Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Mókus és a buta cinege

Adalberto
Adalberto képe

Hol volt, hol nem volt egy magas, öreg fa odvában élt egy mókus. Egész nap a fák ágain ugrándozott boldogan. Közelben emberek dolgoztak a földeken. A kicsi mókus szívesen nézegette őket. Ha olyan kedve volt, akkor még mókázott is nekik, amit a dolgozó emberek egy – egy puha kenyérdarabbal viszonoztak. Ilyenkor a bozontos farkú faágakon ugráló állat leugrott a földre és gyorsan felszaladt vele a fa egyik vastag ágára, ahol falatozni kezdett. Egyik alkalommal is, amikor egy jókora kenyeret majszolt, odaszállt egy buta, kék cinege, és így szólt a mókushoz:
– Idefigyelj, te mókus! Azonnal add nekem azt a kenyeret! Ha nem adod, akkor panaszt teszek a cinegekirálynál. Jaj, neked, ha nem teljesíted parancsomat!
Ezen a kenyeret majszoló mókus elgondolkodott. Nem volt ő irigy, de azt is jól tudta, nem szabad a pöttöm madarakat kenyérrel etetni. Komoly bajt okoz neki, ha odaadja a kenyeret. A cinege felfúvódik tőle, és meghal.
Nem tudta, mitévő legyen? Öregapjától egyszer hallott a cinegekirályról. Mindenki úgy tudja, igen nagy hatalma van. Még varázsolni is tud. Mi lesz, ha megtudja, hogy nem adta oda a kenyeret a cinegének?
Mialatt a mókus ezen törte a fejét, a madár türelmetlenül toporgott előtte, és szünet nélkül mondogatta:
– Na kapom már azt a kenyeret? Nem szeretek sokáig várakozni. Mindjárt itt lesz a cinegekirály és ellátja a dolgodat.
Amint ezt meghallotta a mókus, szeme azonnal felragyogott, és így szólt:
– Menjünk a cinegekirályhoz, és kérdezzük meg adhatok-e neked kenyeret?
Látszott, hogy ez nem nagyon tetszett a cinegének, de hogy megőrizze a tekintélyét, elfogadta, amit a faágak akrobatája ajánlott neki. Mielőtt elindultak volna megkeresni a cinegekirályt, figyelmeztette a mókust:
– Jól gondold meg, hogy akarsz-e találkozni a cinegekirállyal! Tegnap is egy száraz faággá varázsolt egy rókakölyköt, aki kíváncsi volt. Nehogy te is így járj! Még meggondolhatod magadat.
Hiába volt minden igyekezet, ez nem ijesztette meg a kenyerét erősen markoló kicsi állatot. Leszaladt a földre a magas fa törzsén és szaporán követte a cinegét.
Sokáig bolyongtak az erdőben, mire az erdő szélén ráleltek a cinegekirályra és népes kíséretére. Volt ott mindenféle cinege. Annyian csicseregtek az egyik hatalmas bokron, hogy a mókus valósággal megrettent tőlük.
A bokor legtetején székelt a cinegekirály. Kicsinyke kék fején egy aranylón csillogó korona díszelgett. Méltóságteljesen szemlélte alattvalóit és a környéket.
Nagyon meglepődött, amikor megpillantotta a mókust a nagydarab kenyérrel.
– Mi célból jöttél? – kérdezte.
Még mielőtt megszólalhatott volna a kis szőrös jószág, a buta cinege harsányan csicseregte:
– Fenséges királyom, ettől a mókustól kenyeret kértem, de nem volt hajlandó adni nekem belőle. Milyen állat az, aki nem segíti a másikat? Ugye büntetést érdemel?
A király csak a fejét ingatta. Látszott rajta, hogy igen nagy gondban van.
– Miért nem adtál kenyeredből a cinegének? – szólalt meg végül.
A mókus félve magyarázkodni kezdett:
– Nagyra becsült cinkék király, szívesen adnék bárkinek a kenyeremből, de úgy tudom kicsi madarak nem ehetnek ilyen eledelt, mert felfúvódnak tőle, és meghalnak. Rosszat tennék vele, ha együtt falatoztunk volna belőle. Kérem, fenségedet ezek tudtával, ítélje meg, vajon jól cselekedtettem-e vagy nem? Ha bűnt követtem el, akkor büntessen meg, de ha nem, bocsánatáért esedezem. Remélem, magyarázatom kielégítő volt, és megérti, miért nem adtam kenyeret alattvalójának.
A cinegekirály elmosolyodott és barátságos hangon mondta:
– Nagyon jól cselekedtél kicsi mókus. Köszönöm, hogy nem adtál kenyeret a madárkának. Mentségére legyen mondva, ő még butuska cinege. Azért, hogy megtanulja, mit szabad ennie egy madárnak, az lesz a büntetése, hogy segít neked télire magvakat gyűjteni.
Nem nagyon tetszett eleinte ez a buta cinegének. Mérgesen csipogott valamit a csőre alatt, de nem mert ellenkezni a királlyal. Ezért inkább teljesítette a parancsot.

Végül megbékült sorsával. Nem is volt olyan rossz a mókussal. A magok gyűjtése közben sokat bolondoztak, nevettek és igaz barátok lettek.
Itt a vége, fuss el véle!

Rovatok: 
Mese