Bárhol vagy , mindig tudd, hogy mit, miért teszel,
bántó szó, grimasz, megfeszülő arcodon,
szikrázó pillantásod, észre sem veszed,
téged szeret, neki csalódást okozol!

Bármerre visz utad, mindig egy jó szót szólj,
légy te aki adni tud, nem is keveset,
legyen boldogsága, egy életre szóló,
tudd, milyen fontos, igazi szereteted!

2019.09.07.

Kihalt játszóterek mély szuszogásba merednek,
így tarkaságukban, már halványabban festenek.
Csend ült a nemrég gyerekzsivajtól hangos parkra,
csupán csak a kongó ürességnek szól a hangja.

Hó alól, fehér virág, nesztelen jő,
csodás a tiszta színű teste, -szememnek.

Lenn a déli határszélen
Sűrű erdő rejtekében
Leselkedik rád a veszély!
Susog az erdő .szinte beszél

Kik zokognak nagy titokban?
Talán gyermek, kit nem véd paplan
Vagy egy sötét ősi ellen
Készül,hogy meglepjen

Fúj a szél, lombot rázza
Nagyot süvít, úgy cifrázza
Őszi erdő susog halkan
Valami támad, lehullott avarban

Bekattant aggyal...

Látom rajta szinte szenved
Nekem mélyebb a lélegzetem
Több levegőt veszek mint ő
Az irigysége már rettentő

Szenvedése tovább fokozódik
Mert irigyli a levegőt is
Ami szabadon áramlik
Nem csak felé ezért irreális

Azért imádkozik szinte folyton
Bár fagyna meg a levegő
Ami az én nyelőcsövemen
Neki nem más csak bajkeverő

Kiszárad meder vagyok
Végtelen szívalakú metszetekkel
Csókokkal szeretnék megtelni
Újra – újra boldog lenni

Folyni – áradni átölelni
Nem a Naptól felizzott
Kavicságyon szenvedni
Mint aki csillám ágyon napozott

Az érintés ürességében
A reszkető sötétség búsong
Fulladozik a kongó magány
A vágyakozás tengerében

Nézni csodát, sóváran,

Úton szandálok óvatos lépése,
zöld pázsithoz simuló érintése.
Lélek, aki erre tévedt s megállva,
a jelenléte e tájat csodálja.

Visszatekintés jelenből a múltba,
merengő pillantás az álló kútra.
Emlékek sokasága bekopogtat,
gondolatvilágából párologtat.

Gyermekkoromban azt sugalmazták
Hogy szeresselek hazám
Csak azt nem mondták el
Mi az a haza s miért kell szeretni
Azt hittem az van s akár a szülőhöz
Ugyan úgy kell ragaszkodni hozzá
Csakhogy a hazában hol az otthonod
Színes a lehetőség paletta mert lehet
Boldoggá rabbá vagy ronggyá lenni
Nem mindegy ám hogy

Azt hittem
Hullámon fekszem
S dobál az árapály
Ám egy óriáskígyón ültem
Vagy tán inkább
Annak álmaim által
Vetített hologramján
Nyughatatlan álom
Háborgó hullám
Fantázia teremtette
Csúszómászó világ
Egy fonalat elvesztettem
Valami vág szaggat
Mélyen a belsőmben
A valódi kép éji tükre
Elillan füstölve

égő vörös szirmain
lágyan megcsillan a fény
felélesztik vágyaim
hiszem, szeretsz őszintén

egy csepp a szirmok ölén
súgja, könnyem hull érted
ködfátylát fonja körém
bánatom, tán megérted

minden csepp a szirmodon
egy-egy sóhaj, vágyódás
tán holnap nem álmodom
s nem ér bánat, bántódás

2019. augusztus 5.

Mírácskám első osztályba megy

Ó, de szép az egyenruha
Mírácskámon először van rajta
Büszke is az ő lelke
Ez a nap is eljött végre

Szeretem a téli estét,
Kinti és benti szépségét.
Holdfény jégcsapot simogat,
Hólepte ágakat ringat.
 
Táncol hótakaró hátán,
Minden csillag egy kis lámpás.
Szánkón érkeznek gyerekek,
Hóember nekik integet.
 
Egészséges piros arcuk,
A kapuban vár már anyjuk.
Arcomba csap a fagyos szél,
Benn a szoba tovább mesél.