pukkan a pezsgő
csendül a pohár
táncol az asztal
és rock and rollt jár

ketyeg az óra
siet előre
két szemed csillog
kapj most erőre

ropjad a táncot
idd a pezsgődet
köszöntsd az éjfélt
öleld a nődet

szorosan tartsad
el ne szökhessen
nehogy eltűnjön
csalfa óévben

Drága Mikulás! Úgy várom jöttödet!
Csak ülök a székben, és ábrándozom,
rónám csak körbe-körbe a köröket,
bár tudnám, de csak a karfát markolom.

Drága Mikulás! Most nem kérek sokat,
tudom, tavaly túl hosszú volt a listám.
Feledem a bús éjjeli álmokat,
s egy kérésem van a kívánságlistán.

Magyarország jól teljesít...

Nemrég még egy bizonyos 100%-os narancslevet 299 Ft-ért vettünk.
Mára már leszoktunk róla, mert ma ugyanaz a termék, ugyanolyan kiszerelésben 799 Ft.

Tehát ez is luxus egy nyugdíjasnak.
És ez csak egy a sok közül. Csak most ez jött elő, ezért füstölögtem. Innék egy kis narancslevet, de 1 l-ért nem fogok 800-1300 Ft-ot kiadni.

Ma reggel úgy ébredtem, ragyogott a napsugár,
átölelt csendben a fény, a boldogság körülzár.
Tudtam, hogy ma minden másképp történik, mint tegnap,
tudtam, hogy ma visszatérsz hozzám, és ez ünnepnap.

kínzó gondolat gyötör és bánt engemet
ha meghalok, ki ejt értem bús könnyeket
síromra ki hoz majd mindig friss virágot
megismerem-e a mennybéli világot
s ha a könnyek itt a földön felszáradtak
és nem áztatják többé a sírhantomat...
akkor engem inkább el ne temessetek
hagyjátok csak büszkén szárnyalni lelkemet 

2024. november 8.

TM

lágy napsugár simogatja és öleli
az ezerszám kipattanó kis rügyeket
langyos eső s harmatcseppek hűs gyöngyei
fürdetik a fényre törő növényeket

tűző nap forró sugarával érleli
a még kacér s ifjú gabonaszemeket
majd pajkos ecsetjével pirosra festi
a zöld ruhában pompázó gyümölcsöket

Eltakarja arcát, forró könnyeit,
kezében mécsesek, halvány gyertyaláng,
bágyadtan tördeli apró ujjait.
Mi volt csöpp élete? Mért csak szalmaláng?

A sírkövön aranybetűs felirat,
fölötte egy kissé megfakult fénykép.
Tétován áll, mint kit sírás fojtogat,
mozdulna felé, de mégis visszalép.

Hetet ütött épp az óra,
s papa tér már nyugovóra.
Baljában egy teáskanna,
jobbjában a finom manna,
mit másképp nem is neveznek,
csak száraz fehér Remeknek.

Három kézzel boldog lenne,
tökmagja is épp elférne.
De ha négy lenne az a kéz,
nem lenne már semmi nehéz,
távirányítónak helye
papikám negyedik keze.

csak rohanok a futópadon
előttem egy cél lebeg
tíz kiló leadása után
plusz húsz kilót felszedjek

2024. október 17.

TM

amikor először rám néztél
a szívem rögtön hevesen vert
talán még meg sem érintettél
de pillantásod már felkevert

ahogy először hozzám értél
azt hittem, majd a tűz eléget
de ennyi volt, te továbbléptél
nem vártam mást, őszinteséget

sárgán haldoklik a természet
ágya rozsdabarna koporsó
lassan felőrli az enyészet
s a napfény is egyre halódó

2024. október 12.

rejtelmes sötétség, füllesztő meleg
szobám falán csak a tapéta sóhajt
asztal sarkában egy szorgos szú perceg
és a néma csönd elnyom minden óhajt

hallgatok... hallgatom az éj hangjait
hogy nesztelen suhannak át a szobán
némán szétszórom a tegnap hamvait
a holnap elé nézek még tétován

Közeleg lassan a hetvenedik szülinapom,
és én most egyre és egyre csak azért aggódom,
hogy Chippendale fiúkat kapok ajándékba,
drága férjem, ne tedd ezt velem, ne légy ily balga!

Valami készül, érzem legbelül,
suttogás és titkok áradata,
ha feléd megyek, hangod csendesül,
és megváltozik színárnyalata.

Félnem kellene, vagy talán mégsem,
mi az, amit oly hevesen titkolsz?
Higgyek-e még a tündérmesékben,
s találgassam-e, vajh' mire gondolsz?

Kérlek, ne haragudj meg rám,
néha kicsit morcos vagyok,
ha sírásra biggyed a szám,
s torkomra fagynak a hangok,
ha rád szólok, talán durván,
s néha ok nélkül zokogok,
rád mordulok kurtán-furán,
s csókot adni sem akarok...
de kit megszerettél, babám,
hidd, én még mindig az vagyok.

2024. szeptember 6.

hol van már a régi, szép karcsúságom
az évek során egy kissé meghíztam
de őrzöm nehezen megszerzett súlyom
mert soha belőle másnak nem adtam

2024. szeptember 4.

a pad, a víz és a holdfény
csodás volt, ahogy öleltél
még lányka voltam, s te legény
bennünk nyár volt, kinn hideg tél

fogtad a kezem, rám néztél
szemedben fény csillant s remény
egy perc alatt megigéztél
s a hold játszott a tó jegén