Álmodok Napot
csillagfényes rétet
álmodom a rendet

Lázadó csillagok borítják az eget.
Fáklyaként ragyognak, s általam üzennek.

Hajnali fény hasít át a koronákon,
lapulok, de a békém nem találom,
mert köröttem zaj, s hullanak a levelek.
Itt a vadonban, mit csináljak én veled?
Sajnálom, hogy szemembe könny szökött!
Tigris vagyok a játékmacskáid között

Vén anyóka....

Vén anyóka kuporog az öreg házban,
Beszélgetne, de nincs kivel, férje elment
Két évtizede, megszokta az egyedüllétet.
Macskájával gyakran beszélget, ha megunták,
Élvezik a síri csendet.

Annának mindig hódolni kell
Annácskát folyamatosan meg kell hódítani,
ezért hosszú sorban áll, Géza, Samu, Tóni, Dani,
de a hirtelen kitört pánikban a szörnyű vész.
hogy a közeli ATM-ből kifogyott az összes pénz.

Anyám a virágok közt harmatot járta,
Apám hidakon át bátrak közt lépkedett,
Anyám nyitott szívével várt a csodára,
amíg Apám csak titkolta a vétkeket.

Meddő vitánk
Mezei István

Vers a konzumerizmusról.

Rohantunk aztán mégsem
csontunkról lefoszlott végleg
átlátszó lett a semmi lényeg

De szeretnék egyszer
zúgó vihar lenni,
megmutatni mint lesz
mindenné a semmi,
hogy nő lepke szárnyán
pergő fergeteggé,
ezer rezdülésből
hatalmasan eggyé…

Csöndet font körém az éj komor sötétje,
Mikor a nap eltűnt vérvörös palástban.

A megadott szavakat olvasgatom,
elmém sziporkázva elkalandozik,
csalogat egy újabb játékalkalom,
amelyre a lényem feliratkozik.

Égi színpadon esőfelhő szárnyal,
hirtelen dobbant, mit musztáng a réten,
sötét stólájával mindent beárnyal,
mint ősi barbár, ezért nem is tétlen.

Ha én Idő lennék,
néha megpihennék,
hegyek ormán ülve
csillagmorzsát ennék.

Sziklák pereméről
harmatcseppet innék,
nagy Tér barátomnak
kóstolót is vinnék.

Nem látok semmit, de érzem, mintha égnék,
mint hegy, mely a vulkán lávájából kér még,
hogy a testén vörösen lüktessen az ér,
mint az élet, amely a mélysötétből kér.

A tikkasztó éjben egy kóbor szellő,
kacéran érintette a nő haját,
majd végig kúszva testén, mint egy sellő,
lenge ruhájának domborulatát.

A férfi karja borostyán indaként,
átkarolta a törékeny derekát,
és az olajfa mézédes illatként,
tudatta az érkező romantikát.

Mondd meg Uram miért
Mezei István