Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

56-ra emlékezve

Mezei István
Mezei István képe

 

56 emlékére /2013

 /A forradalom leverve is győzött, a szabadságharc folytatódik/

     „Csapataink harcba állnak”. Ezek voltak Nagy Imre, az akkori miniszterelnök utolsó szavai a nemzethez 1956 november 4-én a rádióban. Ma már nincsenek csapataink, de Magyarország szabadságharcot vív. Ezt meg Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnöktől hallhattuk, amikor az Európa Parlamentben az új alkotmány védelmében felszólalt. Talán üldözési mániája volt Nagy Imrének, és ettől szenvedne Orbán Viktor is, hogy valamilyen képzelt ellenségről beszélnének? „Lárifári”- mondaná erre egy korábbi miniszterelnökünk, a gyors-beszédű szakdolgozat-gyáros, aki többször is bérmálkozott. Szerinte és szerintük a Vörös Hadsereg csak felszabadította, és nem taposta szét az országot. Kitelepítések, erőszakos téeszesítés, AVH terror, a koncepciós perek tömkelege, kuláküldözés nem volt, Recsk, Kistarcsa és a Hortobágy nincs is a térképen, az Andrássy-út 64 szanatóriumként működött a megtévedtek számára.

     Pedig mindez megtörtént, és az elfojtott népharag órák alatt szétverte október 23-án az NDK-ban és Lengyelországban lezajlott megmozdulásokat követve az itteni véres diktatúrát. Mint később kiderült, a CIA politikai modulátorai is kísérleteztek rajtunk és velünk, u- szítottak, majd cserbenhagytak bennünket. Mit bírnak elviselni a magyarok, és mire képesek a szovjetek. Mint kiderült, ők mindenre, és jött a véres megtorlás. -De nem voltak sortüzek, kivégzések, internálások, bebörtönzések, nem disszidáltak százezrek nyugatra, és az egész egyébként is ellenforradalom volt,- mondja Biszku Béla, miközben kétszáz négyzetméteres rózsadombi villájának panoráma ablakából önelégülten szemlélgeti az általuk is összeeszkábált káoszt. Ritkafogú szájából szaporázik a szó,- Én nem lőhettem Salgótarjánban a tüntetőkre, ott sem voltam, nem is tudtam, merre van a Nyugati Pályaudvar, én csak belügyminiszter voltam.

  56 után eljött egy fél évszázadnyi furcsa, magyar konszolidáció, amikor üldözték az önálló gondolatot, büntették a munkát, és nyomorúságra ítélték azt, aki több gyermeket vállalt. Élhettél, gyarapodhattál más rovására, ha hallgattál, esetleg besúgtál, helyezkedtél, egyébként meg sem tűrtek. A nemzedékekbe kódolt morális romlás kormányokon átívelve máig hat. Az l990-ben szabadon választott magyar parlament képviselőinek egynegyede három per hármas volt, és nyolc év alatt a kormányok az állami vagyon nyolcvanöt százalékát elprivatizálták, az államadósság harminc, ötven, majd nyolcvankét százalékra nőtt. Közben minden furcsán eltorzult. A bűnüldözők bűnözőkké váltak, a rablógyilkos megélhetési bűnözővé, a sikkasztás jogos százmilliós végkielégítéssé, a hazugság igazságbeszéddé a vádalku dicsőséggé.” Nem én szúrtam, csak a kezem, nem én gázoltam, hanem az alkohol és a drog”- hangzik a vádlott védekezése. A bíróság mérlegel, ítél, majd felment, és ha kell, megismétli mindezt párszor.

        „Te most mit tennél a helyemben Imre ?”- hangzott el a költői kérdés 2006 október 23-án ama méltatlan emlékműnél a miniszterelnöktől. „Miért e népharag, hiszen mi köztársaságiak nem adósítottuk el az országot, nem loptuk el a BKV-t, a MÁV-ot, a jegyellenőrök és a sofőrök tették, nem hajtottuk devizaadósságba a lakosságot, nem váltunk milliárdossá, a bankok és vezető pozícióba lévő párttársaim elszegényedtek, mert mi szocialisták, liberálisok, akár csak kommunista elődeink, a politikai elit tagjai ilyen különleges emberek vagyunk. Ha mégis megtettük, hát Európa engedélyével tettük, de lehet, hogy most is hazudok.” Azzal elfordult, és megverette Budapestet. 

  Mondják minderre: Tiborc panasza. Ő volt az a Pest környéki középvállalkozó, akit a Merániak mindenéből kiforgattak nyolcszáz évvel ezelőtt.

       De a szabadságharc folytatódik, ávósok és a páncélosok eltűntek, a KGB és a CIA lapul, az IMF konspirál, ítélkezik, és büntet. Európa nem hálás Nándorfehérvárért, 56-ért, a 89-es határnyitásért, inkább rágalmaz. A frontvonalak elmosódtak, nincsenek kivégzések, deportálások, csak adósságcsapda és a Magyarország elleni pénzügyi szankciók kilátásba helyezése. A forradalom ötvenhét éve leverve is győzött, de a harc, Magyarország szabadságharca folytatódik.

     „  Csapataink harcban állnak!?” Csak már azt nem tudjuk, hogy valójában ki ellen is!

                                                      

Fonyód, 2013. október 20.

 

                                          

 

Rovatok: 
Egyéb