Valakiknek ez kapóra jött
Kiknek tovább nő
A pénzes bödöne
Nálunk túlzott az orgonaillat
Szinte már károsan hat
Ezért a szagot ellensúlyozni kell
A vállalkozó nem rühell semmit
Félre is dobja a nép hisztit
Ömlik a szenny és mocsok
Mások bűze fekáliája

A nap hajnal sugara
Ébresztette az alvót
A fákat sűrű, fehér köd lepte
Csend honol most a völgyben
Aludt a lent, köd ült fölötte

Nem kell már a könyv?
Ahol sorsok megpihennek
Nem kell már a kotta?
Ahol a régi dalok szárnyra kelnek

Nem kell már a könyv?
Ahol ősi tudás rejtőzködnek
Nem kell már a dal?
Ahol szól az felszabadult ének

Nem kell már a könyv?
Nincs idő végig olvasni?
Titok útját felfedezni?
Hős hazánk tetteire emlékezni?

Meghurcolták
Lesújtott rá a sors
Az – az átkozott balsors
Könnyeiből már
Sokszor felnyögött
Befejezte elég volt
Hiszen hiába zokogott
A sóhaja döglött
Sólyom lett
Hangja darabos
Mert minden
Második szava
A siralom lenne
Ezt nem mondja ki
Magába gyűjti szenvedve
Szeme száraz sivatag

A politika a kóklerség tudománya
Mely a hanyatlást is képes
Fejlődésként bemutatni
A szétvert ősi értéket úgy előadni
Mintha az folyamatosság lenne
Közben szétverték és ellopták
A nevük hangoztatása mellett
Melyet csak álcaként használnak
Az elűzött nemesség külföldön él
Közben a vagyonukat így vagy úgy
Valahogyan megszerezve

Hegyi pataknak hangos a zúgása,
Friss,hideg vizének párája.
Ráül a fák, bokrok zöld levelére,
Sziklás partjának mohás selymére.

Illanó létünkben, mennyit ér a holnap,
kapkodó lépések, csodája e kornak,
elmúlt években megélt eufória,
csillagösvényig tartó ceremónia.

Örvények tengerén élünk, sodor az ár,
csapzottan szárnyalunk, mint szűz vándormadár,
felbecsülhetetlen töredék az idő,
mozaikokból kirakott kormiliő.

 2019.08.08.