Sziklás hegyek nyúlnak, fel, fel, magasra,
rég ülök egyikén, mélyen merengve.
Amerre csak látok, a szenny elrémít,
háború tüze, ezt mind-mind te tetted.

"Vízió, melybe nincs beletörődés,"
tollammal vívom a béketeremtést.
Adomány, szép szavak, szeretetontás,
emberáldozatból már elég, elég!

Szívem dübörögve sírja bánatát,
kettős az életünk, s borul, borul ránk.
Boldog a gyermek, ha apát ölelhet,
másik gyászolva sír az apja után.

2024. január 11.
Idézet: Sík Sándor Isten tenyerén című művéből való.

TM