Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Vers

Betty
Betty képe

A fészek szeretője

Rovatok: 
Vers

Otthon vagyok, mikor körülvesz az egység,
a szeretet alkotta meghitt közelség,
lábam előtt hever múlt, jelen és jövő, 
hálás szívemen a boldog elköszönő.

Körülölel e kötelék angyal szárnya,
a csonkig égett gyertya még izzó lángja,
a vér, amely más szívből fakadt életre,
s most az én szívemnek ékes ígérete.

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Hajnalig elmerülök benned

Rovatok: 
Vers

Üstökösön száll az álmom
Hozzád száll ezer bársonyszálon
Csóvája simogat – hívogat
Látom a földi ragyogó álmodat

Ében éjben lila függöny
Mögötte úsznak rózsaszín vágyak
Messze még a reggel
Hajnalig elmerülök benned

Nagy a szívem földig lüktet
Égitenger szerelem fényem
Alvó szemedben érintésem
Egy hosszú csók virradatig

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Évszakok

Rovatok: 
Vers

A tavasz kivirágzik
A nyár elgőzölög
Az ősz lehull
A tél hóba öltözik

A kopaszság álmodott
Íme virágba borult
A víz álmodott
Íme gőzzé lett

A virágzás álmodott
Színesen elszállt
A tar ágak remegtek
Hósubát öltöttek

Bársonyos virágzás
Selymes napfényeső
Bársonyos tarkaság
Selymes fehér ernyő

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika. képe

A lélek harmóniája

Rovatok: 
Vers

L elkem most bánatot ére Z
E lmúlik  ha szól a zen E

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika. képe

Leszállt az este /tanka csokor/

Rovatok: 
Vers
Leszállt az este,
Sötét lett az ég kékje.
Sok csillag fénye,
A kéklő ég reménye,
Nem maradunk sötétben.

A csillagképek,
Vajon most mit üzennek?
A göncöl szekér
Rúdja áll nyugat felé,
És majdnem a földig ér.

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Jégborostyánban

Rovatok: 
Vers

Megfagyott a levegő
Jégtömbbe került
Az erdő mező
Minden élő
A múlás üldözi
A létért küszködés
Megújuló erejét
A lét
Fagysírban múmiaként
Zárt magányba tér
Levél félúton
Jégborostyánban
Ősz megáll
Szétszórják a fényt
A jégmolekulák
Kristályba fagyva
Feltámadásra vár
A néma lét

Waraykaroy
Waraykaroy képe

1956 - 1989 - 2019

Rovatok: 
Vers

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Ezerkilencszázötvenhat

Rovatok: 
Vers

Te verőfényes októberi Budapest
Ereidben lüktet az ország,
Láncait ledobva vonul a diákság,
Éljen a Szabadság"!
Ezer torok kiált.
Tömeg egyre dagad,
Fojtott keserűség fakad,
Nincs megállás, nincs kegyelem,
Mint kiáradt folyó! 
Dördül a tank és a golyó!
Jaj, ki most a tömeg elé áll!
Lesöpri azt biztos halál,

barnajozsefne
barnajozsefne képe

Szeretteimre emlékezem

Rovatok: 
Vers
Életem neked köszönhetem,
Te, aki fenn ragyogsz az égen,
csillag vagy, átsuhansz az éjen.
Drága édesanyám könnyezem.
Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika. képe

A gömb, amelynek varázsa van

Rovatok: 
Vers
Ember hónapok sorban jönnek ősszel,
Itt a december vártuk örömmel,
Rövid nappalok és hosszú éjszakák,
Majd kigyúlnak az Adventi gyertyák.

A Mikulással nagy öröm érkezik,
Ajándékra minden gyermek vágyik.

Lénárd József
Lénárd József képe

A szobor ledőlt

Rovatok: 
Vers

1956.október 23. emlékére

Ott állt a téren. Dermedt tekintete,
a visszatükröződés. Járom cipeléstől
ordít a nép: dönteni kell! Terror emlék!
A szobor ledőlt. Mint hiénák a vadra,
darabolták az alkotást. Elindult a nép,
hogy újra levehesse a szörnyű igáját.

Így kezdődött, 1956. október 23.

Mezei István
Mezei István képe

Gyertek le, közéjük..

Rovatok: 
Vers

Jobb és baloldal, pártburzsoázia
nagyjai gyertek közéjük, és közénk,
üljetek vonatra, rázós buszokra,
ne viszály hozzatok, de reményt és fényt.
Szerencsejáték, ki hová született,
az élet nem más, mint végzetes lutri,
sokaknak sovány az egy havi kereset,
egyiknek palota, másiknak putri.
 Zárjátok be a parlament ajtaját,

Ariamta
Ariamta képe

Álmodj csak...

Rovatok: 
Vers

leszállt az est, és te még ébren vagy
már nem bánod a múló perceket
érzed, a csalfa idő cserbenhagy
s az éj elfedi minden tervedet

rád telepszik a sötét, bús magány
a felhők fölött szunnyad már a nap
s míg a holnap számodra még talány
könnyes szemmel búcsúzik a tegnap

Marjai László

Egy perccel többet

Rovatok: 
Vers

Hogy mi történt velünk, nem is értem,
bár oly sok mindent megértem.
Tudni, hogy Te vagy, szinte őrület,
míg hiányodtól bolond leszek, meg lehet.

Gondolok, s vágyakozom rád oly sokat,
néha a féltés, mint a balta hasogat,
vagy érzem, csókod párnák közé hívogat.
Mégis, hogy írjam le örömteli kínomat?

Marjai László

Sors - utam

Rovatok: 
Vers

A verandás nádfedeles házak
között könnyű széllel fecskék szállnak…”
Némi emléke a régi nyárnak,
de mi maradt, az is lázad.

Olyan más volt régen minden,
és a szép szóból is akadt ingyen,
de sosem eredt tiszta vizű patak innen,
hazugságot sem kell hinnem.

Biro Melinda Melania
Biro Melinda Melania képe

Csendesedik

Rovatok: 
Vers

Csendesedik a levelek hullása.
Egymáson hevernek színes méltóságban.

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika. képe

Ötvenhatos sikátor

Rovatok: 
Vers

Ó ti ötvenhatos ifjú harcosok,
Kísért benneteket balsorsotok.
Igazság fegyverével kezetekben,
Lángoló szívvel utcaszegletben.

A szabadságért hősként küzdöttetek,
Kockakőre hullt lelkes szívetek.
Igazság eszméit avar takarta,
Évek múlva kikelt annak magja.

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Egy szép álom kéne

Rovatok: 
Vers

Oly mindegy becsülettéglákat
Hazudság malterba
Vagy hazugságtéglákat
Becsületmalterba rakni
Ez az építmény örökké fog inogni
Sohasem fog egymásra találni
Bár a malter gyökeret ereszt a téglába
Az ellentét a soha meg nem alkuvás
Egyszer úgyis szétdönti
A becsület szabadságvágya
Mindig nagyobb lesz még akkor is

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Átalakuló pillanatok

Rovatok: 
Vers

A szerelem az a pillanat
Amikor a szerelmed nincs melletted
Végtelenné válik a világ
A szerelem szerelemben
Mint eső a szomjas leveleken
Eső melyet elnyel a vágy
Forrón gőzként robban
Fagyban jégként hasít
A szerelem a szerelemért
Ha kell atomjaira bontva a testet
Szórja szét vágyként a részeket

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika. képe

Mókuskával /mondóka/

Rovatok: 
Vers

Piros cipőm, piros ruhám,
sétálok az erdő útján,
tölgyfa alatt mókuska,
makkot keres lehullva.

Látok egyet, neki adom,
vele össze barátkozom,
aztán tovább keressük,
végül mindet megesszük.

2018.10. 19.

Oldalak