Simon Ottó fonyódi költő-tanár emlékére

 Csordából kiverten

rokkant elefántként tócsákat szürcsöltél
ambrózia helyett állok az öreg sírkőnél
halálba ringatott egy rozzant baldachin
mert soraid ritkán cicomázta a rím
kopogtak verseid rozsdás írógépen
„Óh, Hazám, Fajtám, és hőn szeretett Népem”
kötetlen szóltál szép veretes szavakon
utánad bicegek szépelgőn szabadon
elkerültek drága nagyképű vizitek
és nem emeltek az ajkadhoz friss vizet
megcsalt az asszonyod családod elhagyott
merev betegség és éthordós falatok
lehetetlen élni béna óriással
börtön-otthon járt csak mint Jónásnak a hal
 Fonyód poétája se több se kevesebb
nem voltál tompult lelkeken szakadt seb
 jóság bumerángja semmit sem szavatol
az égi rámpánál tán már vár reád Tolsztoj    
inkább elkószáltál hogy csordád haladjon
vonszoltad igazad értetlen halmokon
nem voltál próféta vátesz apostol
csak egy költő szíven szúrt a szívtelen toll
ezen a hajnalon szellemed ébresztett
sírodon verskövem köröttünk keresztek.

2022. november 5.