Nem egyszerű a magyar történelem
Egyszer a haza temetkezik az emberekbe
Másszor az emberek a hazába
Ez a hullámzó történem
Az instabilitás forrása
Valahol valamikor kibillent
Elveszett az egyensúlya
Mondhatnám ebben az esetben
Jobb lenne tán egyenáramként
És nem váltóáramként viselkedni
Mert a szinuszgörbe alul a nép

Ott laktam
Valamikor úgy hívták
Magyarország
Most a neve Huntenger
Most itt állok a partján
Gondolataimban
Az elsüllyedt világ
Nem mély a víz algásodik
Egyre jobban sötétedik
Már a romokat se látni
Tapogatni – búvárkodni
Minek a romok közt kutatni
Látta a nép a zúgó vihart
Látta az áradást

Ott fent az ég,
itt lent a Föld,
mind oly végtelen,
mint esőcseppértelem.

Parányi víz,
virágon csepp dísz,
ura a létnek,
kincse világmindenségnek.

Hatalom forrása,
élet körforgása,
édes és sós lehet,
iránta kellene nagyobb tisztelet.

Fertőzött világ, pestises a vére,
a húgomban sem bízhatok talán,
így harminc ezüstért feladom őt élve,
mert ősi ellenségemmé lett anyám.

Eljött a mi szép ünnepünk
,,Pünkösdi Király"-t választani megyünk
Szól a zene vigalom
Ki lesz a pünkösdi királyom
Király az egy ügyes legény
Megüli a lovat szőrén
Gerenda rudat is nagyot emel
Ő koronát megérdemel
Egész évben ő nagy legény
Rá hallgatni kész nyeremény
Neki tárva a kocsma ajtó
Ahol dáridózni neki való

Szinte szárnyalt a lelkem,
ahogy sétáltam ott veled,
öreg gesztenyék árnyában,
adtad nekem kicsi kezed.

Mint sok kis karácsonyfa,
májusban virágba estek,
fehéren piros beütéssel,
oly sokszor rajtunk nevettek.

Ott álltam a gödör szélén, némán szótlanul,
mintha megállt volna minden semmi nem mozdul,
lent a gödör alján ott mélyben van egy ország,
sokszor kirabolt megcsonkított Magyarország.

Halni a hazáért
Apánkért anyánkét
Gyermekeinkért
De sohasem idegenekért
S majd hasznot húzó
Hazai vezérekért

Az otthonunkért
Nem mások vagyonáért
Azok dicsőségéért
Mert nem lehet a bölcsőnk
Meghalni a hazáért
Egy darabka sírért

Fent a légben
A felhőben
Egy mérges holló
Vijjogó

Hangja dühös
Nagyon hűvös
Érződnek a méreg
Bércek

Csőre mint a kés
Hangja döfés
Ez az enyém
Nem adom

Kár kár kár
Nem a tiéd az a vár
Bitorlásod nem más
Csak megcsúfolás

Ragyog a nap csupa fény
Száz sugárból árad felém
Jöjj szentlélek Pünkösdnek ünnepén

Lélek szállt le és szeretet
Egybe fogja a szíveket
Pünkösdnek ünnepén

Rózsa kinyílt, fehér kelyhe
Készülünk a szép ünnepre
Pünkösdnek ünnepén

Isten költözik lelkünkben
Szívünk nyitott a szeretetre
Pünkösdnek ünnepén

Susogó nádas sűrű bozótjába
Fésül a játékos nyári szellő.
Tó tükrén csillámló hullámfodrokon
Táncol az aranyló napsugár.
Füzek hűs árnyában pihen a csend,
hőségtől piheg a korai nyár.
A kék égbolt derűs mosolyára
fellegnek árnya most nem vetül.
Egy-egy kandi béka bukkan fel a vízben.
A közelben valahol egy tücsök hegedül.

Mától másképp ragyognak a csillagok,
az egybe kelt szívek, nagyon boldogok,
a fekete kárpit fénycsodákkal hímezve,
látni Fiastyúkot, hol bujkál Nagymedve.

A magyar föld barázdái
Mindig új gazda terményei
Érdekes itt a tulajdonból
Minden változáskor
Aki éppen műveli az kiesik
Jön az új tulaj hej
De nem dolgozni
Hanem a régit az előzőt
Dolgoztatni
Magyar modell magyar design
A régi lesz megtűr
Az új a hős
Csak a kalász érti s érzi
Mindig az a régi aki szereti

Nemzetünk sír és nyöszörög
Közben észre sem veszi
Önszabdalta sebét
Jobban tenné talán ha azzal kezdené
Csakhogy hiába gyógyítja a sebet
Ha a szabja marad
Sőt önként jelentkezők tovább élezik
Csonkult már az ország
Miért ne csonkulna a lakosság
Mert ami sokaknak gyász
Az keveseknek akár tor is lehet

Kihalt az utca már,
a Nap is alászáll –
csend van a házak között.
Csak egy zaj hangzik fel
monoton ütemmel
a mély, nyugodt csend fölött:
kalapács hangja cseng,
ütések súlya zeng
egy ház falai mögött.

Amikor átvágtam a város piacán
az éjben, a gyávábbik énem szólt hozzám.
Lehajtottam fejem, és fülem befogtam,
de csak suttogott hozzám lidérces, vén múzsám.

"Csak egy röpke kis
pillanat, ez a nap is
gyorsan elszalad."

"Csokrot kezedbe
szeretve adok, hozzá
még forró csókot."

"De most ne fuss el,
várd míg ölembe kaplak,
csókolom ajkad."

"Te cukor falat
a mosolyod babonáz,
szemedben varázs."

"Fészket rak gólya,
házadnak kéményére,
készül a bölcső."