Áldd meg ezt a drága hazánk, nemzetünk.
Áldd meg a Te magyar néped,
Nézz le ránk, nyisd meg az eget,
Mert elszabadult a sátán pokla,
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra.
Mert minden nap nehéz súlyt zúdít ránk,
Hallgasd meg könyörgésünk, mi Atyánk.
Hallgasd meg könyörgésünk,
Fohászunk hozzád száll.
Ne engedj minket a kárhozatba,
Hallgasd meg kérésünk hozzád fohászkodva.
Segíts bennünket, magyar embereket,
A földről felállni, nem bírjuk már a terheket.
S jöjjön el a Te országod,
Mutasd meg felénk irgalmasságod,
Mert már csak benned bízhatunk.
Tekints le népedre, ne engedd elveszni,
Kétségek, kínok-kínja közt szenvedni.
Mert jó ember a magyar, csak nem bírja jármát.
Elszéledt a világba, elhagyja hazáját.
Nyitva már a határ minden irányban,
Tengerig is futott, mélységes kínjában.
S ha már Te sem hallgatod meg
Hozzád szóló könyörgő szavainkat,
Kihez forduljunk ily nagy veszedelemben,
Ne hagyj el bennünket, ily nagy keservben.
S ha mégis meguntad már siránkozásunk,
Legyen meg a Te akaratod, hozzád kiáltunk.
Legyen már végre bűnbocsánatunk!
Ne engedd hű néped széllel szaladni a világba,
Nyújtsd felé védő kezed kínjában.
Nyisd felénk szerető szívedet, ne engedd elveszni
A magyar nemzetet...
Nevedet örökké imánkba foglaljuk,
Legyen meg a Te akaratod,
Most és mindörökké,
Ámen...
