Mikor nappalba úszik át éjszakád,
és a föld burkában egyet fordul,
napfénnyel mosolyog reád.
ha olykor a bú tölt el orvul,

Smaragdzöldre festi ruhád,
hogy kedvre derülj,
ültet köréd ezernyi fát,
a sok fürge fürj

neked csipogja a kertek dalát.
De jelszavad, csak tovább, tovább,
mert neked semmi sem elég,
bár gyümölcstől roskad minden ág.

Már megkaptad felét,
kívánod, tiéd legyen az egész világ.
Kincse temérdek,
minden tiéd, szemed mit lát,

ne kísértsd a sötét véget!
Ne szakíts át türelme szalagját,
mert az idő közeleg
mikor majd semmi sem ád.

2013. 07. 12.