Emberi körvonalak

Mint kiben reggel a test felébred
a mindennapi feltámadásra,
ritmust zúg a szívemnek, véremnek
a légoszlopok tág orgonája.

Mint akiben sorok ébrednének,
rátalálok egy fafurulyára,
bár nem fűz hozzá haszon, sem érdek,
versek nélkül nem élet az élet.

Már önnön körvonalamat nézem,
mikor indulok magam útjára,
folyton ismétlődő ébredésben
rejtőzöm strófák tollboglyába.

Hiába kábított a szivárvány,
lökött ki behorpadt színpadára,
keresztem maradt a sorsom hátán,
már rég elkopott az a Kőtábla.

Minden nap egy megrázó katarzis,
melyben a lélek magára ébred,
lent is és fent is emberpiramis,
versek nélkül mit ér ez az élet.

2022. december 17.