Drága Mikulás! Úgy várom jöttödet!
Csak ülök a székben, és ábrándozom,
rónám csak körbe-körbe a köröket,
bár tudnám, de csak a karfát markolom.
Drága Mikulás! Most nem kérek sokat,
tudom, tavaly túl hosszú volt a listám.
Feledem a bús éjjeli álmokat,
s egy kérésem van a kívánságlistán.
|
Magyarország jól teljesít...
Nemrég még egy bizonyos 100%-os narancslevet 299 Ft-ért vettünk.
Mára már leszoktunk róla, mert ma ugyanaz a termék, ugyanolyan kiszerelésben 799 Ft.
Tehát ez is luxus egy nyugdíjasnak.
És ez csak egy a sok közül. Csak most ez jött elő, ezért füstölögtem. Innék egy kis narancslevet, de 1 l-ért nem fogok 800-1300 Ft-ot kiadni.
|
Ma reggel úgy ébredtem, ragyogott a napsugár,
átölelt csendben a fény, a boldogság körülzár.
Tudtam, hogy ma minden másképp történik, mint tegnap,
tudtam, hogy ma visszatérsz hozzám, és ez ünnepnap.
|
kínzó gondolat gyötör és bánt engemet
ha meghalok, ki ejt értem bús könnyeket
síromra ki hoz majd mindig friss virágot
megismerem-e a mennybéli világot
s ha a könnyek itt a földön felszáradtak
és nem áztatják többé a sírhantomat...
akkor engem inkább el ne temessetek
hagyjátok csak büszkén szárnyalni lelkemet
2024. november 8.
TM
|
lágy napsugár simogatja és öleli
az ezerszám kipattanó kis rügyeket
langyos eső s harmatcseppek hűs gyöngyei
fürdetik a fényre törő növényeket
tűző nap forró sugarával érleli
a még kacér s ifjú gabonaszemeket
majd pajkos ecsetjével pirosra festi
a zöld ruhában pompázó gyümölcsöket
|
Eltakarja arcát, forró könnyeit,
kezében mécsesek, halvány gyertyaláng,
bágyadtan tördeli apró ujjait.
Mi volt csöpp élete? Mért csak szalmaláng?
A sírkövön aranybetűs felirat,
fölötte egy kissé megfakult fénykép.
Tétován áll, mint kit sírás fojtogat,
mozdulna felé, de mégis visszalép.
|
Hetet ütött épp az óra,
s papa tér már nyugovóra.
Baljában egy teáskanna,
jobbjában a finom manna,
mit másképp nem is neveznek,
csak száraz fehér Remeknek.
Három kézzel boldog lenne,
tökmagja is épp elférne.
De ha négy lenne az a kéz,
nem lenne már semmi nehéz,
távirányítónak helye
papikám negyedik keze.
|
csak rohanok a futópadon
előttem egy cél lebeg
tíz kiló leadása után
plusz húsz kilót felszedjek
2024. október 17.
TM
|
amikor először rám néztél
a szívem rögtön hevesen vert
talán még meg sem érintettél
de pillantásod már felkevert
ahogy először hozzám értél
azt hittem, majd a tűz eléget
de ennyi volt, te továbbléptél
nem vártam mást, őszinteséget
|
sárgán haldoklik a természet
ágya rozsdabarna koporsó
lassan felőrli az enyészet
s a napfény is egyre halódó
2024. október 12.
|
Elment jó apám, negyven éves volt,
a halál ellen, míg tudott, harcolt,
úgy éreztem, elveszett mindenem...
Hol voltál akkor, édes Istenem?
Megszületett legkisebb unokám,
s nem segít rajta orvostudomány,
úgy éreztem, elveszett mindenem...
Hol voltál akkor, édes Istenem?
|
rejtelmes sötétség, füllesztő meleg
szobám falán csak a tapéta sóhajt
asztal sarkában egy szorgos szú perceg
és a néma csönd elnyom minden óhajt
hallgatok... hallgatom az éj hangjait
hogy nesztelen suhannak át a szobán
némán szétszórom a tegnap hamvait
a holnap elé nézek még tétován
|
Közeleg lassan a hetvenedik szülinapom,
és én most egyre és egyre csak azért aggódom,
hogy Chippendale fiúkat kapok ajándékba,
drága férjem, ne tedd ezt velem, ne légy ily balga!
|
Valami készül, érzem legbelül,
suttogás és titkok áradata,
ha feléd megyek, hangod csendesül,
és megváltozik színárnyalata.
Félnem kellene, vagy talán mégsem,
mi az, amit oly hevesen titkolsz?
Higgyek-e még a tündérmesékben,
s találgassam-e, vajh' mire gondolsz?
|
Kérlek, ne haragudj meg rám,
néha kicsit morcos vagyok,
ha sírásra biggyed a szám,
s torkomra fagynak a hangok,
ha rád szólok, talán durván,
s néha ok nélkül zokogok,
rád mordulok kurtán-furán,
s csókot adni sem akarok...
de kit megszerettél, babám,
hidd, én még mindig az vagyok.
2024. szeptember 6.
|
hol van már a régi, szép karcsúságom
az évek során egy kissé meghíztam
de őrzöm nehezen megszerzett súlyom
mert soha belőle másnak nem adtam
2024. szeptember 4.
|
a pad, a víz és a holdfény
csodás volt, ahogy öleltél
még lányka voltam, s te legény
bennünk nyár volt, kinn hideg tél
fogtad a kezem, rám néztél
szemedben fény csillant s remény
egy perc alatt megigéztél
s a hold játszott a tó jegén
|
kezem a kezedben
szívem a szívedben
arcom az arcodon
s míg lehet, csókolom
2024. augusztus 27.
|
Morzsa kutya szomorkodott,
tegnap kicsit jobban látott,
mi történt ma vajh ővele,
hova lett az éber szeme?
Csetlett-botlott napokon át,
nem láthatta a gazdiját.
Homályos lett körülötte
fű, fa, virág, jaj, mi lelte?
Szaladt rögtön Cicuskához,
a legjobbik barátjához,
kérdezgette csendben tőle,
mért bújt el a nap előle?
|
Miután már jól elfáradt,
s a hosszú úttól elbágyadt,
szállás után nézett Lajcsi,
jó lenne már egy kis vacsi.
Betévedt egy jó nagy parkba,
s ott került csak - jaj - zavarba.
Csend helyett nagy ricsaj várta,
csak állt, s tátva maradt szája.
|