/Vincze Viktória. /

Ígéretem teljesítem megint jelentkezem
Ismét van egy szép emlékem
Sakkozni tanít a mamám
Ennek örülök igazán

Ne szólj meg senkit, ha komor az arca!
Nem tudhatod, milyen az ő életharca.
A lélek nagy titok; csupa kódolt rejtjel.
Vajon a komorság milyen titkot rejt el?

Ő sem fiatal már, hosszú utat járt be.
Életútja során sebesült a lelke.
Élete folyamán megtörik az ember,
Olyan törtté válik, mint a tilolt kender.

Csönd-csillagok ösvényén
a Hold lépdel halkan,

Harmincöt éve szombat volt –
kis falunk álmosan lusta,
a hőséggel két ház dacolt,
s két kedves, felbolydult utca.

Amíg az ember szelleme nem lankad,
Amíg a szívéből hő érzelem fakad,
Amíg lantot pendít a nemes gondolat,
És míg Isten kegyét hálálja hódolat,
Addig örülj!

Míg gyönyörködni tudsz a csalogány dalában,
Gyönyörűséget lelsz egy madár tollában,
Míg lelkesedni tudsz és tenni a Honért,
Küzdeni tudsz az igazságért, jogért,
Addig örülj!

“kereslek túl a lehetetlenen kutatlak arcom közelében”
Pethes Mária: Új legendák
(adaptáció)

Kommunisták, halál, véreskezű orbanisták,
zöldre fagyott szőlőt kutyák lepisálták.

Napi csattanós

/nászunktól. Rajka/

Búcsúzom tőled kedves rokon
Bocsáss meg , nem kísértelek utolsó utadon
De fáj, beteg, az idős a lélek,
Gyenge térd rogyni készül
Ezt írhatom le menedékül

Te mindig egyenes szálfa voltál
Mikor Szeged végállomásról elindultál
Meg sem álltál, csak Rajkánál
Várt téged az élet. mit megharcoltál,
helytálltál

Alkalmazkodom, de meg nem változom.
csak tükröt adok, milyen a te arcod.
Ha őszinte vagy, kedves az én mosolyom,
így a boldogságod, amúgy meg kudarcod.
s ki tudja mit látsz majd: vér, gyilok, fejsze…
kérdem én: ezek után belém nézni, mersz-e?

Tán szeretnék, de rideg vagyok, mint a kő,
hisz hideg éjeken a csillagot lesem,
míg hallgatom, hogy zúg a farkasüvöltő,
s én bolyongva, vérzőn a lelkem keresem.

Válogatás a média szemétdombjáról, forrás: Bors

Tárom az ablakot
szállnak az illatok
keverek kavarok

Magyar vagyok, igazi erdélyi magyar,
kiben milliónyi fájó szív dobog 
szeretem az anyaországi testvéreket,
ragaszkodom, mint Erdély a széttépett
Magyarországhoz, mennem kell hozzátok,
átölelni titeket, együtt élni múltban, s jelenben,
tiszta vizű forrást hozok ereimben, hegyeimet,

   
Süt az aszfalt forr a láva
forgolódom bálnaként a kádba’