A fák között, a rét fölött,
elmélázva ül a köd,
fején sapka, nyakában sál,
ébresztgeti a napsugár.

Vonattal vágtat a száguldás,
ablakán benéz a suhanás.
Tarlók hátán varjúcsapat,
csigát keres, bogarakat.

Ne restelld ha jő
a szerelem a nagy Ő
utolsó esély

Lehetőséged
ha lesz boldogságodat
soha ne add fel

Szerelmes éjjel
repültök az égbe fel
rózsaszín mámor

Csodálatos éj
izzik köztetek a lég
vele így oly szép

2024. október 24.

TM

Sötét, hideg az éjszaka,
egy csillag sem ragyog
az égen ma.
Testemből feltörő vágyaim elfojtom,
virágozni őket nem hagyom.
Hiába vergődik érted meggyötört testem,
az ész dönt, bár kicsit restellem.
Hiába a vágy, ha eltakar
a ködös messzeség,
fátyolos, könnyező szemmel nézem,
mi maradt a szerelemből még.

(1956. emlékére)

A Pesti Srácról még nem írtam én,
Kinek emléke ott szunnyadt a lelkem mélyén.
Ki repített benzines palackot nagy erővel,
Tankok repültek tüzet okádó csővel.

Egy Pesti Srácot ismertem én,
Aki alagsorban lakott Ferencváros mélyén.
Alig volt tizenkét esztendős,
Reggel még élt, este már hős.

Rossz álomból ébredő reggel,
kávé után tapogatózó kéz,
az ember csak ül némán,
míg magához nem tér.

Letisztulnak a gondolatok,
helyre kell tenni mindent,
a furcsa álom messze illan,
többé hatalma nincsen.

Feledésbe merül a félelem,
elűzi a napsütés,
felülírja az emlékét
a mindennapi létezés.

TM

Hetet ütött épp az óra,
s papa tér már nyugovóra.
Baljában egy teáskanna,
jobbjában a finom manna,
mit másképp nem is neveznek,
csak száraz fehér Remeknek.

Három kézzel boldog lenne,
tökmagja is épp elférne.
De ha négy lenne az a kéz,
nem lenne már semmi nehéz,
távirányítónak helye
papikám negyedik keze.

Gyertyák fénye mutat utat,
kivilágított temető,
sok emlék e sírok között
eszembe jut, jön elő.

Egy nevető, mosolygó arc,
a simogató, meleg kéz,
egy csésze forró teát,
egy illatot felidéz.

Papucsban és otthonkában
mindig dolgot kereső,
kertjében kiskapájával
puha földet egyengető.

Elcsitult bennem az est nyugalma,
hallgat a sötét éjszaka,
meghalt a kínzó vágy,
rideg, hideg az ágy.
Felsikolt a szenvedély,
neki ma nem jutott esély.
A szem meredten néz a semmibe,
neki sincs sok jövője,
nem perceg a szú sem,
elfáradt, úgy hiszem.
Könnyet ejt a vén hold,
bár nem bolond,
hol volt, hol nem volt,

Szívemből szól az én dalom,
szeretlek téged, édes angyalom!
Te vagy az éjszakám és a nappalom,
minden percem veled együtt élni akarom.
Válladra hajtom a megfáradt fejem,
te átölelsz féltőn, kedvesem!
Hozzánk szállt a boldogság kék madara,
s csodás dalát nekünk dalolta.
Trillája szállt fel az égbe,
s mi boldogságtól hevülten

Jöjj, kedvesem, ölelj át,
én úgy szeretem,
oly szerelmesen, oly kedvesen.
Fonjon körbe a két karod,
ugye, édesem, te is akarod!
Érzem, gyorsabban ver a szíved,
a vágyad is éled, szeretlek téged!
Érzem a puha,
leheletfinom simogatásod,
mellyel a vágyam lángoló tűzbe hozod.
Remegő testem téged vár,
oly jó, hogy ölelsz már.

Őszi rózsa,
halványlila őszi rózsa,
te vagy a szívem hírmondója.
Mondd el, hogy szeretem,
soha nem feledem,
itt van a szívemben,
örökre benn.
Őszi rózsa,
halványlila őszi rózsa,
illatod száll az éjszakába,
elviszi a szél a sóhajom,
éjjelente a kedvesemre vágyom,
róla álmodom.
Izzik a lég,

Mikor gyermekkorra visszatekintek,
Látom édesanyám, édesapám áldó kezedet.
Munkától megfáradt arcotokat,
Lassuló lépteitek, kedves mosolyotokat.

Nem tudtam már minden jót meghálálni,
Értünk, gyermekeitekért fáradozást megköszönni.
Arcotokról letörölni a könnyeket,
Ha néha szomorúságban volt részetek.

csak rohanok a futópadon
előttem egy cél lebeg
tíz kiló leadása után
plusz húsz kilót felszedjek

2024. október 17.

TM

amikor először rám néztél
a szívem rögtön hevesen vert
talán még meg sem érintettél
de pillantásod már felkevert

ahogy először hozzám értél
azt hittem, majd a tűz eléget
de ennyi volt, te továbbléptél
nem vártam mást, őszinteséget

Ha az idő visszafelé járna,
Nap nyugodna hajnalába zárva.
Esőcseppek szállnának fel, magasba,
Pocsolyákból a víz felhőkbe folyna.

Tenger otthagyná kisimított partját,
Folyó megtalálná újra a forrását.
Hajnal helyett alkony bújna át az égen,
Jövővé válna az egykor megélt régen.