Felfeslett múlt, mint megtépett rongyok,
öltönyök helyett sorsokat hordok,
a lelkem megtelt, zsúfolt temető,
tétován toporog, jön a jövő,
itt hagytak, mégis tovább kell lennem,
velük maradok, itt élnek bennem,
a kezdet vége, a vég kezdete,
ebben a sávban leltem helyemre,
csak tákolt trónok a remény helyén,
nem nagyon tetszik a végeredmény,
légpárnás hajó sehol sem várt rám,
megrekedtem éveknek zátonyán,
néma mennydörgés, láncos villámok,
vihartölcsérben a csendre várok,
szelek fújnak a néptelen mólón,
a szívemet most kívülről hordom,
foltozom, vékony cérna, szalmaszál,
miazmás korunk, betegség, ragály,
ódonná értem, így lettem avult,
görcsös, öreg bot kezemben a múlt,
az ügyetlen öltés alig takar,
a műtőben káosz és zűrzavar,
ha újra felszakad vérző sebem,
Uram, fájdalmam eléd leteszem.
2021. 04. 28.