Drága Édesanyám megyek hozzád
De nem csókolom édes orcád
Temetőben pihensz régen
Fájó emlékkép vagy már nekem

E képeket most össze szedtem
Édes mosolyod nem feledtem
Szigorú is voltál néha
Szíved szeretetét nem feledjük soha

Gondolatban édesanyám
sírja mellett állok.
Méltató szót keresgélek,
ám  de nem találok.
- Édesanyám, drága tündér,
jaj, de messze mentél?
Hogy is tudná elfeledni,
amit értem tettél?

Azt hiszem, még mindíg szeretlek
Lehuny szemhéjam alatt megjelensz.
És én örülök Neked, mert élsz
Istentől való földi lény, az vagy Nekem.

Hamvadó parázs is, néha felizzik,
valami tűznek, ha felcsap a lángja,
szerelem ösvényére, tévedt a lélek,
szerelmem, teli torokból ezt kiálltja.

Homály, szivarfüst, a bankár osztani kezd,
Imát mond a fejére esett kereszt,
az asztalnál tündérek, ellenben csalók,
és szerelembe hajt tőlük a bók.
De sötét dámát húztam, maszk mögött vének.
Egyszer nyerek! Ismét új lapokat kérek.

Budapest 2018-05-03

Gondolatom pilleszárnyon
utazik halk félhomályon,
rezgő légbe kapaszkodik,
ő már soha meg nem nyugszik.

...Hajnalonként 
bíborba öltözik az ég..
 

Május elseje van, ragyog a napsugara
Hív a dobszó, cintányér találkozóra
Ide hallik a vidám zene szó
Reggel korán, ébresztő,  harsogó
Visszhangozza a Báger  vize

Csillagléptű félhomályban sírdogál a vén cigány
hegedűnek húrjai közt dalra kél egy csalogány.

575575

Csak a holnapot, már csak azt add meg nekem.
Egy apró fohászt, egy köszönetet,
hogy mondhassam imáim között, neked is.

Eszembe jutott megint egy furcsa rím,
S a klaviatúrán pötyögnek ujjaim.
De, ha be is gyűjtök vele itt-ott lájkokat,

Ha eltudnám mondani mit is érzek!
Nagy szerelem. Múltja néha rám kopog,
bár emlékei mára nem is vésnek,
csak úgy elkoptam és üres vagyok,

Szépek a májusi kertben a fák!
Orgona bokra dús tüneménnyel
bólint rám, amikor már érzi
a jöttöm, szinte letérdel elébem:
„tépj a hajamból, habfürtök
özönéből, s lepd meg a kedvesedet:
hogyha belégzi az illatomat,

Tavasz van, április
Ragyog a nap fénye
Nézegeti  magát a nap
A tó tükrében

Tavasz van április
Virágok nyílnak
Kertemben kinyílt egy kis virág
Eddig a szomszédban nyíltak

Szomszéd néni ültette
Szorgos gondozással
Minden április hálálta neki
Kék özön virággal

Fagyott madár egy
síron, késik a tavasz
jég-tükör álom

Messzi út végén
egy vándor pihen, botja 
tartja az eget. 

Virtuális kesergő

Keserű pohárban az utolsó cseppek,
lelkemet nyomasztó élet- hordaléka,
 sötét bugyraim már szeméttel megteltek,
elrejteném őket feledés-lomtárba.
Mint ahogy félre dobtak már engemet is,
Divatos fertőzés a feledés szepszis.