Milliók, milliárdok előttem, utánam
 

Mögöttem, előttem milliárdok járnak
fogolyként a télben, kitárva a nyárnak,
a szennyes felhők felett közös a kék ég,
a többség vagyok, és egyben a kisebbség,
már mindvégig leszek, ahogy mindig voltam,
most még elevenen, akkor is majd holtan, 

ami történt velem, milliók megélték,
szemétdombra kerül a szépség, az érték,
egy kappanhangú költő citálja versét,
bár hosszú életében ütötték,verték,
veletek vagyok a magányban zsúfoltan,
ivadék és egyben sorstársatok voltam,

az elitnek született, a rongy-söpredék,
az egyén és a tömeg csak kortöltelék,
fenn rezgés, tüsszentés, mert valaki náthás,
az itt, lenn, a végeken végzet sorscsapás,
már akárhányadik lehetek a sorban,
osztott, kapott seb torolva, megtorlatlan,

a szomorúság, bánat és a szerelem,
mi átfut rajtam és milliárd emberen,
bennem, egy ismeretlen fényaklába hív
engem, ki befogadó, kétkedően hív
vagyok, milliárdok közt zárva, magányban,
kikért írva szóltam, még élve, majd holtan.

2o21.