Vércse nem kér, elragad!
Fenn a magas romok felett
Ködök szállnak, nem jő még a kikelet.
Levegőben vércse vijjogva száll,
Szélesre terjeszti szárnyát,
Lecsap majd a vad madár!
Gomolygó februári ködben
Röptében is áldozatra vár!
Fényt bocsájt rá néha a napsugár,
S a köd némán szitál.
Galamb nem sejti, ő lesz az áldozat!
Megpihen a romok közt, s magvakat kutat.
S hull a szürke tolla, mint egy utolsó üzenet:
Vérrel írja fel az égre, "vigyázzatok emberek!"
Mert a vércse, nem kér, elragad!
Szelíd galambként nem tudni, ki az áldozat?
S új romok konokul néznek az égre,
Győztesként vijjog a ragadozók büszkesége!
Isten szelíd állatai a vércsétől jót ne várjatok!
Életetekre tör, ha nem vigyáztok!
Győztesként szeli magasan a levegőt!
Uralja a világot, hegyet, dombot, háztetőt!
Mosonmagyaróvár, 2016. február 16.
TM
