Sorsom, ha vitt Szárszói állomásra,
Mindig gondoltam József Attilára.
Vonatról leszálltam, sínen átmenve,
Itt állt meg a szíve, elszállott lelke.
Már gyermekkora csupa nélkülözés,
Nem volt elég testi, lelki táplálék.
Édesanyja éjjel-nappal csak mosott,
Kenyér, szeretet neki alig jutott.
Érzelmi világa oly kifejező,
De szeretnék gazdag lenni, az első.
Altató, Mama, Kései sirató,
Édesanyja emlékének tudható.
Sorsát kísérte e mostoha élet,
Mégis, vagy ezért elméje oly éles.
A magyar költészet forradalmárja,
Az élet sokszínű kavalkádja.
Az ő születésnapja április 11.
Mely a Magyar költészet napja lett.
Ünneplőbe öltözve verset mondunk,
Költőinknek nagy tiszteletet adunk.
