Gödörbe léptem míg az eget néztem
csak epizód lélek- napfogyatkozás
fekete kalap odafenn az égen
valaki valahol csak gödröket ás
az értelem a ködön mindig átlát
csak homályt kap de fényt ad az egésznek
betemeti a gyűlölet vak árkát
a halandók már egymástól is félnek
egy óriás-rosta most űrport szitál
részegen roncs planéták száguldanak
nem állnak meg a szép józan szavaknál 
rabjai lesznek a saját hurkuknak
mert több vagyok mint néma biomassza
a trágyából tán kiemel a tudat
az összeomlás kissé elhalasztva
életet bugyognak mélyre fúrt kutak
gödörbe léptünk felettünk az égbolt
a cipőnk sáros kopott már a ruhánk
testünkön sebek folt hátán még egy folt
majd hajnalban egy új nap virrad reánk.

2021. 04. 19.