Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Szolgálólányka

Adalberto
Adalberto képe

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr, élt egy dúsgazdag uraság a feleségével és a hisztis leánykájával.

Olyan gazdagok voltak, hogy még a király is tőlük kért kölcsön, ha üres volt a kincstár.

Hiába volt a nagy gazdagság, ha leánykájuk állandóan hisztizett, semmi sem tetszett neki. Szülei akármit is tettek a kedvébe, mindig hisztizés lett a vége.

Minden nap új szolgálólányt kellett felvenniük. Valamennyit elüldözte. Reggeltől estig kiabált velük. Ha csak egy percet is késtek, vagy nem ugrottak azonnal az első szavára, olyan nagy patáliát csapott, hogy csak úgy zengett a házuk a kiabálástól. Sokszor még meg is verte szegénykéket. Ezért, aki csak tehette elmenekült.

Végül már a környéken nem volt egy lány sem, aki elment volna szolgálónak a gazdag ember házába. Hiába is ígértek pénzt, aranyat senki sem vállalta el az ottani munkát.

Egyik nap egy szegény család érkezett a faluba. A legszélső házban kaptak szállást. A ház gazdája azt javasolta, keressenek munkát, hogy tudják fizetni a házbért. Ha három napon belül nem kap előleget, akkor kénytelen lesz az utcára tenni őket.

Másnap reggel a szegény ember elment munkát keresni. A faluban mindenhol elutasították. Egy anyóka megsúgta neki, hogy az uraság cselédet keres hisztis leánykája mellé.

Nem fűlött hozzá a foga, de végül mégis csak elment a falu közepén álló palotának is beillő házba.

– Mit akarsz? – kérdezte az uraság.

– Munkát keresek, méltóságos uram. Nemrégen érkeztünk a feleségemmel és leánykámmal Mariskával. Kell a pénz, mert ha nem tudunk fizetni, utcára kerülünk.

– Nincs semmi munka. Nem tudok segíteni rajtatok – mondta az uraság közömbösen, és már éppen el akarta küldeni a szegény embert, amikor a szomszédos szobában lánya újból hisztizni kezdett – Várjál csak! Ugye azt mondtad, van egy lányod? Talán őt tudnám alkalmazni. Kell egy szolgáló a kislányom mellé, aki mindenben a kedvében jár. Menj haza, és mondd meg Mariskának, hogy holnap reggel jöhet szolgálónak a házamba.

Ezt meghallván a szegény ember nagyon megörült. Nem győzött hálálkodni az uraságnak.

Azonnal hazasietett, és elújságolta az örömhírt.

– Mariska, kicsi leánykám, holnap elmész az urasághoz és beállsz szolgálónak a kisasszony mellé.

Így is lett. Kora reggel elindult a lány. Útközben találkozott egy kiskutyával, aki megszólította:

– Hová mész leányka?

– Megyek szolgálónak az urasághoz – mondta egykedvűen.

A kiskutya, amikor meghallotta ezt elszomorodott, és fülét, farkát behúzva kérte a lányt:

– Ne menj oda! A kisasszony szörnyűséges teremtés. Nem is olyan rég én is a házukban szolgáltam. Nézd csak a hátamat! Telis-tele van a kisasszony korbácsának nyomaival. Mindenért megvert. Nem tudtam olyat tenni, ami tetszett volna neki. Ha jót akarsz, akkor messze elkerülöd az uraság házát.

– Nem tehetem, – válaszolta – ha nem lesz pénzünk, akkor kiraknak bennünket az utcára.

– Ha menned kell, akkor menj! – szontyolodott el a kiskutya. – Ne feledd, ha valami gondod lesz, akkor csak mondd ki a nevemet Bodri, és én sietek segíteni neked.

Mariska megköszönte a kiskutya jóindulatát és elbúcsúztak.

Az uraság mindjárt munkába állította a kis szolgálólánykát.

– Menj be a lányom szobájába, és amit parancsol, azonnal teljesítsd kérését!

Alig telt el néhány perc, és a szobából éktelen kiabálás hallatszott ki. A lány apja berontott és kérdőre vonta a kis szolgálólánykát:

– Mit tettél a kislányommal? Mit tettél, hogy ennyire sír?

– Fenséges uram, – felelte a lány – amikor bejöttem, megkérdeztem a kisasszonytól, miben lehetek szolgálatára? Erre azt felelte, hozzak neki a Holdról egy korsó vizet. Hiába mondtam, onnan vizet nem hozhatok, mert földünk kicsi testvérén ez nincs. Ellenben szívesen elmegyek a közeli forráshoz, és hozok onnan szomját oltani. Amikor ezt meghallotta kiabálni, hisztizni kezdett.

Az uraságot elöntötte a harag, és mérgesen a szolgálólánykára förmedt.

– Megparancsoltam neked, amit lányom mond, azt minden ellenkezés nélkül teljesítened kell. Most azonnal indulj a Holdra és onnan hozzál neki egy korsó vizet. Ha estig nem teljesíted kérését, le is út, fel is út. Ráadásul még szíjat is hasítok a hátadból. Megértetted?

Szegényke, nem mert ellenkezni. Félt, hogy elbocsátja az uraság és pénz nélkül marad. Nem tudják kifizetni a ház bérét.

Szomorúan kiment az udvarra, és gondolkodni kezdett, mitévő legyen? Akkor váratlanul az eszébe jutott a kiskutya.

– Ej, Bodri kutya, miért nem hallgattam rád! – mondta és abban a pillanatban megjelent előtte a kicsi, újdonsült barátja.

– Ilyen hamar bajba kerültél, édes gazdám? – kérdezte farkát csóválva buzgón. – Meséld el, mi a baj!

A lány részletesen elmesélte a kiskutyának a történteket, aki mindjárt tudta a megoldást.

– Elmegyünk a Holdra és hozunk neki egy korsó vizet, de ígérem megkeserüli a hisztis kisasszony.

– Ugyan kutyuska! Hogyan tudnánk elmenni a Holdra? Nincsen szárnyunk, mint a madaraknak.

– Ez miatt ne fájjon a fejed! Bízd csak rám! Majd elrendezem, hogy eljussunk oda, és teljesítsük a kérést.

A kiskutya elszaladt és egy kis idő elteltével, egy nagy sassal tért vissza.

– Sas a barátom és ő fog bennünket felrepíteni a Holdba. Ülj fel a hátára, és amíg hármat számolunk, már ott is leszünk.

Így is volt. Alig, hogy elhelyezkedtek a sas hátán, meg is érkeztek.

– Itt vagyunk a Holdon, de hol találunk vizet? Hiszen mindenki tudja ez az égitest olyan száraz, mint a sivatag. Itt nincsenek folyók, tavak és tengerek.

A kiskutya most is reményt öntött a leányka szívébe.

– Most elmegyünk a Hold királyához, kinek az udvarában van két kút az egyikben a jóság, a másikban a rosszaság vize van. Vigyázz, nehogy összekeverd őket, mert akkor az uraság lánya még rosszabb lesz, és jaj, neked!

Sokáig baktattak a Hold kietlen vidékein. Szegény lány már azt hitte soha nem érnek oda. Nagyon elfáradt a hosszas gyaloglástól. Egyszer csak egy nagy kráter mögött feltűnt a vár.

A kapuban két csillagszemű őr strázsált.

– Hová mentek? – állították meg őket.

– Megyünk a királyhoz – válaszolta a kiskutya. – barátnőm szeretne vinni egy korsónyit a jóság vízéből.

Az őrök beengedték a kis szolgálólányt és a kutyát, de az egyik utánuk szólt:

– Ma a királynak rossz a kedve, nehogy megbántsátok! Legyetek vele nagyon udvariasak!

Valóban a királyi fenséget rossz hangulatban találták a trónján. Egymagában ült, orrát lógatva. Senki sem tudta, mi a baja. Még a hopmester is félénken, függöny mögé bújva álldogált, és várta parancsát.

A kislány, amint belépett a trónterembe hangosan, és udvariasan köszöntötte a jelenlevőket.

– Szép, jó napot királyi fenség!

– Mit akarsz? – mordult rá a magas trónról. – Miért jöttél ide? Ma nincs jó kedvem. Nem fogadok senkit.

– Fenséges királyom, életem kezébe ajánlom, azért merészkedtem színe elé járulni, mert szükségem lenne egy korsónyi jóság vízére. Kérem, fenséged, legyen szíves teljesíteni kérésemet. Ha üres korsóval térek vissza a Földre, akkor uraság elkerget, és nem tudjuk kifizetni a lakbért. Nagyon kérem, könyörüljön meg rajtam, és szegény családomon!

A királyt nagyon meglepte a kis szolgálólány bátor beszéde, és szíve némileg megenyhült.

– Igazat beszélsz? Tényleg ilyen nagy a baj?

A leányka könnyes szemmel csak biccentet egyet a fejével, ami még jobban meghatotta a királyt.

– Hallottam a földgolyón sok a rossz és gonosz ember. Egy korsónyi vízzel mindet nem tudod megváltoztatni. Sok – sok korsóra lesz szükség, hogy a világ megjavuljon. Ennek ellenére most mégis adok neked vizet, de cserébe én is megkérlek valamire. Amint kigyógyítod az uraságot és hisztis leánykáját a gonoszságból, küldd el őket hozzám vízért! Minden jó ember jöjjön el és vigyen a vízből, hogy egy nap a Földön csak jók legyenek! De addig én sem fogok tétlenkedni, azonnal megparancsolom, a kutat, amelyben a rosszaság és a gonoszság vize van, temessék be! Még csak véletlenül se vigyen belőle a Földre. Most pedig menj, leányka, és merítsd tele korsódat a jóság vizéből!

A kis szolgálóleányka megköszönte a király segítségét és a kutyával elsietett a kútra.

A víz valóban csodát tett, a hisztis fruskából egy pillanat alatt kedves, aranyos lánnyá változott, amint szájához emelte a korsót. Ettől a naptól kezdve a két kislány együtt játszott, nevetgélt, mint igaz barátnők. Ezt látván az uraság is megkóstolta a korsó tartalmát, és mindenki legnagyobb meglepetésére úgy megváltozott, hogy rá sem lehetett ismerni. Akin csak tudott, mindenkin segített. Ennek ellenére vagyona mégsem fogyott, sőt inkább gyarapodott. Ők is és még sokan elmentek a Holdra és hoztak egy korsónyit a jóság vízéből.

Talán egyszer mindenki iszik ebből a vízből, és a Földön csak jó emberek lesznek.

Itt a vége, fuss el véle!

Rovatok: 
Mese