rejtelmes sötétség, füllesztő meleg
szobám falán csak a tapéta sóhajt
asztal sarkában egy szorgos szú perceg
és a néma csönd elnyom minden óhajt

hallgatok... hallgatom az éj hangjait
hogy nesztelen suhannak át a szobán
némán szétszórom a tegnap hamvait
a holnap elé nézek még tétován

Közeleg lassan a hetvenedik szülinapom,
és én most egyre és egyre csak azért aggódom,
hogy Chippendale fiúkat kapok ajándékba,
drága férjem, ne tedd ezt velem, ne légy ily balga!

Valami készül, érzem legbelül,
suttogás és titkok áradata,
ha feléd megyek, hangod csendesül,
és megváltozik színárnyalata.

Félnem kellene, vagy talán mégsem,
mi az, amit oly hevesen titkolsz?
Higgyek-e még a tündérmesékben,
s találgassam-e, vajh' mire gondolsz?

Kérlek, ne haragudj meg rám,
néha kicsit morcos vagyok,
ha sírásra biggyed a szám,
s torkomra fagynak a hangok,
ha rád szólok, talán durván,
s néha ok nélkül zokogok,
rád mordulok kurtán-furán,
s csókot adni sem akarok...
de kit megszerettél, babám,
hidd, én még mindig az vagyok.

2024. szeptember 6.

hol van már a régi, szép karcsúságom
az évek során egy kissé meghíztam
de őrzöm nehezen megszerzett súlyom
mert soha belőle másnak nem adtam

2024. szeptember 4.

a pad, a víz és a holdfény
csodás volt, ahogy öleltél
még lányka voltam, s te legény
bennünk nyár volt, kinn hideg tél

fogtad a kezem, rám néztél
szemedben fény csillant s remény
egy perc alatt megigéztél
s a hold játszott a tó jegén

kezem a kezedben
szívem a szívedben
arcom az arcodon
s míg lehet, csókolom

2024. augusztus 27.

Morzsa kutya szomorkodott,
tegnap kicsit jobban látott,
mi történt ma vajh ővele,
hova lett az éber szeme?

Csetlett-botlott napokon át,
nem láthatta a gazdiját.
Homályos lett körülötte
fű, fa, virág, jaj, mi lelte?

Szaladt rögtön Cicuskához,
a legjobbik barátjához,
kérdezgette csendben tőle,
mért bújt el a nap előle?

Miután már jól elfáradt,
s a hosszú úttól elbágyadt,
szállás után nézett Lajcsi,
jó lenne már egy kis vacsi.

Betévedt egy jó nagy parkba,
s ott került csak - jaj - zavarba.
Csend helyett nagy ricsaj várta,
csak állt, s tátva maradt szája.

Kicsi Lajcsi, szürke csacsi,
kissé butus, de kiváncsi.
Elindult a nagyvilágba,
csak egy almát tett a zsákba.

Cipelte, bár nem volt nehéz,
csodálkozott, ő ily merész,
elindulni étel nélkül,
ki látja őt majd vendégül?

rutinosan kelsz minden reggel
de sosem előbb, mint tíz óra
kávé kerül az asztalodra
s a nap elé nézel jókedvvel

átgondolod, mit kell megtenned
mi az, ami halaszthatatlan
ne hagyj ki semmit óhatatlan
fejezd is be, ha már elkezdted

anya, apa

   Csodálkozó kék szemekkel tekintett a világba. Az ő kis világába. Minden érdekelte, ami körülötte élt és zajlott. A bogarak, a lepkék, a virágok, az állatok, és persze, a kicsi társai. Úgy ötven kisgyerek. Szőkék, barnák, feketék, és volt köztük egy kis vöröshajú is. Őt Petinek hívták. Mindenki mosolygott, amikor ránézett. Fehér bőrén csak úgy virítottak a vörös szeplők.

   Este van. A hold kacéran tekint le a fák lombjára. Csend van. Csak a vén tölgy nyikorgó ágai verik fel a csendet. Hirtelen sikoltás hallatszik. Vészjósló  kelepelés, csivitelés. Nappali fénybe borul az erdő. 
Mi lehet ez? 

19 óra 5 perc

  Este volt. Hűvös őszi este. Csak néhányan lézengtek az utcán. Péter komótosan ballagott hazafele. A mai nap számára nagyon nehéz volt. Tárgyalás, tárgyalás hátán. Fáradtságot érzett, figyelme lankadt. Csak arra gondolt, hogy még néhány perc és otthon van. Ott, szemben már látszik a lakás kivilágított ablaka.

furcsa álmot láttam tegnap éjjel
virágok feküdtek szerte-széjjel
margaréták, rózsák és ibolyák
illatukat csábosan ontották

nem is értettem, merre járhatok
ilyen sok szépséget hol láthatok
vajon hol van az a csuda világ
ahol földön terem a boldogság

harminchat fok még mindig éjszaka
az ágyam olyan, mint a kemence
eljött a hőhullámok évszaka
ekkor kell a hűsvízű medence

nem élvezem a meleg ágyfürdőt
ruhám leveszem, nem bírom tovább
lecserélem a vizes lepedőt
légzésem is egyre csak szaporább