Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Telhetetlen doboz

Adalberto
Adalberto képe

Az utcán egy nagy bolt elől a szél felkapott egy nagy dobozt, és messze elvitte a városban. Egy virágos kertben állt meg. Reggel a ház lakói elcsodálkoztak, nem értették, miképpen kerülhetett kertjükbe a doboz. Körülállták, és hosszasan tanácskoztak, mitévők legyenek? Mi legyen a dobozzal? Sajnálták a kukába dobni.Nagymama azt  javasolta, hogy vigyék be a házba, jó lesz kacatosnak. A doboz eláll a kamra egyik sarkában.
Tetszett az ötlet a házbelieknek, és bevitték a dobozt. A kamrában gyorsan készítettek számára helyett a káposztás hordó mellett. A doboz sokáig üresen állt. Semmit nem raktak bele.

Egyszer aztán megunta a várakozást, és elhatározta, hogy elindul és felfedezi a házat. Nagy nehezen kinyitotta a kamra ajtaját, és felosont a lépcsőn egyenesen a konyhába. Még soha sem volt ilyen helyen. Minden igen különös volt számára. De az illatok azonnal rabul ejtették. A család éppen valami nagy ünnepségre készült. A konyhában mindenhol finomabbnál finomabb ennivalók voltak. A hűtőszekrény is roskadozott, és amikor sarkig kitárta csak úgy ömlött belőle a kolbász, hurka, és még ki tudja miféle finomság. Még olyanok is voltak, amelyekről soha sem hallott a doboz. Mindjárt meg is töltötte bendőjét velük. Egy csapásra kirámolta a hűtőszekrényt, még mutatóban sem hagyott bent ennivalót. A doboznak nem volt elég a hűtőszekrény tartalma, még az asztalra kitett sütemények, húsok is kellettek neki. Azokat is mind bekebelezte. A konyha sarkában, egy nagy kosárban talált almát. Azok sem úszták meg a doboz telhetetlen éhségét. Már majdnem kipukkant, de azért magába gyömöszölte az almákat is. Amikor mindennel végzett elindult a ház más helyiségei felé. A konyha mellett volt Sanyikának a szobája. A kisfiú édesdeden aludt, és mit sem tudott a hívatlan látogatóról. Nem vette észre, amikor a doboz beszippantotta szegény kisfiú összes játékát, nem hagyva egyetlen egyet sem neki. Sanyika szobájából a szülők szobájába osont, és ott is bepakolt mindent, kifosztva a szekrényeket, de még az ágy alól is előráncigálta a ház urának a papucsát. Ezt követte a nagyszülők lakhelye, és minden szoba, helyiség, ami csak a házban található volt.

Végül annyira meghízott, hogy már alig tudott mozogni. Csak lassan vonszolta degeszre tömött doboztestét. Minden lépés nehéz és fájdalmas volt számára. Nem volt elégedett, mert még az udvaron nem kukkantott be Bodri kutyus házába. Még onnan is szerette volna kirámolni, amit ott talál.

Minden lépés után meg kellett állnia, hogy kifújja magát, és erőt gyűjtsön. Úgy tervezte, Bodri kutyus ólja után szépen visszamegy a kamrába, és éli a dobozok mindennapi életét. Nem kell üresen állnia szégyenszemre a nagy káposztás hordó mellett. Ő is tud majd szép történeteket mesélni, amikor eljön mesélés ideje. Már előre kitalálta a történeteket, amivel elkábítja a kamra lakóit, és hosszasan fog beszélni arról, hogyan szerezte a sok holmit, ami benne található, és ha a többiek kíváncsiak meg is mutatja őket. Előre örült sikerének. Csak még előbb összegyűjti, amit a kutyaólban talál.

Hosszú, fájdalmas vánszorgás után megérkezett a Bodri kutyus óljához. A kutya szunyókált, de nem olyan mélyen, mint a háziak. Egy jó kutya, még ha alszik is, akkor is őrködik, vigyáz a házra. Bodri kutyus is a legkisebb zajra felkapta a fejét, és morogva fogadta a nem várt látogatót. De erről a doboz mit sem tudott. Azt gondolta ugyanolyan könnyű dolga lesz, mint az előzőkben, és hiphopp megszerzi, amit akar, és mehet a dolgára. De tévedett, mert Bodri kutyus fogát vicsorgatva ugrott elő a házából, és azonnal megragadta a dobozt. Olyan erővel támadt rá, hogy a doboz tartalma egy pillanat alatt kifordult, és minden az udvarra esett.

Szegény doboznak még csak védekezni sem volt ideje. Bodri kutyus olyan dühvel rágta, tépte dobálta, hogy egy – kettőre csak foszlányok maradtak belőle. A nagy zajra a háziak is felébredtek, és kijöttek az udvarra. Meglepetve látták a sok széjjelszórt holmit, és Bodri kutyust, aki ébren őrködött felettük. – Látjátok, milyen ügyes kutya ez a Bodri, megakadályozta, hogy a tolvajok elvigyék a holmiinkat. Veszek is neki egy hatalmas csontot a hentesnél – mondta büszkén nagypapa.

Mindenki Bodri kutyust dicsérte, és elkezdték összeszedegetni, ami kihullt a dobozból. A telhetetlen dobozt fogták, és beledobták a kukába, senki még csak egy említést sem tett róla.

Így ért véget a dicsősége, pedig úgy gondolta hamarosan ő lesz a kamra császára.
 

Rovatok: 
Mese