Segíts a fecskéknek..
Szonett

Ne legyél magadba forduló, tétlen,
ne roskadt le csüggedten kis padodra,
ne hordjál vizet áradó folyókba,
kapaszkodj bizton saját értékedben.

Terved ne szálljon el a fellegekben,
izzon hát parazsad fel-fellobbanva,
lombos fád a képzelet, görcsös ága
imbolyog lelkedben, akár egy szellem.

Milliók, milliárdok előttem, utánam
 

Mögöttem, előttem milliárdok járnak
fogolyként a télben, kitárva a nyárnak,
a szennyes felhők felett közös a kék ég,
a többség vagyok, és egyben a kisebbség,
már mindvégig leszek, ahogy mindig voltam,
most még elevenen, akkor is majd holtan, 

egy tán sosem volt édenért

Kocsma szinten és felsőbb körökben

Sorstöredékek

Andrej átváltozása

…
Nietzsche idézet alapján szonett formában

Ha a mélységbe nézel, az beléd néz,
kitörölhetetlen űrt, nyomot hagyva,
szándékod bármilyen őszinte, tiszta,
a semmi súlya a válladon nehéz.

Szonett
Mezei István

Nem csak jóllakottan, finom kenyéren
élhet az ember, lehet elégedett
űzve el magától a kételyeket,
látva jövőjét a Földön és Égen.

Nem csak kenyéren, sikertől kevélyen
vehetik körül rózsaszín fellegek,
önmagát építve ostromol eget,
kerüli vereség, levertség, szégyen.

Elmaradt angyaéi üdvözlet

Felfeslett múlt, mint megtépett rongyok,
öltönyök helyett sorsokat hordok,
a lelkem megtelt, zsúfolt temető,
tétován toporog, jön a jövő,
itt hagytak, mégis tovább kell lennem,
velük maradok, itt élnek bennem,
a kezdet vége, a vég kezdete,
ebben a sávban leltem helyemre,
csak tákolt trónok a remény helyén,

A Földnek ki kell lassan várnia
Hogy elmenjenek az istenek
Nagy durranás helyett jön halk agónia
Aztán a madarak némán intenek
Búcsút a jel milliárd végső szárnycsapás
Az embert mert felfuvalkodott
Leteperi önnön ereje majd a lágy sorvadás
Az élet szinte észrevétlen lesz majd halott.

2013. 07. 24.

Gödörbe léptem míg az eget néztem
csak epizód lélek- napfogyatkozás
fekete kalap odafenn az égen
valaki valahol csak gödröket ás
az értelem a ködön mindig átlát
csak homályt kap de fényt ad az egésznek
betemeti a gyűlölet vak árkát
a halandók már egymástól is félnek
egy óriás-rosta most űrport szitál
részegen roncs planéták száguldanak

m. i,

Remény kísérget várva a tavaszra,
Bár csupa talány és kérdés az ember,
Tervez, okoskodik, de tenni nem mer,
Övé a világ, de saját árvája.

Egyszerre kishitű, gőgösen balga,
Kezében erő, szerszáma csodaszer,
Élet elixír, önpusztító fegyver,
Majd nem marad más, csak biblia, ima.

Nagyapám emlékére
Mezei István

Most már mindenki szeret Téged
az életed halálod így kerek

„ Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.”