megszületett...
milyen régóta vártuk már jöttét
megérkezett...
éreztem szíve lágy lüktetését

átöleltem...
magamba szívtam babaillatát
megköszöntem...
életem legszebbik ajándékát

boldog voltam...
hisz egy szép álmom így beteljesült
nem gondoltam...
de az ég hirtelen elfeketült

Megláttalak... és egy pillanat volt csupán,
de éreztem, lesz még holnap, s holnapután.
Egy pillanat műve volt, beléd szerettem,
lehet, korai, de jövőnket terveztem.

Megláttál... és látod, csak egy pillanat volt,
érezted te is, az a perc elvarázsolt.
Nem hitted el, de mégis belém szerettél,
s egy szál rózsával hű szerelmet üzentél.

kiszáradt föld résein álmosan
egy eltévedt, hűs esőcsepp éled
hogy fény felé törjön magányosan
egy új, és még reménykedő élet

2024. március 4.

ők, akik homályba burkolódznak
gyáván meghúzódnak és hallgatnak
álnok módon még keresztbe tesznek
de meddig... saját csapdába esnek

2024. február 20.

Zsuzsanna jelentése: Liliom

Zsuzsanna

Volt az első, volt a második,
de az ember sajnos nem tanul.
Vérében és szennyben fuldoklik,
míg a felbujtó csak meglapul.

Volt az első, volt a második,
világot rengető borzalom.
Az emberi érzés haldoklik,
az egész világ egy sírhalom.

szembenézek az éveimmel
a múlttal és félelmeimmel
simítom őszülő hajamat
látom ráncosodó arcomat

emlékeim fel-felbukkannak
pár perc múltán majd elsuhannak
nem hagynak időt megbánásra
boldogságra vagy megváltásra

sötét felhők, ha összegyűlnek
fejem felett búcsútort ülnek
nem hagyom magam megalázni
múlt árnyaitól megbántani

visszavonultam... 
a magány átszőtte álmaim
visszavonultan
élem sötét, téli napjaim

csend körülöttem...
csak szú perceg az öreg fában
sokat bűnhődtem
vétkeim mocskos tudatában

elfogyni látszom...
a remény is szép lassan elhagy
napfényre vágyom
lágy, tavaszi szellő, mondd, hol vagy?

nézd, lassan megfürdik a nap
az esti ég tengerében
s mint a csillogó tükörlap
fényét veszti lementében

a horizont nyújtja csendben
pihe-puha takaróját
s milliónyi csillagfényben
hold dúdolja altatóját

2024. január 16.

lám, megint eltelt egy év
és én öregebb lettem
vajon maradt-e még érv
arra, megöregedtem

ugyan, mit jelent, kérdem
hiszem, hogy semmit, talán...
de csontjaimon érzem
az évek rohannak ám

néhol itt fáj, néhol ott
kinevetnek az évek
már nincs semmilyen légyott...
csak egy férj... neki élek

karácsony... szeretet, megértés és béke
fénylő karácsonyfa, hétköznapok vége
karácsony, együtt a család, ünnepelhet
de miért kellett várni erre egy évet?

hány elfeledett szülő, hány átsírt éjjel
hány magányos nappal telt el szenvedéssel
hány idős embert csak a remény élteti
s az új évet még vajon meddig félheti

hófehér tájon
hófehér lábnyom
hófehér égen
galamb száll szépen
csőrében egy ág
lelkében jóság
lenéz a tájra
sok ember várja
eljöjjön végre
csend és a béke

Ajjaj, de kutya hideg van,
felveszem a téli sapkám.
Mínusz fokok az ablakban,
hova tettem az usankám?

Hideg januári reggel volt Washingtonban,
de a metróállomáson már sokan jártak.
Közönyös arcok, rideg, sivár félálomban
a semmibe néztek, csak a metróra vártak.

Majd hirtelen... egy ember hegedülni kezdett,
öt Bach darabot játszott fél órán keresztül.
Az isteni muzsika mindent körüllengett,
de csak egy férfi állt ott, s hallgatta egyedül.

néma csend és örök, meghitt tisztelet
gyertyák fénye őrzi végső álmotok
lelketek már rég nem érez terheket
de én még mindig veletek álmodok

2023. október 31.

negyvenhét éven át mi ketten
együtt jártunk apám sírjához
de három éve már én csendben
csak hozzászoktam a síráshoz

te is elmentél, apu hívott
s én maradtam árván, egyedül
csak a lelkem fájón ordított
akkor is, s most is csak menekül

Hová tűntél Bringa kutya?
Felborítva lám a kuka.
Hova vitted a papucsom?
Gyere elő, rontom-bontom!

Bringa kutya világgá ment,
nem bírta már ezt a szégyent, 
szőnyeg, papucs nem szent neki,
amit lát, azt mind elcseni.