Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren, ahol kis kurta farkú kismalac túr, élt egy szegény vándorlegény.

Réges-régen, talán senki sem tudja mikor, volt egy dúsgazdag ember. Annyi pénze volt, mint égen a csillag, és réten a fűszál.

Hol volt, hol nem volt, egyszer nagyon régen, amikor még az ónodi vár teljes pompájában állott közel a Sajó folyóhoz átjárhatatlan mocsárral körülvett dombon.

Milyennek is kellene lenni egy ünnepnek? Egy igazi nemzeti ünnepnek. Erre keresem most a választ. Nagy fába vágtam a fejszémet. Nem lesz könnyű okos választ adni.

Elromlott az elektromos kávédarálónk. Nem nagy ügy.

Hol volt, hol nem volt, még sem tudom, hogy hol, volt egy kicsi falu, és ebben lakott egy szegény földműves. A házán és földecskéjén kívül csak egy ökre volt.

Nem szeretek magam bajairól írni. Úgy gondolom ez főleg rám és szűkebb környezetemre vonatkozik. Minek untatni másokat vele.

(Kép forrása: internet)

Valamikor nagyon régen, még öregapám sem emlékszik, mikor? Volt két mihaszna legény. Egész nap csak a lábukat lógatták a ház előtt a padon.

Kutya Benő elhatározta, hogy felcsap piktornak.

A pusztában állt magányosan egy kicsi fa.

Megint füstölgök. Megint csipi valami a szemem. Bizonyára megint velem van a baj.

Az egyik szép napos a tyúkanyó így szólt a kicsinyeihez a baromfiudvaron:

(Kép forrása: internet)

Valamikor réges-régen a gyönyörűséges Bük hegység rengetegében egy hegy tetején állt egy kicsi vár.

Volt nekem egy drága, jó nagypapám. Jaj, Istenem mennyire szerettem őt! Gyakran töltöttem nagyszüleimnél a délutánokat, mikor édesanyám nem volt otthon, vagy valami más elfoglaltsága akadt. Ilyenkor mindig náluk voltam, és szívesen tébláboltam nagypapám körül, mert öreg szülém mindig tudott a nyelvemen beszélni.

Szájkosárral élünk, mint vad, veszett kutyák.

Egy kicsi baba születése alkalmából írtam ezt a mesét. Innen ez a kissé szokatlan, de szép leányka név.

Élt egyszer egy író, aki csodaszép történeteket talált ki. Ha valaki elolvasta azokat, azonnal sírva fakadt, mert olyan gyönyörűek voltak.

Ajánlom Ágoston Tibornak (Természetesen mások is elolvashatják)