Maghasadás és agyhasadás

   Ki ne ismerné fizikai tanulmányaiból vagy a háborús hírekből a maghasadás kiváltotta, totális pusztítást okozó láncreakciót, melynek a veszélye lassan hetven éve lebeg a fejünk felett. Új évezredünk elején mégis mintha nem ez, hanem a morális bomlás okozta, globális politikai, tudat- és agyhasadás jelentené a legnagyobb veszélyt országok, kontinensek biztonságát megrengetve.

    Az atomenergiát ránk szabadító fizikusok nagyjából előre ki tudják számítani, hogy miből, hol és mennyi kell számukra az optimális pusztítás és pusztulás érdekében. De hogy állunk ezzel a kiszámíthatósággal az emberi társadalomban, ahol a bizonytalanság faktora a legnagyobb? Hogyan viselkedik egy ember vagy embercsoport, ha ötven éven át, vagy még régebbtől fogva agyat bénító ideológiai béklyókat, kezét és akaraterejét gúzsba kötő láncokat kellett viselnie? Ha egy kissé izgágán viselkedő kutyát láncra kötnek, előbb-utóbb tényleg harapóssá válik, és még a gazdájának is tartani kell tőle. Aztán, ha mégis szabadon engedik, szűkölve utasítja vissza az újabb láncra fűzés lehetőségét, elbizonytalanodik, vicsorít, és mindenkit meg akar harapni. Pedig nem veszett meg, csak beindult nála a reflex, a teljesen természetes, ösztönös láncreakció.

  A gyanús biztonságot nyújtó diktatúrák szétesése után egész a napjainkig hasonló folyamat zajlik le a közép-európai társadalmakban is, amikor a belső és külső kontrollt vesztett nemzetek, etnikumok és csoportok vicsorítva néznek egymásra. A láncainktól úgy-ahogy megszabadultunk, de nem tudunk mit kezdeni a szabadsággal, és a gazdáink sem tudnak mit kezdeni velünk. Akár a megzavarodott eb, keressük a kerítésen át a kiutat a törpe keszonállamok határai közé zárva. Beindul, és folytatódik az összeurópai és nemzeti agyhasadás láncreakciója. Érzelmeink, szándékunk és lépéseink irracionálissá válnak. A skála széles, az ideológiai csömörtől kezdve, a politikai apátián át a vérengző dühöngésig minden előfordulhat, /délszláv háború/. Mert ami a fizikában, matematikában kiszámítható, az  emberben, a társadalomban és különösen a világnak ebben a zugában kiszámíthatatlan.

    Hogy milyen és mekkora felhördülést, válság-láncreakciót indít el Amerikában egy egészségügyi reformtervezet, ingatlanspekuláció, jelzálogos szélhámosság sorozat, nincs közgazdász, politológus, aki meg tudná előre mondani. /2007-8/., napjaink kongresszusi bénultsága, a gerjesztett válságok, manipulációk, pénzspekuláció. Ha New-York bank negyedében egy főrészvényesnek hasmenése van, abba Nigériában, Kenyában falvak halhatnak bele vagy esetleg náluk ötvenezerrel nő az alultáplált gyerekek száma.

     Egy polgármester szerencsétlen kombinációja, lépése, a gabona - vagy kukoricatermés nagysága, sokszor már az is baj, ha bő a termés, családokat, településeket tehet tönkre. Nincs az a miniszter, aki előre látná döntései következményét, még ha bizonyosság látszatát kelti is. Csődöt mond minden felmérés, jóslat, grafikon a többszörösen virtuális pénzügyi tranzakciók  korszakában. Sötét erők, korábbi láncreakciók szemei függenek rajtunk. A nevük: önzés, hatalomvágy, sértettség, bosszú….Kipróbáltunk már minden változatot, állampárti, konzervatív, liberális, szocialista réseket, kiutakat kerestünk akár a szabadulni vágyó kutya, de mindhiába.

   Nem tudnak az ember, vagy egy nemzet zsigereiben, idegrendszerében, emlékezetében rögződött hazugságok, rúgások, vereségek, átverések semmivé foszlani. Nem lehet a többszörös megverettetés fájdalmától szabadulni, bármennyire szeretnénk is. Bennünk és velünk él a múlt, és talán már a kiszámíthatatlan jövő is. Egy amerikai liberális történész mondta nagy naivan a Szovjetunió összeomlása után, hogy véget ért a világtörténelem. De mintha kifelejtette volna tézisei közül a mindent meghatározó embert, az abban folyamatosan ismétlődő agyhasadás sorozatot. Ki hitte volna egykor, hogy lesz 56, 89, 2006, Auschwitz, Katyin, Hirosima, hogy Recsk is van a világon?  Ki látta előre, hogy azt a bizonyos lövést Szarajevóban micsoda hangzavar követi?

   Egy professzorom mondta, az emberiség hiába akar okulni, csak egyet tanulhat meg a világtörténelemből, hogy még semmit sem tanult meg belőle!

2013. 10 08.