"Az idő elröppent, de maradt az emlék",
a csendes kis faluba úgy visszamennék,
karommal átölelném a vén diófát,
hűs árnyékában pihennék néhány órát.

Bekukkantanék a rég törött ablakon,
látnám, hogy nagymamám ott ül a pamlagon,
dolgos kezében táncot jár a kötőtű...
a sarokban egy ágas-bogas ágseprű.

Tata csak néz, a kisüstit kortyolgatja,
miközben a kutyát folyton korholgatja...
csodás emlékek, de már távoli világ,
"házikó előtt, kertben nyílt a sok virág."

2022. április 29.

Az első és utolsó sor adott volt.

Kép:

Maksai János: Elhagyva c. festménye