Eltakarja arcát, forró könnyeit,
kezében mécsesek, halvány gyertyaláng,
bágyadtan tördeli apró ujjait.
Mi volt csöpp élete? Mért csak szalmaláng?

A sírkövön aranybetűs felirat,
fölötte egy kissé megfakult fénykép.
Tétován áll, mint kit sírás fojtogat,
mozdulna felé, de mégis visszalép.

Elmúlt már húsz év, az emlék nem fakul,
küzdött érte... mégis elment hajnalban.
Három rövid év volt, a szív elszorul,
s az asszony csak áll... fekete fátyolban.

2024. október 28.

TM