Nagyon régen, hajdanában, amikor még a Csicsóvár eredeti díszében pompázott egy sziklás, magas hegy tetején, történt, hogy a vár ura elhatározta, asszonyt hoz a várba.

Egyszer a kicsi oroszlánkölyök, Leó anyukájához hajolt és a fülébe súgta:
– Édesanyám, elmegyek világgá.

Nekesdfalván lakott az én kicsi barátom Peti. Ez a fiúcska arról volt híres, hogy imádta a cseresznyét. Alig várta, hogy kertjükben megérjen ez a finom gyümölcs.

(Kép forrása: internet)

A gyerekek többsége kopogó szemekkel megy iskolába, hétfőnként már verekednek akár egy tál rántott levesért is.

(Kép forrása:internet)

Hol volt, hol nem volt, egyszer nagyon régen a Magura Hegység közepén állt egy kicsi vár. Olyan kicsi volt, hogy igazán nem is lehetett igazán várnak nevezni.

(Kép forrása: internet)

Valamikor nagyon régen, túl az Óperenciás – tengeren, de még a Nekeresdi üveghegyen is, volt egy gyönyörű ország. Ennek közepén egy magas hegy tetején állt egy arany vár, és ebben lakott egy öreg király feleségével és leánykájával Napsugárkával.

(Kép forrása: internet)

Volt egyszer egy lány, aki arról volt híres, hogy állandóan kiabált. Nem tudott csöndben beszélni. Anya hiába csitítgatta, kérlelte de a lány csak visított. Egész nap tőle zengett a ház. Még a falu másik végén is hallották, amikor megszólalt.

(Kép forrása:internet)

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr, élt egy dúsgazdag uraság a feleségével és a hisztis leánykájával.(Kép forrása: internet)

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren égig érő hegyek között volt egy gyönyörű ország. Lakói nagy boldogságban éltek és soha nem veszekedtek egymással. A háborúságnak még csak a hírét sem hallották.

(Anyák napi tépelődés)

Minden házban található egy vacak óra, amit már senki sem használ, csak porosodik valahol a konyhaszekrény mélyén.

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr éltek a törpék kicsinyke házaikban.

Hol volt, hol nem volt, túl a hetedhét országon, de még az Óperenciás-tengeren is, ott ahol a kurta farkú kismalac túr élt egy király a fiával.

Nagyanyámnak mindig rengeteg virágja volt a kertben. Büszke is volt rájuk. Még a szomszéd faluból is a csodájára jártak.

Hol volt, hol nem volt, a szépséges Felvidék aranyat rejtő hegyei közt állt a selmeci vár, sűrű erdővel körüléve.

Túl a virágos réten, egy hatalmas kerek erdő közepében egy száraz falevél alatt, takaros házacskájában lakott az erdő tündére.

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr. Élt egy király és ennek a királynak volt egy fia.

Még fiúcska koromban nagymamám mesélte, hogy volt neki egy macskája, aki királyfinak képzelte magát.