Nem kell mondanod, mikor átölel karom,
hogy mennyire szeretsz -bár jó hallanom,
mint tücsök hegedűt a nyári éjben-
hisz mindent látok a szemed tükrében.

Ha az Angyal eljő, oh, úgy szeretkezem,
hogy a valóság korlátait vele áttöröm,
ám félek, féktelen vágyaimmal vétkezem!
De fülembe súg: „Légy ma este ördögöm!”

A farmosi domboldalban.
Sárga homokos talajban,
Szőlőtőkék sorakoznak,
Rajta érett fürtök lógnak.
 
Az egyik szüreti napon,
Lányok vidámak, de nagyon,
Fürtöket gyűjtik kosárba,
És zeng daluk a határban.
 
Itt vannak a kisgyerekek,
Egyik már szőlőt szemezget.
Másik nyúl a bokor alá,
Sok mogyoró szemet talál.

Meghívott engem a nagyi,
Jöttem hozzájuk nyaralni.
Anyu apu elengedett,

A fázós, hideg tél közelítő,
a sorstól kaphattam még egy esélyt,
Megannyi emléket, oly szépítőt,
veled, életem, egy megírt regény.

Jövünk az idő
Kezdete óta - Jövünk
Fékezhetetlen -

Förgeteg hátán
Jövünk az Öreg puszta
Szárnyas honából -

Szép mezős jó szél
Fúvásai honából -
Hunor és Magor

Közelít a fázós, hideg reggel,
ki az, aki ezt jó szívvel veszi?

A holnapot alakítani csak szeretnéd,
ám nyugtával tudod meg annak sikerét,
holnap akkor is eljön ha nem is akarod,
akár megéled vagy sem a holnapot.

A nap végén mondj el majd egy imát,
pakold össze a tegnap holmiját,
fiatal vágj le lepedőakrobatikát,
de mint öreg győzd le a melankóliát.

…/1956.nov.4./

Én láttam elbukásod
Ó szent FORRADALOM!
Még fiatal voltam, de elmondhatom
Értettem minden jaj szavát
Láttam a menekülök áradatát
S láttam a szenvedő anyát, apát
Ki siratta távozó hős lányát, fiát

Óh, fellengzős, sistergő, komisszárok
tomboltatok folyvást, és röhögtetek,
a ruhánkon virsli és mustárfoltok,
ezt hozták nekünk a vörös ünnepek.
Elébünk állt a szilánkos aknazár,
ha reszketve hosszú utakra keltünk,
mert szegényes volt a keleti bazár,
vidám barakkban kapáltuk a telkünk.   
Szabadon várom az elsápadt napot,

Égi szépség
Mézes felhők
Nektár csepeg
Esőcsepp
Nap dolgozik
Szorgalmasan
Égre viszi a vizet
Földnek szája millió
Nyeli szorgalmasan
Száraz földnek
Szikkadt torka
Egy nagy szájjal issza
Levélajkak virágajkak
Éppen mosakodnak
Fáknak gyökér
Szivornyái
Talajhordóban
Részegülnek karneváli

Állatok egy nagy farönkön úsznak
Tekintetük rettegés félelem
Inognak félnek lecsúsznak
Ha nem jön a hatalmas rönk
Kimerültek megfulladnak
Ösztönösen a dombtetőre futottak
A víz emelkedett tengerré lett
Az erdő s a mező
A sodrás már csitult
Lassú folyáson csillogott a fény
Látszik minden állat fél

Megvártad te szomorú eső,
míg az alkony sietve eljő.
Duna part, séta, emlékőrző,
mely minden évben ismétlődő.
 

Mécsest gyújtani, emlékezni,
vajon fontos e megkérdezni,
milyen is az élet odaát?
Látni, fénylő mennybolt ajtaját. 
 

Sokszor megjött, hozott mindenfélét,
Ezek közül egyet elmesélnék.
Még ifjú házas időszakunkban,
Boldog szép szerelmes mámorunkban.
 
A Pesti kedves Erzsi nagynéni,
Házában magához tudott venni.
Kedves férjem az unokaöccse,
Így albérleti pénzt nem kért tőle.
 
Az ezer forintos havi bérek,
Épphogy elég lett megélhetésre.

most úgy érzem, hogy sajnos rossz testben vagyok
nem ezt akartam, mert így nem vagyok boldog
fáj az elmúlt év minden rossz pillanata
vad történések még vadabb láncolata

Az emberek szórakoznak
A luxus erkölcstelenségén
És megelégednek
Annak ledobott divatával
Silány utánzataival
Műanyag változataival
Míg a luxus feléli
A megtermelt javak zömét
A szegénység ennek tizedén él
Az emberek mégis szájtátva
Nézik a médiás luxust
Mint szórakoztató ipart
A tényleges gyakorlók

A természet télen hóban
Tavasszal sziromban virág
Így mutatja szépségét
A pihenést és éledést

Az emlékezet visszatér
Kinyitja szirmait
Nem kér csak adni akar
Gyümölccsé lett hamvait

E gyönyörű világban
A teremtőerő a kristály
Fénye s ragyogása
Lelkének szétsugárzása