Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Vers

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Kínzóeszközök

Rovatok: 
Vers

Maga a pénz
Mely fogaival tép mar
Szúr bök szaggat
Éheztet és puffadásig
Zabáltat

Az életet
Csíkosra szabdalhatja
Ha kell
Szitává lyukaszthatja
Mert ő a fegyver

A pénz maga
A koronggyilok
Mert a széle
Élesítve kés
Megforgatva golyó

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Az átkok káosza

Rovatok: 
Vers

Ónszürke őszi ég alatt
Magányos lámpák,
A felhők felett
Csillagfényes szférák.

Lelkemen a múló
Őszi tarka minták,
Ó, miért kínoz engem
Örökké az elmúlás!

Lehullnak testemről
A lélek levelek,
Mely szaggatja belülről
Tépve a testemet.

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika. képe

Szélmalom

Rovatok: 
Vers
Ragyogóan szép ez a táj,
messze van a látóhatár,
amerre csak néz a szemünk,
virágokban gyönyörködünk.

Domb tetején egy szélmalom,
körülötte csend, nyugalom,
a környéknek dicső éke,
büszkén néz rá falu népe.

Biro Melinda Melania
Biro Melinda Melania képe

Ősz

Rovatok: 
Vers

Lépkedek halott levelek között
fölöttem szürke,őszi ködök,
romos házakon megbújik a dér.

Fáradság pihen a rozsdás padon,
nyálkás csönd ül az őszi tájon,
megpihenni vágyik, ki hazatér.

Tavasz zöld fáin, most sárga lomb,
néhány levél el-el koboról,
kövek közt esőcsepp utat keres.

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika. képe

Lelkek dalnoka

Rovatok: 
Vers

Amit látok az egy csoda,
Tisztáson egy nagy fény csóva.
Benne zenél lélekdalnok,
Hallgatják égi angyalok.

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika. képe

Fürdőzők

Rovatok: 
Vers

Nyéki tisztasági tó szépsége,
Partján a makulátlan természet.
Átöleli zöldellő partjával,
Tó szélén vízben álló nádjával.
 
Szürke felhők takarják a napot,
Táj fölé így tesznek egy kalapot.
Szürkés pára, most ráült a tájra,
Forró nyári melegnek fátylára.
 
Hullámzó vizének varázslata,
Mintha egy sellőlány simogatna.

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Betűkínzóeszközök

Rovatok: 
Vers

Az igazságtalanság

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Ám egy napon acéllá lesz

Rovatok: 
Vers

A szerelem akár a szárny
Kismadárnál próbálgatás
Éppen hogy csak vágyakozás
Csak pelyhekkel csapkodás

Ám egy napon acéllá lesz
Mint egy felhő égre száll
Párt keresni suhan egyet
Nagy szívéhez kis fészkéhez

Égi úton viszi szárnya
Párra lelni szirtre ágra
Tűz a csőre láng a nyelve
Szerelmesebb percről percre

Marjai László

Alkony idill a tónál

Rovatok: 
Vers

Szakadt szárnyú felhők andalognak
Csendben magukat a sötétségbe lopva
Félve tekintenek le az izzó horizontra
A még tűzben égő vaskohóra.
De lassan kihűl az is, tudja vége,
Ezért szomorú a vízbe hulló tükörképe,
S nem elég, hogy búskomor a mása
Azt is töri a Tónak néhány vitorlása,

Marjai László

Ezüsthíd Lellén

Rovatok: 
Vers

Az alkony a boltra egyre mélyebb kéket fest,
S apró felhőköntösében díszeleg a nagy éji égitest,
Fénye hidat ver a mozdulatlan nagy tavon,
Nászuk a vízzel tán képzelem, de hallgatom,
A lágy habokon ringatóznak, mint egy kis ladik,
S csendben ölelkeznek ők, önfeledten hajnalig.
Lámpák vibrálnak a túlsó parton szerteszét,

barnajozsefne
barnajozsefne képe

Egyedül

Rovatok: 
Vers

Szállj szívemre gyönyörű álom,
magányos, vizes, hideg párnám,
álmomban szép szemedet látom,
könnyes szemem csak bámul árván.

A hervadás nesze már hallik,
éjben zendülő dal ajkamon,
emlékem pezsdülő még ma is,
lelkem lázadó, most is dalol.

Mezei István
Mezei István képe

Nyár-végi fényfoszlányok

Rovatok: 
Vers

Elég volt a meleg, enyhülésre vágyok,
hevítsenek csak késői fényfoszlányok,
hol vagytok asszonyok, hajdani szép lányok,
és hová jutottan én, szegény, vén legény,
minden nyaraim után, már a legvégén,
a ködökön át úszik felém a tört fény,
amit gondolok, mondhatom, leírhatom,
rideg a valóság, felejtem az álmom,

Ilpaki
Ilpaki képe

Mókusra várva

Rovatok: 
Vers

Óvatosan haladó lábnyomok,
a hajnallal hatalmas cinkosok.
Vánszorgón ható idő lesben áll,
türelmes pillantása körbejár.

Faágon mohakelmés a kéreg,
csipkéjén feltűnő fény- s árnyrések.
Lompos farkú picike emlősök,
fürgék s kitűnő ejtőernyősök.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Egy levél

Rovatok: 
Vers

Egy levél a sok
közül, s lám a diófák
újra hajtanak.
    "
Mily bolondos ősz,
mintha tavasz jönne, ám
dió fekete.
     "
Fekete gyásza
a diónak burka, két
évszak bosszúja.
     "
Barcs, 2019.09.16.

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika. képe

Mint a villám

Rovatok: 
Vers
Békés koreai turisták,
Duna - part fényeit csodálták.
Parlamentnek csillogása,
Lágyan ringott vízhullámban.

Hableány is vele ringott,
Feléjük szállodahajó húzott.
Mint derült égből villámcsapás,

Bíróné Marton V...
Bíróné Marton Veronika. képe

Szívem fájdalma

Rovatok: 
Vers

Lehajtott fővel hallgattál,
Nem mondtad, amit akartál,
Makacsságod nem engedte,
Hogy belenézz a szemembe.

Pedig ha ez történt volna,
Szemem úgy el varázsolna,
Szavak nélkül is tudhatnád,
Boldog élet várt volna ránk.

2018. 05.09.

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Kínszorongás

Rovatok: 
Vers

Szívem szíved közelségére vágyik,
Abban akar hajlékot lelni,
S benne élni.
Én szorosan akarok simulni,
Ám a távolodás egyre nagyobb kín,
Minél jobban terjed a szeretet,
Annál jobban csomósodik a fájdalom.
Én mégis próbálok elültetni
Egy reményt adó szeretmagot,
Ezüstporként szórtam rád magamat.
Én mégis csak egy elpárolgó,

Waraykaroy
Waraykaroy képe

Megfésülöm még egyszer

Rovatok: 
Vers

Végül arannyá olvad az élet
És a sírba folyik megszilárdulni
Megpihenni sötétben csillogni
Sikolyoktól elfordulni
Aggodalmaktól megszabadulni
Ez az arany csillog ragyog
Nem olvad már többé soha
Nem folyik már örök marad
A leggazdagabb földi marad
Ott leszünk majd hamuarany
Örök Holdban örök Napban
Egy aranyló kis dobozban

Marjai László

Édes harmónia

Rovatok: 
Vers

Szorosan, szinte egymásba ölelkezünk,
Érzem a szíved ritmusát. De jó nekünk!
Kicsit mozdulsz. -Így is jó? – Kérdezed.
S lágyan hajamba túr a két kezed.

Marjai László

Ítéletnapig

Rovatok: 
Vers

Vérfarkasod lennék! A Telihold is éget,
Ölelésben, amely soha nem ér véget,
Úgy innám a véred, széttépném a tested,
De hogy jól lakjak, rövidek az estek.

Oldalak