Egy kicsi bolond fehér kecske,
hogy legyen neki jó tejecske,
felmászott a fára,
de szegény kis pára
csak sírt, hogy valaki megmentse.

2021. október 5.

Kép: Pixabay ingyenes képek

Mesélj még anyu! Én hallgatlak!
Körülölel az álomvilág,
karjába vesz egy égi manó,
s tovarepít a kíváncsiság.
 
Mesélj még, anyu! Várnak csodák,
varázsvirág, tündérek, mackók,
oroszlánok, a hét kis törpe, 
színes, tarka, réti pillangók.
 
Mesélj még, anyu! Álmos vagyok!
Vár erdő, s a három kismalac,

csendben búcsúzott a fagyos tél
a fákon már rügyek fakadtak
márciusi mosollyal jöttél
s a sötét felhők elszaladtak

aznap valahogy minden más volt
a szívem hevesen kalapált
fáradt napsugár arcon csókolt
a szellő is nekem szalutált

1976-ot írtunk. Fiatal voltam, talán még naiv is. De szívem alatt egy új életet hordoztam. Egy folyton mozgó, apró kis életet. Már a kilencedik hónapban jártam, nem láttam azt, ami a talajon másoknak egyszerűen látható volt. Egy formás és állandóan mozgó pocak ezt megakadályozta. Számolgattam, még van négy napom és megtörténik, ami minden anya számára a legszebb és legnemesebb érzést jelenti.

csak ülsz és várod a csodát
mosolyod rideg jégvirág
szíved fagyott. jeges világ
érzed a tél rút vigyorát

ez vesz körül. bús, néma táj
szeretnél kitörni. méltán...
de csak ülsz, vársz tovább némán 
nem nyílik szóra néma száj

zöld színben és mennyei fénnyel
ledönt a tudathasadás
majd elemi erővel tör fel
benned az élni akarás...

2021. szeptember 14.

parttalan kóborol a lelkem
nyugalomra sehol sem talál
hagynám, hogy a csend átöleljen
míg testem elég, mint gyertyaszál

2021. szeptember 9.

Kép: https://jogapont.hu/az-emesztes-tuze-2/

De szeretnék boldog lenni,
Két karodban felébredni,
Elfeledni minden vitát,
Eltörölni a múlt árnyát.

Míg a hajam simogatnád,
Vágyaimat kitalálnád,
Elmesélném fűnek-fának,
Szíved adtad Marikádnak.

Evokáció József Attila: Kedves Jocó! c. versére

2021. július 29

lassan folyó patak a szívem
kiürült, elfáradt, mély meder
de
mint úszni nem tudó a vízen
elmerül lelkem, a holtteher

2021. július 21.

A versformát Széles Kinga engedélyével alkalmaztam.

örökös csalódás vesz körül
az életem, talán, mit sem ér
bánatomnak ő vajon örül
könyörög keserű könnyemér'

nem akarom így tovább, vége
majd magamba fojtom bánatom
lehet, így rám talál a béke
nem lesz több ármány és szánalom

csendben álltam a tengerparton
fények játszottak körülöttem
hagytam, hogy a szívem dobbanjon
hevesebben, végül dühödten

fényt láttam a messzi távolból
gondoltam, talán egy hajó az
fény az irányító toronyból...
nem, és rájöttem, te szólítasz

csendben ültek ketten a tengerparton
és előttük morajlott a víztömeg
a hullámok zenéje messze hallott
hangosak voltak, és kissé dühösek

de őket nem zavarta ez, csak ültek
és a kislány átkarolta barátját
tudták, vágyaik majd beteljesülnek
csak hinni kell... hisz nem veszti varázsát

iszonyú már ez a nagy hőség
szólt fáradtan a kis elefánt
talán nem lenne vakmerőség
felkeresni a sarki sárkányt

ki éjjel-nappal tüzet okád
felhevítve földet és eget
megperzseli a fát és mohát
felforralja tóban a vizet

sokan úgy vélik, mondd ki bátran, mi bánt
de te úgy érzed, hogy ez lehetetlen
mert ezzel csak izzítod azt a vulkánt
mely, ha kitörni kell, fékezhetetlen

annyi minden bánt, és annyi minden fáj
de kimondani mindezt mégsem lehet
ha békére vágysz, már nem kell a bűbáj
hallgatással védheted becsületed

elfáradtam - szólt csendben mókus mama
így hát ledőlt pihenni a pamlagra
pajkos mókuskái körbe ugrálták
gyere játszani, egyre kiabálták

mókus mama nem szólt, nem mondott semmit
csak elővett egy kicsi papírfecnit
nem volt azon semmi más, csak egy kis szív
hagyjatok pihenni, édes álom hív

egy kezemen 
öt ujjam van
öt ujjamon 
öt köröm van

két kezemen
tíz ujjam van
tíz ujjamon 
tíz köröm van

de ha három 
kezem lenne
a kedvem is 
jobb lehetne

mert három kicsi kezemben
és a három tenyeremben
jó sok játék elférhetne
anyukám sem veszekedne

állatkertben sétál Julcsa
kezében a titok kulcsa
mondták neki, zsiráf tudja
felhők felett mi a furcsa

mitől bárány a sok felhő
hogyha a jó idő eljő
mitől lesz az ég oly morcos
ha a vihartündér szorgos

miért sír az esőfelhő
ha az esős idő eljő
miért tombol villám apó
ha felhők harca látható

csillogott, ameddig csak lehetett
örömtől sírt, vagy éppen nevetett
ha színpadra lépett, tombolt a nép
keze alatt égett a zenegép

hangja megrázta a betonfalat
extázist keltett néhány perc alatt
őrült hangulat, ragyogó fények
kísérték hangját s törtek az égnek