A remény delejezi e késői percemet,
őszöm a jövendő tavasszal hiteget,
ez a félárnyék nem lehet végzetem,
a múlt burka olvad lassan a szívemen.
Az elszállt éveket sohasem bánom,
a számtalan tévedés a méltóságom,
aszályban is gyakran pazaroltam,
ha nem kellett volna, akkor is szóltam.
De érzem, győzöm kedvvel és hittel,
az idő még nem minden kincset vitt el,
talán nyílik majd szépség valamennyi,
érdemes értük mélyre hajolni.
Bírom még daccal, makacs erővel,
a pálca felettem még nem törött el
éltet a vágy, és sok kedves emlék,
most verseket írok, mi mást tehetnék.
2013. október 19.