Nagyanyámnak mindig rengeteg virágja volt a kertben. Büszke is volt rájuk. Még a szomszéd faluból is a csodájára jártak.

Hol volt, hol nem volt, a szépséges Felvidék aranyat rejtő hegyei közt állt a selmeci vár, sűrű erdővel körüléve.

Túl a virágos réten, egy hatalmas kerek erdő közepében egy száraz falevél alatt, takaros házacskájában lakott az erdő tündére.

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr. Élt egy király és ennek a királynak volt egy fia.

Még fiúcska koromban nagymamám mesélte, hogy volt neki egy macskája, aki királyfinak képzelte magát.

Bizonyára sokan tudják, hogy majdnem húsz évet a gyermekvédelemben dolgoztam, mint gyermekfelügyelő.

Egyszer egy nevesincs városban, de történhetett volna a ti városotokban vagy falutokban is, élt két nagyon rossz fiú Ferkó és Gyurkó.

Nagyapó minden télen, amikor vastag hó borította a földeket, és jeges szél csavargatta a kopasz fák ágait, megvendégelte az erdő – mező madárkáit. Épített számukra egy nagy madáretetőt, ahová naponta rakott finom magokat és különböző madáreledelt.

Csatlakozom Jucika játékához

Brassó városától nem messze egy hegy tetején állt egy kicsi vár. Nem laktak benne főurak, grófok és bárók. A környék szegényei emelték, hogy legyen hová menekülniük, ha jön az ellenség.

Emlékezzünk a doni áldozatokra, akik ma hetvenegy éve életüket adták a hazáért! Legyen nekünk példa helytállásuk, és kitartásuk. Ha csüggedünk mindig jussanak eszünkbe, hogy Ők megpróbálták a lehetetlent is. Hazaszeretetük utat mutat nekünk. Szívünkből soha ne hunyjon ki az emlékezet kicsinyke lángja, és ne feledjük Őket!

Egyszer régen a messzi virágos réten, de még a kis virgonc, kacskaringós patakon is túl, élt egy picinke színes szárnyú pille. Egésznap boldogan repdesett a virágok felett, és hallgatta a közeli fákon lakó madarak vidám csivitelését.

Legújabb mesém a karácsonyfátok alá sok-sok szeretettel. Áldott, békés Karácsonyt kívánok minden magyarerősnek!

Valamikor nagyon régen túl az Óperenciás tengeren, de még nagyon magas üveghegyen is túl, ahol a kis kurta farkú malacka túr, volt egy szép ország. Ennek az országnak volt egy királya, aki boldog szerelemben élt a feleségével.

Hideg, fagyos decemberi nap volt. Nagy pelyhekben hullott a hó és egy – kettőre fehérre varázsolta a tájat.  Mikulásnak indulnia kellett, hogy időbe elvigye minden csöppségnek a megérdemelt ajándékot.

Egyszer régen sok, sok évvel ezelőtt vonattal utaztam Kárpátalján, és amikor a távolban feltűnt Munkács csodás vára, a fülkében ülő öregember, akiről valójában nem tudtam, hogyan került oda, így szólt hozzám:

Volt nekem egy kicsi barátnőm, Panka. Tőle hallottam ezt a történetet, amit most elmesélek nektek. Jól nyissátok ki füleiteket, és hallgassátok mesémet!

Olvasóim már bizonyára unják, hogy mindig találkozok valakivel