Tartozik nekem a sors
egy egész élettel,
mert lehet, megtévedt,
és másnak nézett el.

Görbe utamon
nehezen járok,
mindig egy újabbra,
könnyebbre vágyok.

Nem érzem enyémnek,
másét éltem le,
másét rótta ki rám,
rakta kezembe.

Kérlek, hozd el végre
azt, amit kérek,
mert időm lejár,
lassan a végére érek.

Hadd lépjek egyszer
új, tiszta ösvényre,
hol nem cipelem más álmát
az utat fürkészve.

Hadd legyek végre én,
ne csak egy árnyék,
ki mások sorsában
csak egy végjáték.

Add vissza nekem,
ami még enyém lehet,
hogy végre élhessem
a hátralévő életemet.

S ha utam végére
már nem is jut fény,
legalább azt tudjam,
hogy ez már az enyém.

TM