Szonett
Mezei István

Nem csak jóllakottan, finom kenyéren
élhet az ember, lehet elégedett
űzve el magától a kételyeket,
látva jövőjét a Földön és Égen.

Nem csak kenyéren, sikertől kevélyen
vehetik körül rózsaszín fellegek,
önmagát építve ostromol eget,
kerüli vereség, levertség, szégyen.

Hogy teljessé legyek mindez nem elég,
szívemet, lelkemet láthatja az ég,
nyújtom szeretetem, de mindhiába.

Rongyban, szegényen, akol-melegében,
ahol nem számit rang, sem gőgös érdem,
boldogan szuszog a koldus kutyája.

2021. 05. 14.