Álom szárnyain lebeg a való lényeg. 
Tudatában remegnek a haló fények. 
Elme érez, szemek látnak. 
Van értelme a világnak?

Véletlenek lebegnek szinkronba fonva. 
Magukból rejtett jelentéseket ontva,
Hogy mindez a szép végtelen.
Pezseg benne az értelem.

Minden az énség, mégsem ural észlelést.
Útja során teremti a sok tévedést. 
Mégis épp ez a szép benne:
Homályban búvó értelme.

Haladok, mint hullám az óceánjában.
Visszatérek hozzá tudatos álmában.
Eme egész csak úgy teljes,
Ha a vége az értelmes.

TM