Hány bezárt ajtón át jutottam
el idáig, és kísértek sziszegő szavak,
színváltók léptek a hátamra sorban,
és csak gyűlt sejtjeimben a harag-salak.

A remény delejezi e késői percemet,
őszöm a jövendő tavasszal hiteget,
ez a félárnyék nem lehet végzetem,
a múlt burka olvad lassan a szívemen.

Minden ugyanaz és mégis más,
tajték torlódik hullámok hátán,
bennem is érik a lassú változás,
csak várom a holnapokat kábán.

Ahogy hosszabbodnak a sövények, utak,
úgy hatalmasodik el bennünk az bűntudat,

Fehér cipők hagyta nagy
és apró nyomok a sárga fövenyen,
amit csoszogó léptünk hagy,

Mikor nappalba úszik át éjszakád,
és a föld burkában egyet fordul,

Áttetsző a víz, sodródik a nád,
bánat úszik rajta, nem dinnyehéj,

Maghasadás és agyhasadás

Mily bölcs, bőkezű a teremtő,
ahogy tágul, sűrűsödik az idő,
és egyik pillanat  másik után jő,

Lehetsz jámbor, vagy vad szörnyeteg,
bármit teszel, vagy nem teszel,