hajnalodik. szellő simítja az ágakat
hangja, mint a furulya zenéje, andalít
s ahogy a hűs esőcsepp áztatja a fákat
hallom s érzem a hárfa szédítő dallamit

vaddisznóhad csörtet zajosan az erdőn át
mint ezer kereplő visszhangzik a patazaj
felverve a párás avar szürke nyugalmát
élelemért indul egy egész nagy hangyaraj

sír az ég
s a levelekről fel-felpattanó párát

akkor kellene az ölelésed
mikor lelkem fájdalommal tele
mikor nem érzek, csak ürességet...
igen, akkor és akkor kellene

akkor kellene a gyengéd vigasz
mikor az erőm végképp elhagyott
mikor a sok ígért szó nem igaz
akkor kellene, ha szívem fagyott...

Nagy a zsivaj, sürgés-forgás,
Betűország könyvlázban ég.
Minden utcán zsongás-bongás,
még a mennybolt is csudakék.

Jönnek költők, írók sorban,
papírhegyek tornyosulnak,
egy kis nyomda szűk zugában
álmaik megvalósulnak.

Hol betűk szavakká érnek
s mondatok gondolatokká,
papírra vetett érzések
elsuttogott sóhajokká.

   Este van. A hold kacéran tekint le a fák lombjára. Csend van.  Csak a vén tölgy nyikorgó ágai verik fel a csendet.

az életben, egyszer eljön a pillanat
rátalálsz és beleszeretsz egy perc alatt
de a sors konok, mégis másképp akarja
s rájössz, nem téged ölel két erős karja

akkor visszavonulsz, s marad csak az érzés
az édes álomból fájó visszatérés
szíved lecsendesül, lassan kijózanodsz
új álmot keresel, és már nem búslakodsz

2020. július 22.

Ha két karjával magasba emel,
még a kéklő eget is elérem.
És ha közben dúdol és énekel,
elmúlik gyorsan minden félelem.

Este megsimogatja az arcom,
álompuszit kapok búcsúzóul.
Reggel mosolya az ajándékom,
így a napom is vidáman indul.

fülem kicsi, szám hatalmas
vízben lenni nem unalmas
nagyon békés állat vagyok
de ha bántasz, hát támadok
nappal vízben, éjjel parton
fűcsomónak nincsen pardon
lelegelem mind reggelre
nappal nem vágyom ételre
ilyenkor csak szundítgatok

aggódom
gyertyám fénye mély vörösben táncol
fáj nagyon
a bánat arcomra gödröt ráncol

barátságos vagyok, de olykor csökönyös
az emberekkel sosem vagyok közönyös
nehéz súlyt cipelni, ha kéred, sem fogok
és ha nem tetszel, akkor köpök és rúgok
húst nem eszem, csak mindig zöld növényeket
füvet, cserjét, zuzmót és friss leveleket

lassított felvétel minden mozdulatom
ha egyet csusszanok, bizony megfontolom
s amíg a percek oly sebesen peregnek 
én csak lógok a fán... könnyen megismernek
fejjel lefele haladok az ágakon
levelet rágcsálok, így, alapjáraton
lusta vagyok, mondják, nem gyorsít fel hajcsár

elfeledtek

szomorú ez a nap, de látod, mégis szép
nagyon boldog vagyok, hiszen velem vagy még
nyolcvanhét év súlya nyomja gyenge vállad
úgy bújnék hozzád... de félve vagyok nálad

míg karom béklyók kötik testemhez
a lelkemmel ölellek
szememmel simogatlak
hangommal körbefonlak
kereslek, míg meglellek
és szívem simul végre szívedhez

2020. április 13.

Kép: pixabay.com - ingyenes letöltések

nyuszi kisleány karanténban
tojást pingál nagy szorgalomban
mancsán kesztyű, piros
száján maszkja, csinos
de elhervad a szomszédomban

2020. április 12.

Kép:

Makacs vagyok, nem tagadom,
nagyon nagy az akaratom.
Nem mozdulok, ha nem muszáj,
húzhatsz, vonhatsz, akkor sem fáj.
Hangom, hogyha kieresztem,
menekülj el messze tőlem.
De azért még jámbor vagyok,
hízelegni bizony tudok.
Porfürdő, majd aztán vacsi,
találd ki, a nevem: csacsi.

2020. április 8.

A fülem hosszú, farkam bojtos
a répa nékem nagyon fontos
ropogtatnám éjjel és nappal
friss salátával, káposztával
ha nem rágcsálnék, fogam nőne
nem férhetne a számba bele
gyáva vagyok, nem alamuszi
mezőn járok, a nevem: nyuszi!

2020. április 6.

Kép:

Rőt vagyok és azt mondják, ravaszdi
vadon élek, nem szelídít gazdi
kotkodácsolás a kedvenc zeném
a tyúkok között én vagyok a rém
lakhelyemet belülről nem látod
nem is leszek soha a barátod
kicsinyem világra jön, apróka
ki vagyok én, találd ki: a róka.

2020. április 3.

Kép: